Védett, veszélyeztetett gombák

Az adatbázisban 73 db gomba található

Ágas tapló

ágas tapló képe

Grifola frondosa

Gomba leírása
Termőtest: 20-50 cm átmérőjű; csoportos, több kg tömegű is lehet. A kalapok 3-10 cm átmérőjűek; az ágak végén helyezkednek el, több szintben, gyakran egymással összenőttem mindig féloldalasak, nyelv, legyező, lapát alakúak; okker-, szürkésbarnák, szélük felé többnyire sötétebbek, peremük fehéres, lekerekített; felületük sugarasan szálas, ráncolt. Csöves rész: A tönkre mélyen lefutó: fehéres színű; pórusai szűkek, kerekdedek, idővel sokszögletűek lesznek. Tönk: 1-8 cm vastag; oldalt álló; fehéres; csupasz; elágazó. Hús: A kalapokban puha, a tönkben és az ágakban szívós, rostos; fehéres, krémszínű; fiatalon kellemes illatú, idősen sajtszagú, íze enyhe. Előfordulás: Júliustól októberig; élő vagy elhalt lombos fák, elsősorban tölgy tövében növő, nagyon ritka, védelemre javasolt gombafaj. Spóra: Fehér; 5-6 x 3,5-4,5 µm; ovális, sima. Megjegyzés: A fajnév a latin frondos-levelek szóból ered, amely a levélszerű kalapokra utalhat. A japánok Maitake-nak hívják, ami táncoló gombát jelent. Mivel annyira értékesnek tartották, hogy ha valaki megtalálta, táncolt örömében. Fajleírás: 1785-ben a skót James Dickson írta le ezt a fajt, mint Boletus frondosus. 1821-ben került a jelenlegi Grifola nemzetséghez, a brit Samuel Frederick Gray sorolta ide, és azóta ez az elfogadott tudományos név.

Álgyűrűs pereszke

álgyűrűs pereszke képe

Tricholoma batschii

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle sokáig aláhajló, idővel kiterül; világos vagy sötét vörösbarna, széle gyakran világosabb; felülete csupasz vagy benőtten szálas, nedvesen nyálkás, szárazon fénylő. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodnak, majd foggal ránőnek; fehéresek, krémszínűek, idővel rozsdafoltosak lesznek. Tönk: 4-10 cm hosszú, 1-2,5 cm vastag; hengeres, alja felé gyakran elvékonyodik; csúcsa közelében a nyálkás, gallérszerű zóna élesen elkülöníti a felső fehéres és az alatta lévő vörösbarnás részt. Hús: Vastag, kemény; fehéres; megvágva kissé barnulhat; kissé lisztszagú, íze keserű és lisztszerű. Előfordulás: Szeptembertől novemberig, kéttűs fenyő alatt növő, hazánkban helyenként nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 5-7.5 x 3-5.5 µm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A fracticum jelentése törött, megtört. A batschii nevet August Johann Georg Karl Batsch(1761-1802) tiszteletére kapta. Fajleírás: Tricholoma fracticum (Britz.) Kreisel 1984. A batschii nevet 1999-ben a norvég Gro Gulden adta neki.

Álszömörcsög

álszömörcsög képe

Battarrea phalloides

Gomba leírása
Termőtest: Fiatalon gömbszerű, 3-6 cm átmérőjű; föld alatt fejlődik; külső burka fehéres, bőrszerű, belső burok többé-kevésbé kocsonyás állagú. A kalapszerű rész 1-6 cm átmérőjű; fiatalon fehéres színű; borzas-szálas, idővel az érett spóraportól megbarnul és porszerűvé válik. Termőréteg: A kalapszerű rész tetején található. Tönk: 10-40 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag; a burkok felszakadása után emelkedik ki, melynek maradványa az alul levő bocskor; barnás színű, fasodó, felülete szálas-pikkelyes. Hús: Tojás állapotban belseje kemény, a külső burok alatt kocsonyás; kifejlődve kemény, fás; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulás: Áprilistól októberig; homokos talajon, gyakran a fatuskók, farakások környékén növő, hazánkban egyre ritkább, védett gombafaj. Spóra: Rozsda-barna; 5-6.5μm; gömb alakú, apró szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: A Battarea nemzetség névadója az olasz mikológus Giovanni Antonio Battarra. A fajnév jelentése nem ismeretlen. Több fajnév is tartalmazza. A Phalloides a fallosz jelentéssel bír. Fajleírás: 1785-ben a skót botanikus James J Dickson (1738-1822) írta le, és adta a nevét Lycoperdon phalloides, a faj 1801-ben átkerült a Battarrea nemzetséghez a holland Christiaan Hendrik Persoon által.

Apró csészéspöfeteg

apró csészéspöfeteg képe

Disciseda bovista

Gomba leírása
Termőtest: 1-3 cm átmérőjű; gömbölyded, lapított elliptikus; a talaj felszíne alatt fejlődik, majd éréskor kiemelkedik és elszakad a gombát a talajhoz rögzítő micéliumzsinór; a törékeny, külső burok alsó része a talajban marad, míg a felső, homokszemcsékkel borított része továbbra is a gombához tapad. A termőtest ezáltal fej-nehézzé válik, megfordul, és alulra kerül a tányérszerű, külső burokmaradvány. A belső burok sárgás, szürkés, bőrszerű. Termőrész: A gomba belsejében található, szivacsos szerkezetű, éréskor szétporlik és a spórák a belső burok csúcsi nyílásán át távoznak. Tönk: A gombának nincs tönkje. Hús: Fiatalon kemény, majd megpuhul. Színe eleinte fehér, öregedve olívsárgás lesz, éréskor megbarnul, végül porszerűvé válik; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulás: Augusztustól októberig; száraz, homokos talajon, homokdűnéken növő, hazánkban nagyon ritka, védelemre javasolt faj. Spóra: Barna; 5.5-8 μm; gömbölyded. Megjegyzés: A bovista a latin bovis-ökör szóból származik. A disciseda jelentése korongon ülő. Fajleírás: Geastrum bovista néven írta le Klotzsch 1843-ban. Majd a huszadik százas elején 1903-ban került a jelenlegi nemzetséghez Paul Christoph Hennings által.

Aprópikkelyű pereszke

aprópikkelyű pereszke képe

Tricholoma imbricatum

Gomba leírása
Kalap: 3-10 cm átmérőjű; fiatalon domború, pereme sokáig behajló, majd közepén jellegzetes púppal kiterül; vörösbarna,szélén gyakran világosabb; felülete matt, bőre,különösen a széle felé, apró pikkelyekre szakadozik fel. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodnak, majd foggal ránőnek; fehéresek, krémszínűek,idővel gyakran rozsdafoltosak lesznek. Tönk: 4-12 cm hosszú,1-2 cm vastag;hengeres, alja orsószerűen elvékonyodik; barnás,csúcsa felé fokozatosan halványodó; nemezes, pikkelykés. Hús: A kalapban vastag, kemény, a tönkben szálas; fehéres, a tönk alja felé barnuló; szaga nem jellegzetes, íze enyhe vagy kesernyés. Előfordulás: Szeptembertől novemberig; fenyőerdőben, kéttűs fenyő alatt növő, hazánkban helyenként nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 6-9 x 5-6 µm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Az imbicatum latin eredetű, jelentése: burkolt, vagy szabályosan átfedett. A kalap felületére utal. Fajleírás: A gombát Elias Magnus Fries írta le először. Majd a német Paul Kummer 1871-ben a Tricholoma nemzetséghez sorolta

Aranyos rezgőgomba

aranyos rezgőgomba képe

Tremella mesenterica

Gomba leírása
Jellemzés: Az egyéb termőrétegű gomba, nagyon látványos megjelenésű. Harsány színe miatt jól felismerhető, kocsonyaszerű gomba. Egész évben találkozhatunk vele. Termőtest: 1-5 (10) cm hosszú, 2-4 cm átmérőjű, 1-4 cm magas; ráncos, lebenyes, tekervényes; fiatalon arany- vagy citromsárga, idősen gyakran halványabb, szárazon narancsos színű; felülete többé-kevésbé fénylő. Termőréteg: A lebenyek felületét borítja. Hús: Fiatalon kocsonyás, rugalmas, idősen megpuhul és csaknem szétfolyik; sárgás, kissé áttetsző; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulás: Januártól decemberig; elhalt lombos fa, főként bükk és tölgy anyagán növő, hazánkban nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 7-16 x 6-10μm; nagyjából ellipszoid, sima. Megjegyzés: A Tremella név azt jelenti, remegés - utalás a reszketeg-zselé-szerű állagra ebbe a nemzetségbe tartozó fajoknál. A mesenterica fajnév görög eredetű; két ókori görög szóból a mezo - azaz közép, és - enteron- bél szavakból ered, jelentése "közepes bél", ami a kinézetére utal. Fajleírás: 1769-ben a svéd botanikus, Anders Jahan Retzius (1742-1821) írta le ezt a fajt, és elnevezte Tremella mesenterica-nak, amely a ma is használatos tudományos neve.

Barnahátú zsemlegomba

barnahátú zsemlegomba képe

Scutiger pes-caprae

Gomba leírása
Kalap: 6-12 cm átmérőjű; fiatalon a kalap domború, majd idővel ellaposodó és tölcséresedő. Gyakran féloldalas, pata vagy kagyló alakú, néha több egymással összenőtt, széle eleinte aláhajló, majd hullámos, karéjos lesz. Színe olív-, fahéj-, vöröses-, feketésbarna; felülete nemezes, majd finoman pikkelyes, felrepedező. Csöves rész: A tönkre lefutó: fehéres, idővel vagy nyomásra sárgás lesz; pórusai nagyon tágak, eltérő nagyságúak, szabálytalanul szögletesek. Tönk: 5-8 cm hosszú, 1,5-3 cm vastag; bunkó alakú, duzzadt, lefelé vastagodó, gyakran oldalt álló; sárgás, sárgásbarnás színű; felülete finoman pikkelyes, szemcsés, gödörkés. Hús: Vastag, törékeny, fiatalon puha, idővel szívóssá válik; fehéres vagy kissé sárguló; kellemes szagú és mogyoróízű. Előfordulás: Augusztustól októberig; magashegységekben, fenyvesekben, hazánkban inkább savanyú talajú bükkösökben növő, ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 8,5-12 x 7-8 µm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A falnév a latin pes-láb, és caprae-kecske szóból ered, jelentése kecskeláb. A nemzetségnév jelentése sok pórusú. Fajleírás: Az első leírás 1793-ból származik Jean-Jacques Paulet írta le, mint Fungus tuber. A jelenlegi nevének eredete Christiaan Hendrik Persoon leírása alapján alakult ki, 1818-ban Polyporus pes-caprae néven jegyezte le a fajt. Majd 1941-ben két mikológus, Bondartsev & Singer munkája nyomán alakult ki a mai elfogadott tudományos neve.

Borzas susulyka

borzas susulyka képe

Inocybe lacera

Gomba leírása
Kalap: 1-4 cm átmérőjű; fiatalon tompán kúpos vagy félgömbszerű, sokáig behajló széllel, végül púposan ellaposodik; kezdetben és nedvesen sötétebb barna, idősen és száraz időben világosabb, okkerbarnás; felülete gyapjas-szálas, borzas, idősen gyakran felálló pikkelyekkel. Lemezek: Kis foggal a tönkre nőttek; fiatalon fehéres, majd okkerbarnák; élük világosabb, finoman fűrészes. Tönk: 2,5-8 cm hosszú, 0,1-0,6 cm vastag; hengeres; szürkésbarnás, alja felé sötétebb színű, barnás; felülete finoman szálas-gyapjas. Hús: A kalapban vékony, törékeny, fehéres, a tönkben szálas, kissé barnuló; spermaszagú, íze jellegtelen. Előfordulás: Augusztustól októberig; homokos, tápanyagban szegény talajú, lomb- és fenyőerdőben, gyakran az utak mentén növő, nem ritka faj. Spóra: Barna; 12-17 x 4,5-6 μm; elliptikus, hengeres, sima. Megjegyzés: A lacera latin szó és tépettet, vagy rongyost jelent, vagy ahogy a Magyar neve is mutatja borzas. Az Inocybe jelentése szálas fej. Fajleírás: 1821-ben a svéd Elias Magnus Fries írta le először tudományosan, és Agaricus lacerus-nak nevezte el a fajt. A korai időkben a kalapos gombák nagy része még az Agaricus nemzetséghez tartozott, később lettek felosztva; a felosztásban az 1838-as években maga Fries is nagy szerepet vállat. A jelen fajt 1871-ben Paul Kummer sorolta az Inocybe nemzetséghez, a jelenlegi tudományos neve azóta nem változott.

