Fajkártyás tanulás

Leírás

Termőtest: 5–12 cm átmérőjű, többnyire a talaj alatt fejlődő, szabálytalanul gumós, burgonyára emlékeztető termőtest. Felszíne ráncos, dudoros, fehéresszürke, sárgásbarna vagy rozsdásbarnás árnyalatú.

Termőréteg: A termőtest belsejében található. A gleba kezdetben fehéres, később szürkésbarna, kanyargó fehéres erekkel márványozott, labirintusszerű rajzolatú.

Tönk: Tönkje nincs.

Hús: Fiatalon kemény, porcos, fehéres vagy krémszínű; később szürkésbarnára sötétedik. Szaga eleinte gyenge, később erősebb, kukoricára emlékeztető vagy idősen kellemetlenül dohos lehet.

Spóra: Spóratömege barna. A spórák gömbölydedek, 16–22 µm átmérőjűek, tüskésen díszítettek; a tüskék általában 3–5 µm magasak.

Előfordulás: Júniustól októberig terem, többnyire hegy- és dombvidéki agyagos vagy kissé homokos talajban, rendszerint a felszín alatt. Mikorrhizaképző faj, különösen lucfenyő, bükk és gyertyán gyökerei közelében található.

Fogyaszthatóság: Feltételesen ehető. Csak alapos, legalább 20 perces hőkezelés után fogyasztható; nyersen vagy elégtelenül elkészítve emésztőrendszeri panaszokat okozhat.

Összetéveszthetőség: Hasonlíthat a homoki szarvasgombára, az isztriai szarvasgombára, a rőt áltriflára, a fakó áltriflára és a nyeles áltriflára.

Megjegyzés: A nemzetségnév a görög choiros jelentése fiatal sertés vagy malac és a mykes jelentése gomba szavakból ered. A föld alatti termőtestet a sertések kiváló szaglásukkal könnyen megtalálják. A meandriformis név a tekervényes Maiandrosz folyóra és a latin forma szóra utal; a kettévágott gomba belsejének márványos, kanyargó járatai ezt idézik.

Fajleírás: Carlo Vittadini írta le tudományosan 1831-ben.

Rendszertan

1. TörzsAscomycota
2. OsztályPezizomycetes
3. RendPezizales
4. CsaládTuberaceae
5. NemzetségChoiromyces

• Faj: Choiromyces meandriformis
• A faj leírója: Vittadini (1831)
• Magyar fajnév: Fehér szarvasgomba
• Életmód: mikorrhizaképző
• Étkezési érték: feltételesen ehető