Fajkártyás tanulás

Leírás

Kalap: Kicsiny, 1-6 cm széles, eleinte domború, később lapos. Színe fehéres, de lehet rózsás, lilás, szürkés vagy feketés is. A széle idős korban többnyire bordás.

Lemezek: Ritkán állók, nem lefutók, fehérek, olykor halványan sárgásak vagy barnásak. Spórapora fehér.

Tönk: Karcsú, egyenes, merev, 3-8 cm hosszú, 2-5 mm vastag. Felül fehéressárgás, lefelé fokozatosan sötétebb, középen vörösbarna, alul lilásfekete színű. Általában kissé csoportos, 3-6 példány nő együtt.

Hús: Fehéres, a kalapban vékony, rugalmas, merev, a tönkben igen szívós.

Spóra: Fehér, vagy krémszínű; (7.0-)7.5-9.0 x (3.5-)4.0-6.5 µm; sima és kissé könnycsepp alakú

Előfordulás: Erdőben a talajon, korhadó leveleken, kis csoportokban seregesen terem. Nyáron és ősszel sokfelé gyakori.

Fogyaszthatóság: A mezei szegfűgombához hasonlóan szegfűszegszagú. Jó ehető gomba, amelyet - bár kicsiny - érdemes gyűjteni. Leginkább levesnek alkalmas.

Összetéveszthetőség: A mérges gombák közül hasonlítanak hozzá a parlagi, a kis fehér és a viaszfehér tölcsérgomba, de azoknak lemezei sűrűn állók és lefutók. Mindegyiktől különbözik illatával és az alján sötét színű, szívós tönkjével is. A mezei szegfűgombától megkülönbözteti fehéres színe és termőhelye. Az ugyancsak ehető rozsdásszárú fülőke lemezei sűrűn állók.

Megjegyzés: A marasmius a görög marasmos szóbol ered, jelentése kiszáradt, elgyengült.

Fajleírás: 1859-ből Miles Joseph Berkeley(1803-1889) és Christopher Edmund Broome(1812-1886) nevéhez fűződik a jelenlegi elnevezés.

Rendszertan

1. TörzsBasidiomycota
2. OsztályAgaricomycetes
3. RendAgaricales
4. CsaládMarasmiaceae
5. NemzetségMarasmius

• Fajnév: wynneae
• A faj leírója: Berk. & Broome
• Magyar fajnév: erdei szegfűgomba
• Életmód: talajlakó szaprotróf
• Étkezési érték: nem ehető