Büdös csiperke

büdös csiperke képe

Agaricus impudicus

Gomba leírása
Kalap: 4-10 cm átmérőjű; félgömb alakú, majd domború, végül kissé kiterül; fehéres alapon, többnyire körkörösen elrendezett sorokban, szürkésbarnás, szálas pikkelyekkel fedett; közepe barnás, nem repedezik fel. Lemezek: Szabadon állók; fiatalon rózsaszínűek, hamar megsötétednek, idővel sötétbarnák lesznek; éle mindig fehéres színű. Tönk: 8-13 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag; karcsú; hengeres, alja kissé gumós; fehéres; felülete pelyhes-szálas; gallérja vékony, fehéres, alsó része szálas-pikkelyes, pereme barnás; alján gyakran micéliumzsinór található. Hús: Kemény; fehéres; vágásra a kalapban enyhén rózsásodhat; szaga kellemetlen, büdös őzlábgombára emlékeztet, íze enyhe, de kellemetlen. Előfordulás: Augusztustól novemberig; fenyvesekben, ritkábban lomberdőben növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Csokoládébarna; 4-6,7 x 3.7-4.5μm; tojásdad alakú, sima. Megjegyzés: Az impudicus jelentése: szégyentelen, erkölcstelen. A gomba védett, így ne szedjük le. Fajleírás: 1932-ben a brit Carleton Rea (1861-1946) mikológus írta le - aki az egyik alapítója volt a Brit Mikológiai Társaságnak -, és a Psalliota impudica nevet adt. 1951-ben került az Agaricus nemzetséghez a cseh Albert Pilát (1903-1974) mikológus által, így a jelenleg elfogadott tudományos neve Agaricus impudicus

Bükki pereszke

bükki pereszke képe

Tricholoma sciodes

Gomba leírása
Kalap: 3-10 cm átmérőjű;kúpos, majd kiterül, közepén jellegzetes, tompa csúccsal; világos- vagy sötétszürke,gyakran ibolyás vagy idősen barnás árnyalattal; felülete selymesen fénylő, fiatalon sima, majd sugarasan, benőtten szálas, végül kissé pikkelykés lesz, nedvesen tapadós. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodnak, majd foggal ránőnek; fehéresek, kissé rózsás árnyalattal, majd szürkések, élük feketén pontozott, fűrészes. Tönk: 5-10 cm hosszú,1-1,5 cm vastag; hengeres; fehéres, szürkés, szálas. Hús: Vékony, elég kemény; fehéres; földszagú, íze keserű, majd csípős. Előfordulás: Szeptembertől decemberig; savanyú talajon, bükk alatt növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 6.5-7.5 x 5-6.5 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A gomba védett, így hagyjuk a termőhelyén. A tricholoma jelentése: szőrös szélű (kalapszél). A sciodes jelentésére nem találtam utalást. A latin scio- tudást, ismeretet jelent, de ez egyenlőre nem illeszkedik a gombára. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le ezt a gombát tudományosan, és az Agaricus sciodes nevet adta neki. A francia természettudós, Charles-Edouard Martin (1847-1937) 1919-ben egy kiadványban sorolta a jelenlegi nemzetséghez, az elfogadott tudományos neve Tricholoma sciodes lett.

Cafrangos galóca

cafrangos galóca képe

Amanita strobiliformis

Gomba leírása
Kalap: 8-25 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; fehéres, szürkésfehér; felülete szürkés, széles, vastag, lenyomott pikkelyekkel borított; széle a burokmaradványoktól sokszor cafrangos. Lemezek: Szabadon állók; fehéresek; élük gyakran csipkézett. Tönk: 10-20 cm hosszú, 2-3,5 cm vastag; hengeres, lefelé répaszerűen megvastagodó; fehéres; szakadozott, pelyhes gallérja alatt cafrangos, pikkelyes, alján pedig rücskös övek láthatók; bocskora nincs. Hús: Vastag, kemény, idővel megpuhul; fehér; szaga fiatalon jellegtelen, idősen kellemetlen, íze enyhe. Előfordulása: Júniustól októberig; meszes talajú lomberdőben, gyakran szárazabb időben is növő, hazánkban helyenként nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 10-13,5 x 7-8.5 μm; A közel gömbölyűtől az elliptikusig, sima Megjegyzés: A strobiliformis jelentése kúp-szerű, a strobil-kúp és a formis- formájú, alakú, latin szavakból. Fajleírás: Egy 1866-os kiadványból származik a neve, amelyben a francia Louis-Adolphe Bertillon (1821-1883) publikálta Amanita strobiliformis néven. A korai nevét Agaricus strobiliformis-t Carlos Vittadini nevéhez kötik, később Jean Jacques Paulet (1740-1826) Hypophyllum strobiliforme néven írt róla. Ma már a galócák (amanita) nemzetségbe tartozik.

Cifra kígyógomba

cifra kígyógomba képe

Mycena inclinata

Gomba leírása
Kalap: 1-4 cm átmérőjű; fiatalon kúpos, majd harang alakú lesz, közepén néha széles púpocskával; sárgás-, szürkésbarna; felülete nedvesen kissé tapadós, és egészen a közepéig ráncos, bordázott; széle gyakran fogazott. Lemezek: Tönkre foggal ránövők; fehéresek, néha rózsás vagy sárgás árnyalattal, végül szürkések lesznek. Tönk: 3-10 cm hosszú, 0,2-0,4 cm vastag; gyökerező, csoportos; felül fehéres, lefelé sárgás-, narancsosbarna, alja sötétbarna; felülete deres. Hús: A kalapban nagyon vékony, puha, vizenyős, a tönkben csöves; fehéres; sérülésre jellegzetes lisztes-uborkaszagú, íze enyhe, majd kaparó. Előfordulás: Szeptembertől novemberig; lombos fa, elsősorban tölgy, ritkábban bükk anyagán növő, hazánkban nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 8-10 x 5-7 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A latin inclinata jelentése-meghajlott. A mycena jelentése Mükéné, az ókori görög mykos: gomba szóból ered a város neve is. Fajleírás: 1838-ban, a svéd Elias Magnus Fries írta le és elnevezte Agaricus inclinatus-nak. A híres francia mikológus Lucien Quélet 1872-ben sorolta át ezt a fajt a mai Mycena nemzetséghez, létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét Mycena inclinata .

Cinóberszínű pókhálósgomba

cinóberszínű pókhálósgomba képe

Cortinarius cinnabarinus

Gomba leírása
Kalap: 2-6 cm átmérőjű; félgömb alakú, majd domború, végül púposán kiterül; higrofán (nedvesen eltérő színű), nedves időben vörösbarnás, szélén vörösen futtatott, szárazon cinóbervörös színű; felülete csupasz. Lemezek: Foggal tönkhöz nőttek; eleinte cinóbervörösek, majd barnásvörösek; fiatalon cinóbervörös színű, pókhálószerű burokkal fedettek. Tönk: 3,5-7 cm hosszú, 0,4-1 cm vastag; hengeres, alja gyakran kissé orsószerűen elvékonyodó; végig tűzpiros színű; felületét az általános burokból származó, sötétvörös színű, hosszanti szálak borítják. Hús: Vékony; szárazon cinóbervörös, nedvesen barnásvörös színű; körömlakk vagy retekszagú, fanyar ízű. Előfordulás: Augusztustól októberig; gyengén savanyú talajú lomberdőben, főleg bükk, néha tölgy és gyertyán alatt növő, ritka faj. Spóra: Rozsda barna; 8,5-10 x 4-6μm; ellipszoid, durva felületű. Megjegyzés: A cortinarius a cortina-fátyol szóból származik. A cinnabarinus jelentése cinóber színű. A cinóber szín jó határozó bélyeg, de a hasonló fajokat is nézd meg. Fajleírás: 1838-ban Elias Magnus Fries írta le tudományosan, és a fajt Cortinarius cinnabarinus-nak nevezte el.

Császárgalóca

császárgalóca képe

Amanita caesarea

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakúból domború, később kiterülő 5-20 cm széles. Narancsvörös de lehet tűzvörös vagy sárga is, tetején néha nagy, fehér burokmaradványok tapadnak. Széle finoman bordás. Bőre lehúzható. Lemezek: Halványsárgák, később élénk citromsárgák, nem lefutók, szélesek, különösen a kalap szélén. Tönk: Hengeres, tömör, alul gumósan megvastagodó, 8-15 cm hosszú, 2-3 cm vastag. Sárga, citromsárga vagy aranysárga. Gallérja is sárga, nagy, lelógó, felül finoman bordázott. A gumó szélén nagy, vastag, elálló, fehér színű, széles, zsákszerű bocskor van, amelynek felső széle több csúcsra széthasadozik. Hús: Puha, sárgásfehér, a kalapbőr alatt sárgás-piros, a tönk közepében és aljában pedig fehér. Jóízű, gyengén kellemes illatú. Előfordulás: Leginkább tölgyesben, szelídgesztenyésben található, de mindig csak a fák mellett, mert gyökérkapcsolt gomba. Előfordul fenyvesben és mogyorócserjék között is. A melegebb, száraz, agyagos talajt kedveli, mert a melegebb vidékek gombája. Melegebb években néhol tömegesen is előjön, de általában nem mondható gyakorinak. Június és október között, főleg augusztusban jelentkezik. Spóra: Fehér; (8)-9-12-(14) x 6-7-(8) µm; ovális, tojásdad alakú. Megjegyzés: A császárgombát már az ókorban is nagyra értékelték a római császárok, innen ered a neve. Fiatalon kacsatojás nagyságú is lehet, felül szélesebb, teljesen zárt, vastag, fehér burokban van. Fajleírás: Giovanni Antonio Scopoliz írta le először 1772-ben, és kezdetben Agaricus caesareus-nak nevezték. (A legtöbb lemezes gomba először az Agaricus nemzetségbe tartozott) 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon sorolta át az új Amanita nemzetségbe Amanita Caesarea néven.

Csoportos csiperke

csoportos csiperke képe

Agaricus bohusii

Gomba leírása
Kalap: 6-20 cm átmérőjű; félgömb alakú, majd domború, végül ellaposodik; bőre már fiatalon barna, koncentrikusan elrendezett szálas-pikkelyekre szakadozik fel, közepe egységesen barna, sima marad. Lemezek: Szabadon állók; viszonylag sokáig szürkés-rózsásak, idősen sötétbarnák; élük világos. Tönk: 8-21 cm hosszú, 1-3,5 cm vastag; hengeres, lefelé elvékonyodó, csoportos; fehéres, majd barnás, nyomásra vörösesbarnás lesz; a gallér alatt gyenge, barnás pikkelyezettséggel vagy egy-két gyűrűszerű zónával; gallérja jellegzetes, alsó oldala és a tönk között szálak feszülnek. Hús: Kemény; fehéres, a tönkben kissé barnuló; friss állapotban vágásra vörösödik, majd megbarnul; kellemes szagú és ízű. Előfordulás: Júliustól októberig; lomberdőben növő, hazánkban ritka faj. Általában csoportban jelenik meg Spóra: Barna; 6-7 x 4,5-6 μm; tojásdad alakú. Megjegyzés: Védett gomba. A fakitermelés veszélyezteti az élőhelyét, valamint a turizmus és az erdő tüzek. Fajleírás: 1981-ben a francia Marcel Bon adta a nevét.

Daróc-tejelőgomba

daróc-tejelőgomba képe

Lactarius helvus

Gomba leírása
Kalap: 4-15 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül, idővel közepe bemélyed, végül tölcséressé válik, közepén gyakran tompán púpos; okkersárgás, sárgás-hússzínű, világos fahéjbarna, széle felé világosabb; felülete száraz, matt, finoman nemezes, néha körkörösen foltos. Lemezek: A tönkre kissé lefutók; krémszínűek, idősen húsokkeresek. Tönk: 2-12 cm hosszú, 0,6-2,5 cm vastag; hengeres; halvány kalapszínű; felülete deres vagy csupasz, tövénél gyakran nemezes. Hús: Merev, törékeny; krémszínű vagy húsokkeres; tejnedve vízszerű, nem bőséges; lestyán vagy Maggi kocka-illatú, jellegzetes szaga száradás során egyre intenzívebbé válik; enyhe, fűszeres ízű. Előfordulás: Augusztustól októberig; hazánkban főleg tőzegmohalápon, nyírek alatt nő, de néha savanyú talajú, nyírrel vagy fenyővel kevert elegyes erdőben is megjelenik. Hazánkban nagyon ritka, védett gombafaj. Spóra: Krémes fehér vagy halványsárga, narancsos sárga; 6-9 x 5-7,5 μm; ellipszoid, nagy tüskékkel díszített. Megjegyzés: A helvus fajnév jelentése méz-sárga, borostyán-sárga; a szó latin eredetű. A lactarius nemzetségnév jelentése tejelő, ami a lacto-tej szóból származik, és szintén latin eredetű. Ez a faj átlátszó nedvet termel, nem tejszerűt, mint a legtöbb Lactarius faj. Fajleírás: 1821-ben Elias Magnus Fries írta le tudományosan, és a fajt Agaricus helvus-nak nevezte el. Később 1838-ban ő maga sorolta át a Lactarius nemzetségbe. Az elfogadott tudományos neve azóta nem változott.

