Fajkártyás tanulás

Leírás

Kalap: Domború, vastag húsú, 6 -15 cm nagy. Színe világosbarna, vörösbarna vagy rozsdásbarna, néha vörös is. Felülete fiatalon finoman bársonyos, később nedves időben esetleg ragadós.

Csöves rész: Fiatalon sárgáspiros, narancsszínű, téglavörös, az idősebb gombán barnászöldes, olajzöld. Nyomásra kékül. A spórapor barnássárga.

Tönk: Változó alakú, lehet hasas, gumós vagy karcsú, megnyúlt, az alján kihegyesedő, gyökerező, 5-13 cm hosszú, 2-6 cm vastag. Színe sárga, sárgáspiros alapon változó mértékben vörös, vörösbarna, hosszú, nagy szemű, hálózatos rajzzal. A hálózat néha az egész tönkön, néha csak a felső részén látszik jól. A nyomáshelyeken kékül.

Hús: Halványsárga, eltörve, elvágva megkékül. Az elszíneződés erőssége változó, többnyire erősen kékül, de lehet vöröses vagy zöldes árnyalatú is. A tönk aljában gyakran sötét borvörös, lilásvörös színű.

Spóra: Olív-barna; 11-15 x 4.5-6.5μm; kissé nyújtott elliptikus, sima.

Előfordulás: Nyári és őszi gomba. Lomberdőben, főleg tölgyesekben és bükkösben, agyagos, meszes talajon találjuk. A ritkásabb erdőt kedveli. Meredekebb füves lejtőkön is előjön. Gyakori, helyenként seregesen termő, gyökérkapcsolt gomba.

Fogyaszthatóság: Kellemes, enyhe gombaszagú, néha savanykás ízű. Nyersen mérgező, de alaposan átsütve, főzve ehető. Sokfelé fogyasztják. Jól meg kell főzni, legkevesebb negyedóra hosszat, e nélkül egyes esetekben megárthat. Szárításra azért kevésbé alkalmas, mert megfeketedik, nem ad szép szárítmányt. Fogyasztásra általában nem ajánlható, és árusítása nincs megengedve, nemcsak azért, mert megárthat, hanem azért is, mert a mérgező fajokkal összetéveszthető.

Összetéveszthetőség: Hasonlít hozzá néhány közeli rokona, így a céklatinóru, amelynek húsa szintén kékül, tönkjén hálózat nincs, de finoman pontozott, és a színt váltó vörös tinóru, amelynek csöves része bíborvörös, téglaszínű, a tönk sárgás alapon pontozott, felül vörös, de nem hálózatos rajzolatú. Húsa a törésnél azonnal sötétkékre változik, és színe szivárványszerűen alakulhat egészen a sötétfeketéig. Összetéveszthető a mérges farkastinóruval és a sátántinóruval is. A farkastinóru tönkjén élénkvörös hálózatos rajz van, de termőrétege nem vörös. A sátántinóru hasas tönkje és termőrétege vörös, a tönk hálózatosan recés, kalapja azonban világos, fehéres színű. Hasonlít rá a kis termetű borsos tinóru, amelyet a változékony tinóru kis példányának lehet nézni. Ennek kalapja vörösbarna és íze borsosan csípős.

Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab, vagy márvány szóból ered. A luridus jelentése- sápadt, fakó, amely a sápadt, egészségtelen színre utal.

Fajleírás: 1774-ben a német botanikus-mikológus Jacob Christian Schaeffer nevezte el, és írta le, mint Boletus luridus, a tudományos név azóta is elfogadott és használt.

Rendszertan

1. TörzsBasidiomycota
2. OsztályAgaricomycetes
3. RendBoletales
4. CsaládBoletaceae
5. NemzetségBoletus

• Fajnév: luridus
• A faj leírója: Schaeff.
• Magyar fajnév: változékony tinóru
• Életmód: mikorrhizaképző
• Étkezési érték: feltételesen ehető