Fajkártyás tanulás

Leírás

Kalap: 10-30 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle sokáig begöngyölt marad, majd lassan ellaposodik; okkeres, okkerbarna, idősen barnás; felülete nemezes, széle fiatalon bolyhos, idősen lecsupaszodik és kissé bordássá válik, bőre helyenként pikkelyesen felrepedezhet.

Lemezek: Foggal a tönkhöz nőttek; fiatalon fehéresek, majd krémszínűek, végül sárgásak lesznek, idősen gyakran rozsdafoltosak.

Tönk: 6-16 cm hosszú; 4-8 cm vastag; vaskos, hasas, alja répaszerűen gyökerező; gyakran csoportos; fiatalon piszkosfehéres, majd okkerbarnás lesz; felülete nemezes, szálas.

Hús: Vastag; fehéres, a tönk felső részében márványozott; megvágva jellegzetes, kukoricabajusz-szagot áraszt, íze kellemes.

Spóra: Fehér vagy enyhe krém színű; 4,5 -6,5 x 3-4,5 μm; tojásdad alakú, sima.

Előfordulás: Májustól novemberig; tölgyesekben, elsősorban idős tölgyfák alatt növő, hazánkban egyre ritkábban előforduló, védett gombafaj.

Fogyaszthatóság: Ehető, de védett, ezért hagyjuk termőhelyén!

Összetéveszthetőség: A hasonló, ehető háromszínű álpereszke vékonyabb húsú, tönkje nem gyökerező, és illata sem emlékeztet kukoricabajuszra. A még zárt termőtesteket a hasonló színű nyári vargánya fiatal példányaival lehet összetéveszteni, de kettévágva jól elkülöníthetők a lemezes illetve a csöves termőréteg alapján. Kifejlett példányai a szintén robusztus háromszínű cölöppereszkére (Leucopaxillus compactus) hasonlíthatnak, de ennek a fajnak nincs kukoricabajusz szaga, és tönkje sem gyökerező. A hasonló szagú nyárfa pókhálósgomba (Cortinarius paracephalixus) kisebb termetű, általános és részleges pókhálós burokmaradványokkal rendelkezik, húsa vörösödés után megfeketedik, és homoki nyárasokban fordul elő.

Megjegyzés: A természetközeli, idős tölgyesek gyérülése veszélyezteti a faj fennmaradását, amit az utóbbi 20 év csökkenő előfordulási adatai is alátámasztanak. A hatalmas termetű és tömegű (az eddig talált legnagyobb példány 1,75 kg volt) gomba feltűnő jelenség, mely étkezésre csábíthat. A leucopaxillus jelentése: a leuco=fehér és a paxillus=bot szavakból származik. A macrocephalus görög eredetű a makros=nagy és a kefalé=fej szavakból.

Fajleírás: 1874-ben Stephan Schulzer von Müggenburg írta le először Agaricus macrocephalus néven. 1943-ban Huijsman a Squamanita nemzetséghez sorolta, végül 1966-ban nyerte el jelenlegi tudományos nevét Bohus Gábor(1914-2005) által, aki a Leucopaxillus nemzetségbe sorolta.

Rendszertan

1. TörzsBasidiomycota
2. OsztályAgaricomycetes
3. RendAgaricales
4. CsaládTricholomataceae
5. NemzetségLeucopaxillus

• Fajnév: macrocephalus
• A faj leírója: (Huijsman) Bohus
• Magyar fajnév: gyökeres álpereszke
• Életmód: talajlakó szaprotróf
• Étkezési érték: ehető