Duzzadttönkű tölcsérgomba

duzzadttönkű tölcsérgomba képe

Ampulloclitocybe clavipes

Gomba leírása
Kalap: 3-8 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül, gyakran kissé púpos, idősen többnyire benyomottá válik; okker- vagy szürkésbarna; felülete csupasz, esetleg kissé hamvas. Lemezek: A tönkre mélyen lefutók; fehéresek vagy krémszínűek. Tönk: 3-10 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag; bunkó alakú, alja erősen kiszélesedik, akár 4 cm átmérőjű is lehet; kalapszínű; felülete szálas. Hús: Puha, a tönk aljában szivacsos, vattaszerű; fehéres színű; szaga kissé édeskés, aromás és enyhe ízű. Előfordulás: Júliustól októberig; savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő, hazánk egyes helyein nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 6-8,5 x 3,5-5 μm; tojásdad, vagy szabálytalan elliptikus, sima Megjegyzés: A clavipes latin eredetű, a clavi-ütő,bot és a pes-láb szavakból, az ampullo előtag jelentése, üveg, vagy palack. A tönk alakjára utal. Fajleírás: 1801-ben Christian Hendrik Persoon írta le, mint Agaricus clavipes. A német természettudós Paul Kummer 1871-ben sorolta át a Clitocybe nemzetséghez, majd 2002-ben került Ampulloclitocybe nemzetséghez.

Égertinóru

égertinóru képe

Gyrodon lividus

Gomba leírása
Kalap: 3-12 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle sokáig aláhajló, elvékonyodó, hullámos, majd ellaposodik, idővel közepe kissé bemélyed; sárgás, okker- vagy fahéjbarnás, idősen szürkésbarnás, a nyomáshelyeken barnuló; felülete fiatalon nemezes, majd lecsupaszodó, nedvesen tapadós. Csöves rész: A tönkre mélyen lefutó, vékony; a kalap húsáról nehezen fejthető le; kezdetben élénksárga, majd zöldes árnyalatú, végül olívbarnás, nyomásra piszkos zöldeskékre színeződik; pórusai fiatalon szűkek. Tönk: 5-8 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres, karcsú, gyakran görbe, lefelé elvékonyodó; a kalaphoz hasonló színű; felülete többé-kevésbé szálas. Hús: A kalapban puha, a tönkben szívós; sárgás, sérülésre gyorsan kékül, majd rozsdabarna lesz; szaga nem jellegzetes, íze kissé savanykás. Előfordulás: Júliustól októberig; nedves helyen, éger alatt növő, védett faj. Spóra: Barnászöld; 4-6 × 3-5 µm; ovális, sima. Megjegyzés: Európán kívül még nem találtak rá erre a fajra. Mivel éger fához kötődik, és ezen fák visszaszorulóban vannak, így a gomba is ritka előfordulású. A lividus jeleentése ólom színű, és latin eredetű. A Gyrodon nemzetségnév görög eredetű, a gyros-kerek, vagy kanyargó és az odon-fog szavakból ered. Az gyros nevű étel is onnan kapta a nevét, hogy az elkészítéséhez a húst körbe-körbe forgatva sütik. Fajleírás: 1791-ben a francia mikológus Pierre Bulliard írta le, és Boletus lividus-nak nevezte el. A jelenlegi binomiális nevét 1888-ban kapta az olasz Pier Andrea Saccardo-tól.

Élősdi tinóru

élősdi tinóru képe

Pseudoboletus parasiticus

Gomba leírása
Kalap: 2-5 cm átmérőjű; sokáig domború, széle később is aláhajló; fakóságás, olívbarnás; felülete nemezes, bőre szárazon felrepedezhet. Csöves rész: A tönkhöz nőtt; citrom- vagy aranysárga, majd sárgásbarna, végül olívbarnás lesz, nyomásra nem kékül; pórusai elég tágak. Tönk: 2-7 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; hengeres, lefelé kissé elvékonyodó, gyakran görbült; sárgás színű; felülete szálas-pikkelykés. Hús: Fiatalon kemény, hamar megpuhul; fakósárgás, megvágva színe változatlan marad, esetleg esős időben, nagyon kicsit kékülhet; szaga nem jellegzetes, íze kissé savanykás lehet. Előfordulás: Augusztustól októberig; savanyú talajú lomb-és fenyőerdőben, a rőt áltrifla termőtestének aljából fejlődik ki. Ritka, védett gombafaj. Spóra: Olív-barna; 12-18,5 x 3.5-5μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A parasiticus fajnév jelentése élősködő, parazita. A nemzetségnév a pseudo-ál és a boletus, mint a boletus (tinóru) nemzetségnév szavakból ered. Tehát a jelentése áltinóru. Fajleírás: 1790-ben Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le ezt a gombát, és a Boletus parasiticus nevet adta neki. 1888-ban Lucien Quelet sorolta át a Xerocomus nemzetséghez, így Xerocomus parasiticus néven volt ismert sokáig. 1991-ben a híres cseh mikológus Josef Šutara (született 1934) sorolta át a parazita tinórut a jelenlegi nemzetséghez, mint Pseudoboletus parasiticus , ami most az általánosan elfogadott tudományos neve.

Érdes galóca

érdes galóca képe

Amanita franchetii

Gomba leírása
Kalap: 4-10 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd kiterül; bőre krémsárgás, sárgás- vagy okkerbarnás színű; felülete az általános burokból származó, okker- vagy élénksárga színű pettyekkel borított. Lemezek: Szabadon állók;fehéresek; élük finoman csipkézett. Tönk: 5-10 cm hosszú; 1-2 cm vastag; fehéres; felülete a gallér fölött sima, alatta sárgásan pelyhes; gumószerűen megvastagodott tövén gyakran övszerűen, sárgásan pikkelyes; gyengén bordás, hártyás gallérja fehéres színű,szélén sárgás vagy barnás pelyhekkel; bocskora nincs. Hús: Puha; fehér, a rágáshelyeken kissé barnulhat; szaga kellemes, de jellegtelen, íze enyhe. Előfordulás: Júniustól októberig; meszes talajú lomberdőben növő, hazánkban ritka gombafaj, a mediterrán térségben jóval gyakoribb. Fagymentes helyeken egész télen át teremhet. Spóra: Fehér; 7,5-9,5 x  5-7,5 μm; nagyjából ellipszoid Megjegyzés: Védett gomba, vörös lista 3-as. Ne szedjük le, hagyjuk a termőhelyén. A gombák termőhelyét egyéb emberi beavatkozások is veszélyeztetik, mint a fakitermelés. Fajleírás: Amanita francheti (boud.) Fayod. 1889

Fakó tinóru

fakó tinóru képe

Boletus fechtneri

Gomba leírása
Kalap: 5-18 cm átmérőjű; félgömb alakú, sokáig domború, végül kissé kiterül; fiatalon fehéres, ezüstszürke, majd fakó agyag-barnás; felülete matt, idővel kissé lecsupaszodik, nyomásra barnán foltosodik. Csöves rész: A tönk előtt felkanyarodó; fiatalon citrom-, aranysárga, végül olív- zöldesbarna lesz; pórusai aprók, sárgák, nyomásra kékülők. Tönk: 5-12 cm hosszú, 2-5 cm vastag; bunkó alakú vagy hasas, alja gyakran elvékonyodó; felülete a krémsárgás alapon, aprószemű, sárgás hálózattal borított, középső, ill. alsó részén gyakran pirosán sávos, foltos. Hús: Vastag; kemény, idősen puha; világossárga színű, a tönk aljában rózsás, barnás; elvágva a kalapban és a tönk csúcsában égszínkék, a tönk középső részében halványkék lesz, de idővel egységesen piszkossárgára fakul; nincs jellegzetes szaga, íze enyhe, kissé savanykás. Előfordulás: Júniustól októberig; elsősorban meszes talajú lomberdőben, főleg bükk és tölgy alatt növő, meleg kedvelő, nagyon ritka gombafaj. Spóra: Halvány-barna; 9-15 x 4--6μm; ellipszis, hosszúkás, szabálytalan alakú, sima. Megjegyzés: A fajnevet tiszteletből kapta a cseh František Fechtner (1883-1967) tiszteletére. A boletus jelentése, agyag darab. Fajleírás: A Boletus fechtneri fajt eredetileg a híres cseh botanikus és mikológus Josef Velenovsky (1858-1949) írta le. Szininimái közé tartozik a Boletus appendiculatus ssp. pallescens Konrad, Bull. , és Boletus pallescens (Konrad) Singer.

Fehér nyirokgomba

fehér nyirokgomba képe

Hygrocybe virginea

Gomba leírása
Kalap: 1-7 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik, végül bemélyed, közepén kis púppal; fehéres, krémszínű; felülete csupasz, nedvesen tapadós, szárazon matt; széle áttetszően bordás. Lemezek: A tönkre lefutók, ritkán állók, vastagok; fehéresek, krémszínűek. Tönk: 2-6 cm hosszú, 0,2-1 cm vastag; karcsú, alja kihegyesedő; fehéres színű; felülete száraz, hosszában kissé szálazott. Hús: Vizenyős, törékeny; fehéres, idősen, a mikroorganizmusoktól megfertőzött részeken rózsásan foltosodhat; szaga jellegtelen, íze enyhe. Előfordulás: Szeptembertől novemberig; füves helyeken, réten, legelőn, ritkán világos lomberdőben növő, helyenként nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 7-8,5 x 4.5-5.2 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Védett gomba, ne szedjük le. A hygrocybe jelentése vizes fej. A virginea jelentése szűz. A tiszta fehér kalapjára utal. Fajleírás: 1781-ben az osztrák Franz Xavier von Wulfen (1728-1805) írta le, és adta a tudományos nevét Agaricus virgineus. 1916-ban került a Hygrocybe nemzetségbe az amerikai William Alphonso Murrill (1869-1957) mikológus által, a nevezéktani teljes tudományos név Hygrocybe virginea var. virginea, amely 1969-ben a brit Peter Darbishire Orton (1916-2005) és Roy Watling (1938-) nevéhez fűződik.

Fehér pereszke

fehér pereszke képe

Tricholoma album

Gomba leírása
Kalap: 3-8 cm átmérőjű; domború, végül kissé púposan kiterül; fiatalon fehér, idősebben halványsárgás, nem szürkés árnyalatú; felülete csupasz, száraz; széle sokáig begöngyölt, idősen hullámossá válik. Lemezek: A tönkre foggal ránövők;fehéresek vagy krémszínűek. Tönk: 3-9 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag; hengeres, lefelé elvékonyodó; fehéres vagy barnássárga, nyomásra megbarnul; felülete kissé szálas. Hús: Elég kemény; fehéres; édeskés, aromás, megvágva lisztszagú, íze eleinte kissé lisztszerű, majd hamar csípőssé válik, kesernyés utóízzel. Előfordulás: Júliustól novemberig; lomberdőben, elsősorban tölgy alatt növő, hazánkban gyakori gombafaj. Spóra: Fehér; 5-7 x 3.5-4.5 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A Tricholoma nemzetséget Elius Magnus Fries hozta létre, a jelentése szőrös peremű, kalapszélű. Az album az alba szóból ered, jelentése: fehér. Fajleírás: 1770-ben Jacob Christian Schaeffer írta le ezt a gombát és Agaricus albus-nak nevezte el. Egy évszázaddal később, 1871-ben a német Paul Kummer mikológus sorolta át a tricholoma nemzetséghez, az így kialakított név jelenleg is elfogadott.

Fehértönkű pókhálósgomba

fehértönkű pókhálósgomba képe

Cortinarius mucosus

Gomba leírása
Kalap: 3-8 cm átmérőjű; félgömb alakú, majd domború, végül kiterül; okker-, mézsárga, narancs-, rozsdabarna színű, széle sokszor világosabb; felülete nedvesen erősen nyálkás, száraz időben fénylő. Lemezek: Foggal tönkhöz nőttek; eleinte okkeresek, majd fakó rozsdabarnák lesznek; fiatalon nyálkás és pókhálószerű burokkal is fedettek. Tönk: 5-12 cm hosszú, 0,8-2,5 cm vastag; hengeres, alja gyakran orsószerűen elvékonyodó; fehéres színű, alján okkerfoltos lehet; felülete a gallérzóna felett száraz, alatta -különösen nedves időben- erősen nyálkás. Hús: A kalapban vékony, vizenyős, a tönkben rostos; fehéres, színe nem változik; jellegtelen szagú, enyhe, édeskés ízű. Előfordulás: Szeptembertől októberig; savanyú talajú fenyvesben, kéttűs fenyő alatt növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Vöröses-barna; 12-14 x 5.5-6.5μm; ellipszoid, durva felületű. Megjegyzés: A cortinarius a cortina-fátyol szóból származik, amely a részleges burok maradványára utal. A mucosus jelentése nyálkás, ami a tönk felületére utal, amely erősen nyálkássá válik. Fajleírás: A francia mikológus Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le ezt a fajt 1792-ben, és az Agaricus mucosus nevet adta neki. A flamand botanikus Jean Jacques Kickx (1842-1887) 1867-ben sorolta át ezt a fajt a Cortinarius nemzetséghez, és ezáltal létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét a Cortinarius mucosus-t.

