Fajkártyás tanulás

Leírás

Termőtest: 10–25 cm nagyságú, gumószerű, húsos, legtöbbször nyeletlen, fehéres termőtest. Felületét sűrűn álló, lecsüngő, hajlott, 2–5 cm hosszú, deresfehér tüskék borítják; idősen sárgás vagy barnás árnyalatúvá válhat.

Termőréteg: A termőréteget a termőtest teljes felszínét borító, sűrű, lefelé csüngő tüskék alkotják. A tüskék fiatalon fehérek, később krémszínűek vagy sárgásak.

Tönk: Elkülönülő tönkje rendszerint nincs; a termőtest széles alappal, oldalt kapcsolódik a fatörzs repedéseihez, üregeihez vagy a tuskóhoz.

Hús: Fehéres, fiatalon puha és kissé rostos, később szívósabb. Szaga és íze nem jellegzetes.

Spóra: Spórapora fehér; spórái 5–7 × 5–6 µm méretűek, gömbölydedek vagy szélesen ellipszoidok, simák és amiloidok.

Előfordulás: Élősködő és korhadékbontó faj, élő vagy fekvő öreg lombos fatörzsek repedéseiben, üregeiben és tuskóin nő. Üde, háborítatlan bükk- és tölgyerdőkben, elsősorban bükkön és tölgyeken terem szeptembertől novemberig.

Fogyaszthatóság: Ehető, de védett faj, ezért gyűjtése tilos.

Összetéveszthetőség: Hasonlíthat a tüskés sörénygombára és a korallgombára. A süngomba tömött, egyetlen gömbszerű termőtestet alkot, amelyről hosszú tüskék csüngenek le.

Megjegyzés: A Hericium a latin 'hericius' (tüskés sündisznó) szóból származik. A nemzetség tagjainak termőrétegét sűrűn álló, lecsüngő tüskék alkotják, amelyek sün tüskéire emlékeztetnek. Az erinaceus klasszikus latinul sündisznót jelent; a tudományos név ezért szemantikai tautológia, lényegében 'sün sün'.

Fajleírás: Jean Baptiste François Pierre Bulliard írta le először, jelenlegi nevét Christiaan Hendrik Persoon publikálta 1797-ben.

Rendszertan

1. TörzsBasidiomycota
2. OsztályAgaricomycetes
3. RendRussulales
4. CsaládHericiaceae
5. NemzetségHericium

• Faj: Hericium erinaceus
• A faj leírója: (Bull.) Pers. (1797)
• Magyar fajnév: Süngomba
• Életmód: élősködő korhadékbontó
• Étkezési érték: ehető