Fekete szagosgereben

fekete szagosgereben képe

Phellodon niger

Gomba leírása
Kalap: 2-8 cm átmérőjű; gyakran több összenő egymással; kerek, ovális, lapos, majd közepe bemélyedő, tölcséres, széle idővel kissé hullámos, karéjos; fiatalon kékes árnyalatú, majd barnásfekete, fekete, pereme kékes-fehéres; felülete nemezes, majd érdes, dudoros, kissé zónás, széle csupasz. Termőréteg: Tüskés, a tönkre lefutó; piszkosfehéres, majd szürkés színű; tüskéi legfeljebb 0,3 cm hosszúak, rugalmasak. Tönk: 1-5 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres; feketés; felülete nemezes. Hús: A kalapban szívós, szálas, a tönkben kétrétegű, kívül szivacsos, belül kemény, szívós, fás; feketés színű; szárazon Maggi kocka-szagú, íze enyhe. Előfordulás: Augusztustól novemberig; erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben, hazánkban nagyon ritka, védelemre javasolt gombafaj. Spóra: Fehér; 3,5-4,5 x 2.5-3.5μm; gömbölyű, tüskés felületű, üvegszerűen áttetsző. Megjegyzés: A nemzetség nevet Petter Karsten hozta létre ugyan abban az évben, amikor ezt a fajt ide sorolta. A jelentése a Phell-parafa és a don-fog szavakból származik. A niger fajnév egyszerűen feketét jelent. Innen ered a néger szó is. Fajleírás: 1815-ben a nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries írta le ezt a fajt, és a Hydnum nigrum nevet adta neki. 1881-ben a finn mikológus Petter Adolf Karsten (1834-1917) sorolta át a Phellodon nemzetséghez,  mint Phellodon Niger.

Feketepikkelyes pereszke

feketepikkelyes pereszke képe

Tricholoma atrosquamosum

Gomba leírása
Kalap: 4-10 cm átmérőjű;fiatalon domború,széle sokáig aláhajló,idővel kissé púposan ellaposodik;bőre eleinte fekete, nemezes, majd világos alapon feketés, felálló, kissé kampós pikkelyekre repedezik fel. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodnak, majd foggal ránőnek; fehéresek, halvány-szürkések; élük kissé fűrészes, idősen feketén foltosodók. Tönk: 3-8 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres, alja felé gyakran elvékonyodik; halványszürkés alapon sűrűn álló, feketés pikkelyek borítják. Hús: Vékony, törékeny ;fehéres; szaga édeskés, jellegzetes, megvágva lisztszerű, íze enyhe, kissé kesernyés, lisztes. Előfordulás: Júliustól novemberig, savanyú talajú lomb-és fenyőerdőben növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 5,5-8 x 3,5-5,4 μm; ellipszoid. Megjegyzés: Védett gomba, ne szedjük le. Az atrosquamosum a latin ater=fekete és squamosus=pikkely szavakból származik. A kalap felületére utal. Fajleírás: 1837-ben a francia természettudós François Fulgis Chevallier írta le, mint Agaricus atrosquamosus.

Feketéslemezű harmatgomba

feketéslemezű harmatgomba képe

Stropharia melanosperma

Gomba leírása
Kalap: 3-7 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül, közepén gyakran tompa púppal, idősen kissé benyomott is lehet; fehéres színű, közepe halványsárgás, -okkeres; felülete kissé tapadós, száraz időben fénylő; szélén a burokmaradványtól gyakran csipkézett. Lemezek: A tönkhöz nőttek; fiatalon halványszürkék, majd ibolyásfeketék lesznek; élük gyakran világosabb. Tönk: 4-10 cm hosszú, 0,5-1,3 cm vastag; hengeres, alján gyakran micéliumzsinór látható; fehéres, felülete csupasz; gallérja vékony, felső része feltűnően bordázott, fehéres, idővel a ráhulló spóraportól feketés lesz. Hús: Puha, a tönkben üreges; fehéres; jellegtelen szagú és ízű. Előfordulás: Májustól októberig; mezőn, réten, füves, trágyás, bolygatott helyen, erdei utak mentén növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Lilás-barna, vagy sötét-barna; 7-11 x 4-5.5 µm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A nemzetség név görög eredetű, a strophos-öv szóból származik. A melanosperma jelentése a latin melan-fekete és a sper-törékeny szóból származik. Fajleírás: 1792-ben a francia Jean Baptiste François Pierre Bulliard írta le először tudományosan ezt a fajt, és Agaricus melanospermus nevet adta neki. 1878-ban kapta a ma is elfogadott tudományos nevét Claude-Casimir Gillet (1806-1896)-től.

Foltos susulyka

foltos susulyka képe

Inocybe maculata

Gomba leírása
Kalap: 2-8 cm átmérőjű; fiatalon kúpos, majd harang alakú, végül púposan kiterül, széle kissé behasadozó; mogyoró- vagy vörösbarna; felülete sugarasan szálas, fiatalon, főleg a csúcsán, fehéres, foltosan felszakadozó burokmaradvány látható, amely öregedve vagy nedves időben eltűnik. Lemezek: Kis foggal a tönkre nőttek; fiatalon halványszürkések, majd szürkés-barnák lesznek; élük fehéres. Tönk: 3-10 cm hosszú, 0,3-1 cm vastag; hengeres; fiatalon fehéres, majd főleg a közepén megbarnul, alja fehéres marad; felülete kissé szálas. Hús: A kalapban vékony, a tönkben szálas; fehéres; spermaszagú, íztelen. Előfordulás: Júniustól novemberig; lomberdőben, főleg tölgy és bükk alatt növő, hazánkban nem ritka gombafaj. Spóra: Dohány-barna; 9–11 x 4.5–5.5µm; bab alakú, sima. Megjegyzés: A maculata fajnév latin eredetű, jelentése, foltos. Az inocybe nemzetségnév jelentése szálas fej. Fajleírás: 1885-ben Jean Louis Émile Boudier írta le tudományosan és adta a jelenlegi elfogadott tudományos nevét, amely az Inocybe maculata.

Földi állaskagomba

földi állaskagomba képe

Hohenbuehelia petalodes

Gomba leírása
Kalap: 3-10 cm átmérőjű, 3-8 cm magas; erősen bemélyedő, féltölcsér formájú, széles vékony, sokáig aláhajló, majd hullámos; sárgásszürke, sárgás-sötétbarna; felülete nedvesen, a bőre alatt lévő zselatinos rétegtől kissé tapadós, szárazon szürkésen deres, a széle felé többnyire csupasz. Lemezek: A tönkre mélyen lefutók; fehéresek, krémszínűek. Tönk: 0,5-3,5 cm vastag; rövid, zömök, többnyire oldalt álló, hengeres vagy hosszirányban lapított, néha csoportos, szürkésfehér, halvány okkerbarnás; felülete végig deres, nemezes, alján szöszös. Hús: A kalapban vékony fehéres, kissé zselatinos, a tönkben kemény, tömör; lisztszagú és-ízű. Előfordulás: Júniustól novemberig; lomberdőben talajon, néha korhadó fűrészporon vagy faforgácson növő, hazánkban elég ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 5-9 x 3-5 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A faj nevének adója Schulzer a Schulzeria nemzetség névadója is, érdekesség, hogy magyar állampolgár volt, az Osztrák-Magyar monarchia idején született. A petalo latinul szirmot jelent. A hohenbuehelia nemzetség névadója: Ludwig Samuel Joseph David Alexander Freiherr von Hohenbühel Heufler zu Rasen und Perdonegg (1817-1885) osztrák báró. Fajleírás: 1785-ben Jean Baptiste François Pierre Bulliard (1742-1793) írta le először, mint Agaricus petalodes. 1866-ban Stephan Schulzer von Müggenburg (1802-1892) sorolta a jelenlegi nemzetséghez.

Galambpereszke

galambpereszke képe

Tricholoma columbetta

Gomba leírása
Kalap: 5-10 cm átmérőjű; domború,végül kissé púposan kiterül; fiatalon fehér, idősebben közepén gyakran okkeres árnyalattal, ritkán rózsás vagy zöldes foltok tarkíthatják; felülete szárazon selymes, sugarasan, benőtten szálas, többé-kevésbé fénylő, nedvesen tapadós; széle kissé pelyhes lehet. Lemezek: Foggal a tönkre nőnek; fehéresek vagy krémszínűek. Tönk: 6-14 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres, lefelé gyakran elvékonyodik; fehéres, alján gyakran jellegzetes, zöldeskékes foltok figyelhetők meg; felülete selymesen szálas. Hús: Vastag,kemény; fehéres; szagtalan vagy lisztszagú és enyhe lisztízű Előfordulás: Szeptembertől októberig; savanyú talajú lomberdőben, főként tölgy és bükk alatt növő, hazánkban elég ritka gombafaj. Spóra: Fehér, 5-5,5 x 4-5 µm, majdnem gömb alakú vagy ovális, sima. Megjegyzés: A latin columbae jelentése galamb, így a columbetta= mint a galamb. A magyar galamb szó az azonos jelentésű latin columba szó észak-olasz dialektus(beszéd modor) golomba alakjából származik délszláv közvetítéssel. A latin szó él családnévként Kolumbusz nevében (latin Christophorus Columbus, azaz „Galamb Kristóf”), a nagy felfedező nevén keresztül pedig a dél-amerikai ország, Kolumbia nevében, de ez a jelentése például a tévésorozatból ismert Columbo felügyelő nevének is. Fajleírás: A nagy svéd Elias Magnus Fries írta le 1821-ben, és Agaricus columbettus-nak nevezte el. 1871-ben a német Paul Kummer mikológus sorolta át ezt a fajt a Tricholoma nemzetséghez, ezáltal létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét Tricholoma collumbetta.

Gyökeres álpereszke

gyökeres álpereszke képe

Leucopaxillus macrocephalus

Gomba leírása
Kalap: 10-30 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle sokáig begöngyölt marad, majd lassan ellaposodik; okkeres, okkerbarna, idősen barnás; felülete nemezes, széle fiatalon bolyhos, idősen lecsupaszodik és kissé bordássá válik, bőre helyenként pikkelyesen felrepedezhet. Lemezek: Foggal a tönkhöz nőttek; fiatalon fehéresek, majd krémszínűek, végül sárgásak lesznek, idősen gyakran rozsdafoltosak. Tönk: 6-16 cm hosszú; 4-8 cm vastag; vaskos, hasas, alja répaszerűen gyökerező; gyakran csoportos; fiatalon piszkosfehéres, majd okkerbarnás lesz; felülete nemezes, szálas. Hús: Vastag; fehéres, a tönk felső részében márványozott; megvágva jellegzetes, kukoricabajusz-szagot áraszt, íze kellemes. Előfordulás: Májustól novemberig; tölgyesekben, elsősorban idős tölgyfák alatt növő, hazánkban egyre ritkábban előforduló, védett gombafaj. Spóra: Fehér vagy enyhe krém színű; 4,5 -6,5 x 3-4,5 μm; tojásdad alakú, sima. Megjegyzés: A természetközeli, idős tölgyesek gyérülése veszélyezteti a faj fennmaradását, amit az utóbbi 20 év csökkenő előfordulási adatai is alátámasztanak. A hatalmas termetű és tömegű (az eddig talált legnagyobb példány 1,75 kg volt) gomba feltűnő jelenség, mely étkezésre csábíthat. A leucopaxillus jelentése: a leuco=fehér és a paxillus=bot szavakból származik. A macrocephalus görög eredetű a makros=nagy és a kefalé=fej szavakból. Fajleírás: 1874-ben Stephan Schulzer von Müggenburg írta le először Agaricus macrocephalus néven. 1943-ban Huijsman a Squamanita nemzetséghez sorolta, végül 1966-ban nyerte el jelenlegi tudományos nevét Bohus Gábor(1914-2005) által, aki a Leucopaxillus nemzetségbe sorolta.

Gyűrűs ráncosgomba

gyűrűs ráncosgomba képe

Cortinarius caperatus

Gomba leírása
Kalap: 5-13 cm átmérőjű; félgömb alakú, majd domború, végül púposán kiterülő; halvány okkerbarnás; felülete fiatalon a burokmaradványtól ibolyásfehéren deres, szemcsés; főleg a szélén sugarasan ráncos. Lemezek: A tönkhöz nőttek; fiatalon halványszürkések, majd agyag-barnásak lesznek; szélük fűrészes, csipkézett. Tönk: 5-15 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres, kissé gumós; fehéres; alján a burokból visszamaradt lilás, deres zóna lehet; gallérja kétrétegű, gyűrűszerű, könnyén leváló, fölötte a bőr cikcakkosan repedezett. Hús: Viszonylag puha; fehéres, okkeres; kellemes szagú, enyhe ízű. Előfordulás: Júniustól novemberig; fenyőerdőkben elterjedt, de hazánkban erősen savanyú talajú bükkösökben és tölgyesekben is növő, ritka faj. Spóra: Rozsda- vagy okkerbarna; 10-15 x 7-10μm; ellipszoid. Megjegyzés: A cortinarius jelentése függöny, fátyol, míg a fajnév a caperatus latin szó, és ráncost jelent. Fajleírás: 1796-ban Christiaan Hendrik Persoon elsőként írta le ezt a lemezes gombát, és Agaricus caperatus-nak nevezte el. 1838-ban a nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries , aki 1838-ban sorolta át a Cortinarius nemzetséghez. A pókhálósgombák (cortinarius) részleges burokból maradó fátyla látszódhat fiatalon. Pier Andrea Saccardo (1834-1917) felismerte, hogy ez a gomba nem egészen ilyen, és a Pholiota nemzetséghez sorolta, majd 1879-ben a finn mikológus Petter Adolf Karsten nevezte át Rozites caperata-nak, amelyet a francia mikológus Ernst Roze (1833-1900) tiszteletére kapott, és ezen a néven volt jegyezve egészen a közelmúltig. Sok helyen még mindig ezen a latin néven található. 2002-ben a DNS-szekvenálás során Peintner, Horák, Moser és Vilgalys megállapította, hogy az eddig külön nemzetségek Rozites, Cuphocybe és Rapacea mind csak a rendszertani szinonimái a Cortinarius-nak , így a faj visszanyerte a 160 évvel ezelőtt, Elias Fries-tól kapott nevet.

Hamvas uborkagomba

hamvas uborkagomba képe

Macrocystidia cucumis

Gomba leírása
Kalap: 1-5 cm átmérőjű; fiatalon kúpos, majd harang alakú, végül púposan ellaposodik; nedvesen vörösbarna, közepe gyakran feketésbarna, széle okkeres, szárazon sárgás- vagy fahéjbarna; felülete száraz, finoman deres, hamvas; nedvesen áttetszően bordás. Lemezek: A tönkre foggal ránövők vagy csaknem szabadon állók, szélesek, hasasak; krémszínűek, majd húsokkeresek lesznek. Tönk: 4-7 cm hosszú, 0,4-0,7 cm vastag; felül vörösesbarna, lefelé sötétbarna, aljánál feketésbana; felülete végig finoman deres, bársonyos. Hús: a kalapban vékony, puha, törékeny, krémszínű, a tönkben szívós, barnás; fiatalon feltűnően uborkaszagú, idősen halszagú és lisztízű. Előfordulás: Szeptembertől novemberig; humuszos talajú lomb- és fenyőerdőben, gyakran bolygatott helyeken, patakok, erdei utak mentén növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Halvány rózsaszínes-barna,  7,5-9 x 3,5-4,5 µm, elliptikus, sima. Megjegyzés: A Macrocystidia nemzetség név, jelentése = nagyon nagy cystidia. A Cystidia = A bazídiuomos gombák termőrétegének feltűnő alakú, nagy steril gombafonala (hifa). A cucumis latin szó és egyszerűen azt jelenti, uborka. Fajleírás: 1796-ban Christiaan Hendrik Persoon írta le először, és Agaricus Cucumis nevet adta neki. 1934-ben a francia Marcel Josserand (1900-1992) sorolta át ezt a fajt a jelenlegi nemzetséghez, így lett a jelenleg elfogadott tudományos neve Macrocystidia cucumis.

Háromszínű álpereszke

háromszínű álpereszke képe

Leucopaxillus tricolor

Gomba leírása
Kalap: 9-30 cm átmérőjű; eleinte domború, majd ellaposodik, végül kissé benyomott, széle hullámos, és gyengén bordás; sárgás, okkeres-bőrszínű, narancsbarna; felülete sima vagy finoman nemezes, idősen felrepedezhet. Lemezek: A tönkre ránövők vagy csak kissé lefutók; fiatalon sárgásak, majd okkeresek, szárazon bíborszínűek; élük gyakran kissé fűrészes. Tönk: 4-8 cm hosszú; 2-6 cm vastag; zömök, vaskos, lefelé gyakran megvastagodó; fehéres vagy sárgás, alja sokszor rozsdásokkeres. Hús: Vastag; kemény; fehéres vagy sárgás; szaga édeskés-lisztes, idősen eléggé kellemetlenné válik, lisztízű, enyhe. Előfordulás: Júliustól szeptemberig; lomberdőben, főként bükk és tölgy alatt növő, hazánkban ritka, védelemre javasolt gombafaj. Spóra: Fehér, 6,2–7,5 × 4–5,6 μm, elliptikusak, finoman tüskés felületűek. Megjegyzés: A tricolor jelentése háromszínű. A compactus jelentése, zömök, tömör, vaskos. A leucopaxillus jelentése fehér bot, vagy tönk. Fajleírás: Először 1861-ben Elias Magnus Fries írta le tudományosan, és Agaricus compactus néven nevezte el. Később Neuhoff-tól kapta a nevét 1958-ban.

Homoki fakógomba

homoki fakógomba képe

Hebeloma ammophilum

Gomba leírása
Kalap: 2-6 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, idővel ellaposodik; okkerbarnás, szélén fakó-okkeres; felülete csupasz, nedvesen ragadós, kezdetben a talaj felszíne alatt fejlődik, ezért vastag homokréteg tapadhat rá. Lemezek: Foggal a tönkhöz nőttek; fiatalon okkeresek, majd okkerbarnák; élük könnyező, idővel a spórákat tartalmazó beszáradt cseppektől sötétbarnán foltosak lesznek. Tönk: 3-6 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag; hengeres, alján széles, homokos gumó figyelhető meg; okkeres, okkerbarnás, idővel sötétbarna lesz; felülete a csúcsánál szemcsés, korpás, lefelé csupasz. Hús: A kalapban vékony, törékeny, a tönkben idővel üregessé válik; világos okkeres; szagtalan vagy gyengén retekszagú, íze kissé kaparó. Előfordulás: Szeptembertől decemberig; meszes, csupasz, homokos talajon, nyárfák közelében növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Barnás, okker színű;10,5-16,5 x 6,5-9,5 µm ;orsó alakú, vagy egyik végén keskenyebb ellipszoid. Megjegyzés: A hebeloma szó a hebe-fiatal és loma-fátyol szavakból származik. Az ammophilus szó az ammos-homok és philo-kedvelő szavakból ered. Jelentése homok kedvelő. Fajleírás: 1978-ben Bohus nevéhez köthető.

Kámfor-tejelőgomba

kámfor-tejelőgomba képe

Lactarius camphoratus

Gomba leírása
Kalap: 2-5 cm átmérőjű; domború, majd kiterül, idővel kissé tölcséres lesz, közepén gyakran púppal; vörösbarna, bor-vöröses színű; felülete száraz; széle gyakran kissé dudorosan, ráncosán bordázott. Lemezek: A tönkre kissé lefutók; halvány vörösbarnák, barnán foltosodók. Tönk: 3-6 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag; hengeres; kalapszínű, de alja felé sötét bor-vöröses-barna; felülete csupasz; üregesedő. Hús: Vékony; halvány vörös-barnás; kissé cikória- vagy Maggi kocka-szagú, megszáradva illata intenzívebb, íze enyhe, kesernyés utóízzel; tejnedve fehéres, kissé vízszerű, nem színeződik el. Előfordulás: Júniustól októberig; erősen savanyú talajú fenyő- és lomberdőben, főként lucfenyő, ritkán bükk alatt növő, hazánkban ritka faj. Spóra: Krém színű; 7,5-8 x 6.5-7.5μm; ellipszoid, elkülönült szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: A camphoratus szó jelentése kámfor, ami az illatára utal. A kámfort régen molyírtó és tüzijáték (lőpor) előállítására is használtak. Fajleírás: 1792-ben a francia Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le, és adta a kéttagú tudományos nevét Agaricus camphoratus. 1838-ban a svéd Elias Magnus Fries sorolta át ezt a fajt a Lactarius nemzetséghez, így a tudományos neve Lactarius camphoratus lett, amely még mindig az elfogadott tudományos neve.

Korpás gereben

korpás gereben képe

Sarcodon scabrosus

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodó, végül közepe gyakran bemélyed, széle kezdetben aláhajló, idővel hullámossá, karéjossá válik; hús-, szürkés-, bíbor- vagy sötétbarna; felülete fiatalon nemezes, maid felrepedezik, végül piszkos-sárgás alapon barnán pikkelyessé válik. Termőréteg: Tüskés, a tönkre lefutó; piszkos-fehéres, majd szürkésbarna, idősen bíborbarnás lesz; törékeny tüskéi 0,3-1 cm hosszúak. Tönk: 3-9 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, lefelé elvékonyodó; felül húsbarna, lefelé szürkésbarna, a tövénél kékeszöldes színű: felülete nemezes, korpás, néha kissé pikkelyes. Hús: Vastag, tömör, fiatalon rugalmas, később szívós; fehéres, a tönk tövében kékeszöldes színű; lisztszagú, keserű ízű. Előfordulás: Júliustól októberig; erősen savanyú talajú lomberdőben, főleg bükk és tölgy alatt, néha fenyőerdőben is növő, ritka, védett gombafaj. Spóra: Barna; 5-7,5 µm; szabálytalanul gömbölyű. Megjegyzés: A nemzetségnév a sarco-hús és odon-fog szavakból ered. A scabrosum fajnév a latin scabro-durva szóból ered, a kalap felületére utalva. Fajleírás: 1836-ban Elias Magnus Fries írta le tudományosan a fajt, és Hydnum scabrosum néven nevezte el. 1881-ben Petter Adolf Karsten (1834–1917) sorolta a Sarcodon nemzetséghez, és azóta ez az elfogadott neve.

Kőrisszagú csigagomba

kőrisszagú csigagomba képe

Hygrophorus cossus

Gomba leírása
Kalap: 2-8 cm átmérőjű; domború, majd kiterül, közepén gyakran púpos; fehéres, idővel halvány okkeresszürke lesz; felülete csupasz, nyálkás. Lemezek: A tönkre többé-kevésbé lefutók, ritkán állók, vastagok; fiatalon piszkosfehéresek, krémszínű árnyalattal. Tönk: 4-12 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; hengeres, alján elvékonyodó; halvány kalapszínű; felülete nyálkás, csúnyán pelyhes-korpás. Hús: Vékony, puha, vizenyős; fehéres; erős, édeskés szagú, íze nem jellegzetes; KOH-ra a tönk aljában nem ad színreakciót. Előfordulás: Augusztustól októberig; lomberdőben, elsősorban tölgy alatt növő, hazánkban elég ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 7-9 x 4-5,5 µm; elliptikus, sima Megjegyzés: A hygrophorus jelentése víztartó, a hygro=víz és a phorus=megtartó szavakból. A discoxanthus a görög eredetű xanthus=szőke és a disko=lemez szavakból ered. Fajleírás: 1838-ban Elias Magnus Fries írta le. Majd 1908-ban a brit Carleton Rea (1861-1946) sorolta a jelenlegi nemzetséghez, így a gomba elfogadott tudományos neve hygrophorus discoxanthus lett.

Krómsárga galambgomba

krómsárga galambgomba képe

Russula claroflava

Gomba leírása
Kalap: 4-10 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodó, végül közepe bemélyed; többnyire egységes színezetű, króm-, okkersárga színű; felülete csupasz, nedvesen kissé tapadós, fénylő, szárazon matt; pereme idősen bordássá válik; bőre csak a szélén húzható le. Lemezek: Tönkhöz nőttek vagy kissé szabadon állók; fiatalon fehéresek, majd okkersárgák lesznek, idősödve vagy nyomásra megszürkülnek. Tönk: 4-9 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres; fiatalon fehéres, majd gyakran sárgásán vagy okkeresen foltos lesz, idősen megszürkül. Hús: Puha; fehéres, idősödve vagy a vágásfelületen lassan megszürkül; kissé gyümölcsszagú, enyhe ízű. Előfordulás: Augusztustól októberig; erősen savanyú és nedves talajú lomberdőben, tőzegmohalápon, nyír alatt növő, nagyon ritka, védett faj. Spóra: Okker-sárgás: 8-9.5 x 6.5-8μm; elliptikus, szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: A russula jelentése vörös vagy vörösödő. A fajnév latin eredetű a clar-ragyogó és a flava-sárga szavakból származik. Fajleírás: 1888-ban a brit mikológus William Bywater Grove (1838-1948) írta le, aki a kéttagú tudományos nevét adta, Russula claroflava amelyet a mai napig használnak. Az angliai Birminghamben született, Grove egy mikológiai értekezés a "Louis Rene és Charles Tulasne: Selecta Fungorum Carpologia (3 kötet, 1861-1865)" angol fordításával szerzett hírnevet magának.

Laskapereszke

laskapereszke képe

Hypsizygus ulmarius

Gomba leírása
Kalap: 5-25 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle sokáig aláhajló marad, majd kiterül; szürkésbarna, okkerszürke; felülete csupasz, száraz, selymes tapintású, gyakran sötétebb, barnás színű vízfoltokkal tarkított. Lemezek: Foggal tönkhöz nőttek;fehéresek. Tönk: 6-15 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, gyakran görbült, oldalt álló; többnyire csoportosan nő; fehéres; felülete fiatalon finoman szálas, nemezes, idővel többé-kevésbé lecsupaszodhat, de a tövénél szálas marad. Hús: Vastag, a kalapban viszonylag kemény, a tönkben szívós, rostos; fehéres színű; feltűnően lisztes-uborkaszagú és-ízű. Előfordulás: Júliustól októberig; keményfa ligeterdőkben, lomberdőkben, de parkokban, útszéleken is megfigyelhető. Élő vagy elhalt lombos fa anyagán(különösen szilfán és nyárfán, de bükkön és tölgyön is), gyakran több méter magasságban növő, egyre ritkábban előforduló, védett faj. Európában, Észak-Amerikában és Észak-Ázsiában széles körben elterjedt, de mindenütt szórványos előfordulású, sík- és hegyvidéki faj. Spóra: Fehér, 5,5-7 × 4,5-6 µm, gömbölyűek, simák Megjegyzés: Az öreg, háborítatlan erdők területének és a megfelelő vastagságú holt faanyag mennyiségének csökkenése, továbbá a gomba feltűnő megjelenése és étkezési célból való gyűjtése veszélyezteti. További probléma a folyóparti ligeterdők jelentős degradációja, kiszáradása is. A szilpusztulás egész Európában jelentősen csökkentette a faj fapartnerének számát, ezzel a gomba elveszítette fő szubsztrátumát. A hypsi jelentése magas, a zygus jelentése iga. A név arra utal, hogy magasan a fán terem. Az ulmarius a görög ulm=szil szóból származik. Fajleírás: Először Agaricus ulmarius néven Jean Baptiste François Pierre Bulliard írta le 1791-ben. A jelenlegi nemzetséghez Scott Redhead sorolta 1984-ben. Ez a faj több nemzetséget is megjárt, így a pleurotus (laska) nemzetséget is.

Lemezes tinóru

lemezes tinóru képe

Phylloporus pelletieri

Gomba leírása
Kalap: A 3-9 cm széles, húsos kalap először domború, azután szabálytalanul kiterül, ellaposodik, vékony, gyakran begöngyölt, hullámos peremmel. A száraz, puha, nemezes bőr bíbor vagy olívbarna színeivel a molyhos tinórura emlékeztet. A kalap alján található vastag lemezek kezdetben hullámos élűek és intenzív citrom- vagy aranysárga színűek. Nyomásra és idővel rozsdabarnára színeződnek. Lemezek: A tönkre szélesen ránőttek, többé-kevésbé lefutók, a kalaphúsról könnyen lefejthetők. Különösen a kalap pereménél és a tönk közelében a lemezeket erek kötik össze, így a termőrétege kissé csöves jellegűvé válik. Tönk: A gyakran excentrikus tönk kemény, karcsú, 4-9 cm hosszú, 1-2 cm vastag, vörösessárga vagy bíborbarnás, felülete pelyhes-szálas, az alapján elvékonyodik. Hús: A puha, könnyen málló hús sárgás a kalapbőr alatt, valamint borvörös a tönkben; törésre sötétbíbor-vörösre színeződik. Gyenge, kellemes szagú és enyhe ízű gomba. Előfordulás: Egész Európában előfordul, de szórványos és sehol sem gyakori. A dombvidékről alig megy 800 m fölé. Hazánkban nem gyakori, savanyú talajú lomberdőben található, júliustól októberig magányosan vagy kis csoportokban. Spóra: Olívsárga vagy rozsdasárga; 9-14 x 3.5-5 μm; elliptikus, orsó alakú, sima. Megjegyzés: A lemezes tinóru termőrétege alapján a lemezes és a csöves termőrétegű gombák között áll, így mindig fejtörést okozott a mikológusoknak. Korábban a tölcsérgombákhoz vagy a cölöpgombákhoz sorolták. A rhodoxanthus jelentése rhodo-rózsaszín, vörös és xanthus-sárga szavakból származik. A phylloporus név a phylla-levél szóból és porus-pórus szavakból ered, arra utal, hogy levél (lemez) szerű a pórus (cső). Fajleírás: A fajt először Agaricus rhodoxanthus néven Lewis David de Schweinitz írta le 1822-ben. 1900-ban Giacomo Bresadola sorolta át a Phylloporus nemzetséghez. Egy másik elfogadott neve a Phylloporus pelletieri 1888-ban Quélet-től származik.

Nagy csigagomba

nagy csigagomba képe

Hygrophorus penarius

Gomba leírása
Kalap: 9-15 cm átmérőjű; domború, széle erősen aláhajló, majd ellaposodik, közepén gyakran púpos; fehéres, kissé krémszínű, gyakran okkerfoltos; felülete csupasz, fiatalon tapadós, de hamar száraz lesz. Lemezek: A tönkre többé-kevésbé lefutók, ritkán állók, vastagok; fiatalon fehéresek, majd krémszínűek rózsás árnyalattal. Tönk: 6-10 cm hosszú, 1,5-3,5 cm vastag; hengeres, alja kihegyesedő; fehéres, alsó részében krém vagy okkeres; felülete száraz, csúnyán korpás. Hús: Vastag, kemény; fehéres, a tönk aljában okkersárga; szaga gyenge, íze enyhe. Előfordulás: szeptembertől októberig; tölgy alatt növő, elég ritka faj. Spóra: Fehér, 6-8 x 4,5-5 µm, elliptikus vagy ovális, sima Megjegyzés: A penarius a latin penaria szóból ered, amelynek jelentése= szükséges anyag, az étkezési értékére utal. A gomba hazánkban védett, ezért ne gyűjtsük be! Fajleírás: 1836-ban Elias Magnus Fries írta le először tudományosan, és adta a jelenleg elfogadott nevét.

Narancsbarna lánggomba

narancsbarna lánggomba képe

Gymnopilus picreus

Gomba leírása
Kalap: 0,5-5 cm átmérőjű; eleinte kúpos, majd domború, harang alakú, végül kissé kiterül; narancsbarna, vörösbarna, idősen és szárazon rozsdabarna; felülete bársonyos, idősen kissé pikkelykéssé válik. Lemezek: Kis foggal a tönkre nőttek; sárgák, idősen rozsdasárgák; fiatalon pókhálószerű szálak borítják. Tönk: 1-6 cm hosszú, 0,2-0,5 cm vastag; hengeres; kalapszínű; felülete gyakran szálas, idősen pikkelykés; gallérzóna nem látható rajta. Hús: A kalapban vékony, törékeny, a tönkben rostos; sárgás színű; nincs különösebb szaga, keserű ízű. Előfordulás: Szeptembertől októberig; fenyőerdőben, elhalt, főleg kéttűs fenyőkön, gyakran seregesen növő, hazánkban nagyon ritka gombafaj. Spóra: Rozsda barna; 7-10 x 4,5-6 μm; elliptikus, kissé érdes felületű. Megjegyzés: A nemzetség név jelentése csupasz sapka. A gymn- meztelen, csupasz és a pilus-kalap, haj szavakból. A picreus a picea-fenyő félék szóból származik, utalva az előfordulására, illetve a fenyőkhöz való kötödésére. Fajleírás: 1798-ban Christiaan Hendrik Persoon írta le ezt a fajt, és Agaricus picreus nevet adta a fajnak. 1879-ben Petter Adolf Karsten (1834–1917) sorolta a jelenlegi nemzetséghez. Az elfogadott tudományos neve: Gymnopilus picreus.

Nyárfa-pókhálósgomba

nyárfa-pókhálósgomba képe

Cortinarius paracephalixus

Gomba leírása
Kalap: 5-12 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; kezdetben agyagszínű, okkeres később barnás, rozsdásokkeres; felületén és szélén sokáig fehéres burokmaradvány látszik; nedvesen tapadós. Lemezek: A tönkre foggal lefutók; fiatalon világos agyagszínűek, idősen okkerbarnásak lesznek. Tönk: 6-15 cm hosszú, 1-2,5 cm vastag; hengeres, néha orsó alakú; fehéres, majd barnásokkeres felületén bőséges, eleinte fehéres, majd okkerbarnás, idővel övecskékre szakadozó burokmaradvány látható. Hús: Fehéres, okkerszínű, megvágva először többé-kevésbé vörösödik, majd több óra múlva megfeketedik; szaga eleinte feltűnően kukoricabajuszra emlékeztet, idővel dohossá válik, íze fanyar. Előfordulás: Szeptembertől novemberig; meszes, homokos talajon, mandula, nyárfa közelében növő, hazánkban ritka, védett gombafaj. Spóra: Barnás; 10,5 x 5,6 µm; elliptikus. Megjegyzés: A gomba védettségének oka, hogy hazánkban a legnagyobb az előfordulása, más országokban egyre ritkább. A fajnév jelentése a cephalus-fej és a para- hasonló szavakból ered. A cortinarius a cortina-függöny, fátyol szóból ered. Fajleírás: 1978-ban Bohus Gábor írta le a fajt.

Olaszgomba

olaszgomba képe

Polyporus tuberaster

Gomba leírása
Kalap: 3-15 cm átmérőjű; félkör vagy vese alakú; közepe kissé bemélyedő, köldökös; pereme elvékonyodó, fiatalon aláhajló; világossárgás, okkeres, sárgásbarna; felületét körkörösen elrendezett, háromszög alakú, rányomott vagy felálló okkerbarnás pikkelyek díszítik; széle pillázott, idősen szabálytalanul, finoman rojtos lehet. Csöves rész: a tönkre lefutó; fiatalon fehéres, majd krémszínű, végül világosokkeres lesz; pórusai tágak, hosszirányban megnyúltak. Tönk: 3-8 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; lefelé elvékonyodó; többnyire központi helyzetű; fehéres, okkeres; felülete szöszös, szálas. Hús: fiatalon puha, idővel szívóssá válik; fehéres; kellemes szagú és ízű. Előfordulás: májustól októberig; gyakran elhalt lombos fa anyagán nő vagy a talajban levő, nagy, feketés „gombakőből” fejlődik ki. Védett faj. Spóra: Fehér; 12-16 x 4-6μm; hengeres, sima. Megjegyzés: A tuberaster jelentése gumókkal rendelkező, utalva a gumóra, amelyből a termőtestek nőnek. Szó szerint gumós követ, vagy gumós csillagot jelent. A polyporus név jelentése sok pórusú. Fajleírás: 1796-ban a holland természettudós Nicolaus Joseph von Jacquin (1727-1817) írta le, és adta a kéttagú tudományos nevét; Boletus tuberaster. 1821-ben a svéd Elias Magnus Fries sorolta át ezt a fajt a Polyporus nemzetséghez, így létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét; Polyporus tuberaster.

Óriás bocskorosgomba

óriás bocskorosgomba képe

Volvariella bombycina

Gomba leírása
Kalap: A kalap 8-20 cm széles lehet, fehér színű, fiatalon tojás vagy harang alakú, később púposan kiterült. A kalap sűrűn szálas, bolyhos, selymes felületű. Lemezek: A lemezek szabadon állók, először fehérek, majd rózsaszínűek, végül húsvörösek lesznek. Sűrűn állóak, hasasok és szélesek. Tönk: A 8-15 cm magas, 1-1,5 cm vastag tönk fehér, sima, csupasz, felfelé elkeskenyedő, belül nem üreges. Gallérja nincs, de a tönk tövén bő, okkersárgás bocskora van. Hús: A fehér hús puha és vizenyős, enyhén retekszagú. Előfordulás: Hazánkban elterjedt, de sehol sem gyakori. Ez a faj és sárgakalapú változata (var. flaviceps) korhadéklakó, ezenkívül különböző lomblevelű, élő fák gyökerén, és gyakran több méter magasságban a törzsén élősködhet. Melegkedvelő faj, májustól októberig nő. Spóra: Rózsaszín; 7-10 x 5-6 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A bombycina tudományos név görög eredetű, bombyx=selyemhernyó és gubója, selymes-bolyhos. Fajleírás: 1762-ben Jacob Christian Schaeffer írta le ezt a gombát, és adta a tudományos nevét Agaricus bombycinus. 1949-ben a német származású Rolf Singer sorolta át ezt a fajt a Volvariella nemzetséghez, így a mai elfogadott neve Volvariella bombycina lett.

Óriás selyemgomba

óriás selyemgomba képe

Amanita ceciliae

Gomba leírása
Kalap: 6-20 cm átmérőjű; fiatalon hengeres-harang alakú, majd kiterül; bőre szürkés-, sárgás-, vörösesbarna; felülete kissé nyálkás, szürke, vastag, könnyen leváló pettyekkel borított; szél erősen bordázott. Lemezek: Sűrűk, szabadon állók, fehérek, öregen lehet szürkés árnyalatú. Tönk: 15-30 cm hosszú, 2-3,5 cm vastag; hengeres; felül fehéres, lefelé szürkés, szürkésbarna, nyomásra sötétszürkére változik; felülete szürkén pelyhes vagy kígyóbőrszerűen mintás; gallérja, bocskora nincs, alján burokmaradványból származó, kettő vagy több széttörhető övet visel. A talajban viszonylag mélyen ül. Hús: Vékony, puha, törékeny; fehéres, szürkülő; szaga és íze jellegtelen. Előfordulás: Májustól októberig; agyagos talajú lomberdőben, főleg tölgy és bükk alatt növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 10-11,7 µm; gömb alakú. Megjegyzés: A ceciliae latin eredetű a caecillus név női megfelelője, jelentése: vak. A Cecília név eredete is. A szinonim strangulata jelentése- fojtott. Az inaurata jelentése- aranyozott. A gomba hazánkban védett, ezért ne szedjük le! Fajleírás: 1854-ben a brit Miles Joseph Berkeley (1803-1889) és Christopher Edmund Broome (1812-1886) mikológusok írták le,a gomba eredeti neve Agaricus ceciliae volt. 1984-ben a holland Dr Cornelis Bas (született 1928) adta a mai nevét.

Őzlábgalóca

őzlábgalóca képe

Amanita vittadinii

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű. fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; fehéres, majd szürkés színű; felülete durván pikkelyes, száraz időben bőre cserepesen felrepedezik, széle gyakran csipkézett. Lemezek: Szabadon állók; fiatalon fehéres színűek, idővel sárgás árnyalatúak lesznek. Tönk: 8-15 cm hosszú, 1,5-3 cm vastag; hengeres; fehéres, majd szürkés színű;gallérja alatt durva, elálló, gyakran övszerűen elhelyezkedő pikkelyekkel; bocskora nincs, alja bunkós vagy orsószerűen elvékonyodó. Hús: Eléggé kemény; fehér; szaga idősen kellemetlen; íze nem jellegzetes. Előfordulása: Májustól októberig; nitrogén dús talajú gyepeken, szikes homokos legelőkön növő, hazánkban helyenként nem ritka faj. Spóra: Fehér; 9-15 x 6,5-11 µm; ovális Megjegyzés: A vitadinii nevet Carlo Vittadini (1800-1865) tiszteletére kapta. Az amanita (galócák nemzetsége, kb 600 faj) név az Aman hegy nevéből eredhet. Fajleírás: 1826-ban Moretti jegyzete le először. Több neves mikológus is publikált róla, és különböző nemzetségekbe sorolták, ám végül a jelenlegi elfogadott neve Pier Andrea Saccardo-hoz köthető.

Pelyhes csengettyűgomba

pelyhes csengettyűgomba képe

Pluteus umbrosus

Gomba leírása
Kalap: 2-6 cm átmérőjű; eleinte domború vagy harang alakú, majd kiterül, ellaposodik; halványbarna, korom-barna, szürkésbarna színű; fiatalon letörölhető, hamvas, deres felületű, idősen csupasszá válik, közepe sima vagy ráncolt. Lemezek: Szabadon állók, hasasok; kezdetben fehérek, krémszínűek, majd húsrózsásak lesznek. Tönk: 3-6 cm hosszú, 0,3-0,4 cm vastag; hengeres, lefelé kissé vastagodó; fehéres színű; felülete csupasz, sima. Hús: Vékony, vizenyős, törékeny; fehéres színű; nincs jellegzetes szaga és íze. Előfordulása: Májustól októberig; lombos fa, különösen bükkfa korhadékán növő, elég gyakori faj. Spóra: Rózsaszín; 6.5-7.5 x 5.5-6 µm; közel gömbölyű. Megjegyzés: A pluteus latin szó, jelentése védőkerítés vagy pajzs. A nanus jelentése törpe. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon(1761-1836) írta le először agaricus nanus néven. 1871-ben a pluteus nemzetséghez sorolta Paul Kummer (1834-1912), azóta ez az elfogadott tudományos neve.

Pikkelyes tinóru

pikkelyes tinóru képe

Strobilomyces strobilaceus

Gomba leírása
Kalap: A kalap átmérője 5-15 cm. Fiatal egyedeknél majdnem gömbszerűen domborodó, az idősebbeknél viszont kiterült. Pereme először begöngyölt, színe szürkésfehér és gyapjas- pelyhes, szétszakadó fátyol köti össze a tönkkel. A fátyol egy része gallérként marad meg a tönkön, a másik része pedig pelyhes, cafatos rojtok formájában lóg a kalap szélén. A kalapot fiatalon szürke vagy feketésbarna színű bőr borítja, ami a növekedés során felszakadozik és széles, elálló, szálas pikkelyekre különül el. Az egyes pikkelyek szálai egy csúcsba futnak össze. Csöves rész: A csövek 1-3 cm hosszúak, a tönkre ránőttek, vagy kissé lefutók, de a tönk körül mindig rövidebbek. A csövek színe először fehéresszürke, majd szürke, később sötétbarna. Nyomásra először vörösre, majd feketére színeződnek. Tönk: A tönk 8-15 cm hosszú, 1-3 cm vastag. Kemény, gyakran kissé görbült. A kalap alatt fehéresszürke, lejjebb piszkos szürkésbarna színű. Hús: A szürkésfehér hús töréskor először megvörösödik, később szürke, végül fekete lesz. Előfordulás: A savanyú talajú, lombos erdőket kedveli, A termőtestek július és október között jelennek meg. Európában nem gyakori faj, nem fordul elő mindenütt, gyakran évekig elmarad. Hazánkban ritka. Spóra: Barna; 9-15 x 8-12μm; ellipszoid, finom hálózatos mintával díszített. Megjegyzés: Közép-Európában a nemzetség egyetlen képviselője. Közép-Afrikában több faj is van ebben a nemzetségben, A floccopus jelentése pelyhes lábú, a latin flocco-bolyt, pehely és pus-láb szavakból ered. Ez a gomba a típus faja ennek a nemzetségnek. A Strobilomyces az ókori görög strobilos , vagyis a fenyőtoboz szóból származik. A fajneve szintén ebből a szóból ered. A gombák esetében nem megengedett az azonos elő- és utónév, ezért itt a nemzetség névhez a myces utótagot illesztették. Fajleírás: 1770-ben az olasz mikológus Giovanni Antonio Scopoli írta le, és adta a kéttagú tudományos nevét Boletus strobilaceus. 1851-ben a brit mikológus Miles Joseph Berkeley (1803-1889) sorolta át ezt a fajt a Strobilomyces nemzetséghez (amit Berkeley maga hozott létre abban az évben).

Púpos galambgomba

púpos galambgomba képe

Russula caerulea

Gomba leírása
Kalap: 3-8 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd domború, végül ellaposodó, közepén jellegzetes, csecsbimbószerű púppal; sötét borvörös, ibolyásbíbor, -barna; felülete fénylő, nedvesen tapadós; széle idősen kissé bordássá válik; bőre nedvesen félig lehúzható. Lemezek: Tönkhöz nőttek vagy csaknem szabadon állók; törékenyek; fiatalon krémszínűek, majd halvány okkersárgák lesznek. Tönk: 4-9 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres, alja felé elvékonyodik; fehéres, idősen kissé szürkülhet; felülete sima vagy finoman selymes. Hús: Sokáig kemény, pattanva törő; fehéres, idővel kissé szürkül; gyümölcsszagú, enyhe ízű, de a kalap bőre keserű. Előfordulás: Júliustól októberig; savanyú talajú fenyőerdőben, mindig kéttűs fenyő alatt növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Sötét sárga; 8-9 x 6.5-7.5μm; hegyes szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: A fajnév a latin carelua-kék szóból származik. Maga a gomba kalap nem kék, de van egy enyhe kékes beütése, amire utalhat a névadás. A russula nemzetség név jelentése vörös, vagy vörösödő. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le, és ő adta a kéttagú tudományos nevét; Agaricus caeruleus. A jelenleg elfogadott tudományos neve: Russula caerulea, 1838-ból származik és a svéd Elias Magnus Fries nevéhez fűződik.

Rézbarna csiperke

rézbarna csiperke képe

Agaricus cupreobrunneus

Gomba leírása
Kalap: 4-7 cm átmérőjű; félgömb alakú, majd domború, végül ellaposodik; fiatalon halvány borvöröses, majd sötét bíborbarnás; bőre sugarasan elrendezett, lenyomott, szálas-pikkelyekre repedezik fel. Lemezek: Szabadon állók; élénkrózsásak, idősen sötétbarnák lesznek. Tönk: 3-5 cm hosszú, 0,8-1,5 cm vastag; hengeres, gyakran görbült, lefelé elvékonyodó; fehéres; a gallér alatt gyakran néhány fehéres, okkeres vagy barnás színű övecske helyezkedik el; gallérja vékony, múlékony, Hús: Kemény; fehéres, friss állapotban vágásra gyengén rózsásodhat; kellemes, csiperkeszagú és -ízű. Előfordulás: Szeptembertől novemberig; füves területeken növő, hazánkban elég ritka gombafaj. Spóra: Feketés-barna, 7-8 x 5-6 µm, elliptikus, sima, vastag falú; Megjegyzés: A cuprum jelentése réz. A brunneus barnát jelent. A faj neve így rézbarna jelentéssel bír. hazánkban védett gombafaj. Fajleírás: eredeti nevén a Psalliota campestris var. cupreobrunnea-t  Julius Schäffer(1882-1944) írta le először 1939-ben. A jelenlegi Agaricus cupreobrunneus nervet 1951-ben a cseh Albert Pilát (1903-1974) adta neki.

Rózsás őzlábgomba

rózsás őzlábgomba képe

Lepiota subincarnata

Gomba leírása
Kalap: 1-5 cm ármérőjű; eleinte domború, majd púposan ellaposodik; közepe rózsás, vörösesbarna, széle felé halványabb; felületén többnyire körkörösen elhelyezkedő pikkelykék, pelyhek figyelhetők meg. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodók, szabadon állók, fehéresek. Tönk: 2-5 cm hosszú, 0,2-0,7 cm vastag; hengeres, lefelé kissé vastagabb, alján gyakran vékony; fehéres micéliumzsinór látható; alapszíne rózsásfehéres, idősen húsbarnás; felületét a szálas gallérzóna  alatt fehéres, rózsásbarnás pelyhekből álló, múlékony övecskék díszítik. Hús: Vékony, törékeny, fehéres, krémszínű; gyümölcsillatú, rossz ízű. Előfordulás: Júniustól októberig, lomb- és fenyőerdőkben, parkokban, bolygatott helyen, főként akác alatt, hazánkban nem ritka gombafaj. Spóra: Halvány rozsdabarna, 5-6 × 3 µm, elliptikus, vastag falú. Megjegyzés: A kis termetű őzlábgombák között számos (kb. 10) amatoxin-tartalmú fajt írtak le. Ilyenek például a húsbarnás ( Lepiota brunneoincarnata ), a vörhenyes ( L. helveola ) vagy a rózsás ( L. subincarnata ) őzlábgombák. Ezek az apró őzlábgombák nehezen határozhatók, ajánlatos ezért valamennyit, de különösen a vöröses, barnás vagy lilás képviselőiket elkerülni! Az incarnata jelentése- megtestesült, megjelenésű, a sub- előtag alattit jelent. A lepiota pikkelyest jelent. Fajleírás: 1940-ben a dán mikológus Jakob Emanuel Lange írta le tudományosan.

Rózsaszínű nedűgomba

rózsaszínű nedűgomba képe

Hygrocybe calyptriformis

Gomba leírása
Kalap: 2-7 cm átmérőjű; hegyes, kúpos, gyakran szabálytalanul karéjos, idősödve kiterül, sőt széle gyakran felpöndörödik és behasadozik, de közepe hegyesen púpos marad; fiatalon halványlilás, rózsás, húsrózsás, idővel fehéresre kifakul, nedvesen sötétebb, szárazon világosabb; felülete finoman szálas. Lemezek: Szabadon állók vagy a tönkhöz nőttek, szélesek; fehéresek vagy halvány kalapszínűek. Tönk: 3-12 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; hengeres, nyúlánk; fehéres színű; felülete csupasz vagy finoman szálas, de nem nyálkás. Hús: Puha, törékeny; fehéres színű; szaga és íze nem jellegzetes. Előfordulás: Júliustól októberig; üde, természetközeli, nem trágyázott, savanyú talajú gyepekben, kaszálókon növő, nagyon ritka, védett faj. Európából, Észak-Amerikából és Észak-Ázsiából (Japán) ismert. Európában, széles körben elterjedt, de nagyon ritka, csak helyenként előforduló faj.  Svájcban 1800 m tengerszint feletti magasságon is megjelenik. Magyarországon csak a Vend-vidékről ismert. Spóra: Fehér, 6-9 x 4-7μm, ellipszoid, sima; Általában 4 spórás. Megjegyzés: A természetközeli gyepek trágyázása vagy használatváltása miatt ez a feltűnő szépségű gombafaj nemzetközi és hazai szinten egyaránt veszélyeztetett, mivel ezek hatására kimutathatóan eltűnik élőhelyeiről. Egész Európában, de különösen Dániában, Angliában, Németországban a Hygrocybe fajoknak kiemelkedő természetvédelem-politikai jelentőségük van. Szerepel a gombák védelmére alakult európai tanács (European Council for Conservation of Fungi) európai védelméről szóló javaslatában. A calyptra görög eredetű, és csuklyát, kapucnit jelent. A formis jelentése- formájú. Fajleírás: 1838-ban Miles Joseph Berkeley (1803-1889) írta le ezt a fajt, és elnevezte Agaricus calyptraeformis-nak. 1889-ben a svájci Victor Fayod(1860-1900) sorolta be a mai nemzetséghez, a jelenleg is használatos Hygrocybe calyptriformis néven.

Rózsaszínű nyálkásgomba

rózsaszínű nyálkásgomba képe

Gomphidius roseus

Gomba leírása
Kalap: 2-5 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, hamar ellaposodik, majd kissé bemélyed, végül tölcséressé válik, széle sokáig begöngyölt; rózsás, pirosas színű, idővel feketén foltosodó; felülete tapadós, szárazon fénylő. Lemezek: A tönkre lefutók, ritkán állók, vastagok; fiatalon fehéresek, majd szürkések lesznek, végül megfeketednek. Tönk: 2-6 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; hengeres, lefelé elvékonyodó; fehéres, alja gyakran rózsás; a fiatalon fehéres, nyálkás burokból idővel gyapjasán megvastagodó zóna lesz, melyet a spórapor sötétre színez. Hús: Fehéres, a tönk aljában kissé sárgás színű; kellemes illatú és ízű. Előfordulás: Szeptembertől októberig; savanyú talajon, kéttűs fenyő alatt, többnyire tehéntinóru termőtestek közelében növő, védett faj. Spóra: Feketés; 16-20 x 5-8μm; ellipszoid, szabálytalan alakú. Megjegyzés: A roseus jelentése az, amit sugall, rózsás (rózsaszínű). A rózsaszínű nyálkásgomba, a kéttűs fenyő és a tehéntinóru között különleges, hármas életközösség alakult ki. A gomphidius görög eredetű, a gomphos, azaz dugó, vagy ék alakú szög szóból ered. Fajleírás: 1838-ban a svéd mikológus Elias Magnus Fries írta le, és adta a kéttagú tudományos nevét a Gomphidius roseus-t.

Sárga érdestinóru

sárga érdestinóru képe

Leccinum crocipodium

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; fiatalon félgömb, majd domború, idővel kissé kiterül; citrom-, olív-, okker-, barnássárga vagy mogyoróbarna, gyakran olív árnyalattal, nyomáshelyen sötétedik; felülete matt, gyakran ráncos; bőre a szélén ránő a csöves részre, száraz időben hálózatosán felrepedezik. Csöves rész: A tönk előtt felkanyarodó; fiatalon citromsárga, majd szürkéssárga, végül olívbarnás színű; pórusai aprók, nyomásra barnulók. Tönk: 5-10 cm hosszú, 1-3 cm vastag; aljánál orsószerűen elvékonyodik; alapszíne sárgás; hosszirányban megnyúlt hálózatba rendezetten, fiatalon sárgásán, maid barnásán pikkelykés, érdes. Hús: A kalapban kemény, majd megpuhul; halványsárga, elvágva gyorsan vörösödik, majd lilásszürke, végül szürkésfekete lesz; szaga nem jellegzetes, íze kellemes. Előfordulás: Júliustól októberig; tölgyeseinkben nem ritka gombafaj. Spóra: Okker, barnás-olív; 13-18 x 5-6 µm; orsó alakú, sima. Megjegyzés: A leccinum egy régi olasz leccino szóból származik, amely magyaltölgyet, vagy gyertyánt jelent. A fajnév a latin croci (crocus) azaz sáfrány szóból ered, és a sárga színére utal. Fajleírás: 1838-ban Letell. írta le, mint Boletus crocipodius. 1961-ben Roy Watling sorolta a Leccinum nemzetséghez, így a jelenleg is elfogadott kéttagú tudományos neve: Leccinum crocipodium.

Sárga lisztespereszke

sárga lisztespereszke képe

Rugosomyces chrysenteron

Gomba leírása
Kalap: 2-6 cm átmérőjű; eleinte domború, majd púposan ellaposodik; élénk-krómsárga; nedvesen narancssárgás; felülete nem nyálkás, sima vagy kissé nemezes; széle gyakran áttetszően bordás. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodók vagy foggal ránövők; élénksárgák. Tönk: 5-8 cm hosszú, 0,4-0,8 cm vastag; hengeres; a kalappal azonos színű; felülete száraz, kissé szálas. Hús: A kalapban vékony, a tönkben idővel üregessé válik; sárgás színű; liszt- vagy retekszagú, íze eleinte enyhe, majd keserűvé válik. Előfordulás: Júliustól szeptemberig; meszes talajú lomb- és fenyőerdőben, hazánkban nagyon ritka, védelemre javasolt gombafaj. Spóra: 2,2-3,8 x 1,8-2,6 µm, ellipszis-gömbölyded alakúak Megjegyzés: A chrysenteron jelentése- arany belsejű, utalás a ragyogó sárga húsára. A görög chrys= arany szóból. Fajleírás: 1792-ben Jean Baptiste François Pierre Bulliard írta le, az akkori Agaricus chrysenteron néven. A jelenlegi rugosomyces nemzetséghez 1991-ben került a francia Marcel Bon által, így az elfogadott neve rugosomyces chrysenteron.

Sárga pikkelyesgalóca

sárga pikkelyesgalóca képe

Squamanita schreieri

Gomba leírása
Kalap: 5-10 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik, de középen tompán púpos; fehéres felületét a burokból származó sárgás színű, sugaras szálak és többé-kevésbé felálló, rozsdabarna színű pikkelyek borítják. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodók, majd kis foggal ránőnek; fehéresek. Sűrűn elhelyezkedő lemezei vannak. Tönk: 4-8 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres; gyakran csoportos; fehéres alapon sárgás színű, szálas-pikkelyekkel fedett; alja répaszerűen megvastagodott, fehéres gumóban végződik, melynek permét sárgásbarna, bocskorszerű, felálló pikkelyek díszítik. Hús: Vastag; fehéres; szaga és íze nem jellegzetes fiatalon. Idősödve a rothadó halra emlékeztet, édes ízű. Előfordulás: Júniustól októberig; a meszes talajú, lomberdőkben növő cafrangos galócán élősködik, de termőtestet csak nagyon ritkán, főleg csapadékos és meleg időben fejleszt. Hazánkban védett gombafaj. Spóra: Fehér; 5,5-6 x 4-4,5 µm, elliptikus, átlátszó. Megjegyzés: Valószínűleg követi a cafrangos galóca elterjedését, tehát mésztartalmú talajokon, lomberdőkben fordul elő. Termőtestet csak csapadékos, meleg időben fejleszt. Veszélyeztetettség oka hazai és nemzetközi szinten, hogy a termőtestképzéséhez szükséges időjárási és egyéb feltételek ritkán adottak mind Európában, mind hazánkban. Fajleírás: 1946-ban Emil J. Imbach írta le tudományosan. A nemzetséghez 10 gomba tartozik, a nemzetséget Imbach hozta létre.

Sárgáslilás tejelőgomba

sárgáslilás tejelőgomba képe

Lactarius flavidus

Gomba leírása
Kalap: 6-9 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül, végül közepe bemélyed, kissé tölcséres lesz; krémsárgás. halvány okkeres. A sérülés helyén elég hamar meglilul; felülete csupasz, nedvesen erősen nyálkás, barnás foltoktól többé-kevésbé körkörösen zónázott. Lemezek: A tönkre kissé lefutók; krémszínűek, sérülésre lilán foltosodók. Tönk: 3-8 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres; a kalaphoz hasonló színű, sérülésre lilul; felülete csupasz, tapadós; belseje idősen üregessé válik. Hús: Fiatalon kemény, majd hamar megpuhul; krémszínű. megvágva a bőséges, fehéres színű tejnedvtől lassan meglilul; kellemes gyümölcsszagú, íze először enyhe, majd égetően csípős lesz. Előfordulás: Júliustól októberig; meszes talajú lomberdőben, főleg tölgy és gyertyán alatt növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Halvány krém színű; 8,5-11 x 6,5-8 µm; elliptikus, tüskékkel díszített. Megjegyzés: A lactarius nemzetségnév a lacto-tej szóból származik. A nemzetség gombái tejnedvet eresztenek sérülésre. A flava vagy flavidus latin szó és egyszerűen sárgát jelent. Fajleírás: 1887-ben a francia Jean Louis Émile Boudier írta le. Szinonimája a Lactarius aspideus, amelyet 1818-ban Elias Magnus Fries írt le, és 20 évvel később a Lactarius nemzetséghez sorolt.

Sárgászöld pereszke

sárgászöld pereszke képe

Tricholoma equestre

Gomba leírása
Kalap: 4-13 cm átmérőjű; domború, széle sokáig aláhajló, végül púposan kiterül; élénksárga alapszínű, néha olívzöldes árnyalattal; felülete sötétebb, barnás, apró pikkelyekkel borított, kissé tapadós. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodnak, majd foggal ránőnek; kénsárgásak, sárgászöldesek, idősen halványsárgák lehetnek. Tönk: 4-10 cm hosszú, 1-2,5 cm vastag; gyakran elég rövid, és mélyen ül a talajban; hengeres; sárgás; felülete sima vagy kissé szálas-pikkelyes. Hús: Vastag, kemény; fehéres, halványsárgás; lisztszagú és -ízű, enyhe. Előfordulás: Szeptembertől novemberig; savanyú talajon, kéttűs fenyő alatt növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Fehér, 5-8,5 x 3-6 µm; sima; elliptikus Megjegyzés: A tricholoma jelentése szőrös peremű, a nemzetséget Fries hozta létre, a név nem túl találó, hiszen a nemzetség tagjainak nagy többségére nem igaz a neve. Az equestre latin eredetű és lovaglást jelent. A kalap nyereg alakúvá terülhet, és a barnás színe a nyeregre emlékeztet. Fajleírás: 1753-ban Carl Linné írta le ezt a feltűnő gombát, a Species Plantarum második kötetében, ahol Agaricus equestris néven nevezte el. 1871-ben a német Paul Kummer mikológus sorolta át ezt a fajt a Tricholoma nemzetséghez, így lett Tricholoma equestre.

Sárguló galambgomba

sárguló galambgomba képe

Russula luteotacta

Gomba leírása
Kalap: 2-7 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik, végül bemélyed; rózsás-, élénkpiros, helyenként kifakul, gyakran fehér-foltossá válik, széle idősödve sárgulhat; felülete nedvesen nyálkás; széle nem lesz bordás. Lemezek: A tönkre kissé lefutók: törékenyek; fiatalon fehéresek, idősödve vagy sérülésre lassan megsárgulnak. Tönk: 2-7 cm hosszú, 05-1,5 cm vastag; hengeres; fehéres, ritkán kissé rózsás árnyalattal, idősödve, nyomásra lassan sárgul; felülete csupasz. Hús: Fiatalon kemény, de hamar megpuhul; fehéres, száradáskor sötétsárga lesz; gyengén gyümölcsillatú, égetően csípős ízű. Előfordulás: Júniustól októberig; meszes talajokon, főleg tölgy alatt növő, hazánk egyes területein, nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 7-8 x 6-7,5 µm; elliptikus, enyhén hálózatosan tüskés. Megjegyzés: A russula jelentése vörösödő. A szinonim fajnév a sardonia jelentése: keserű vagy csípős, utalva az ízére. A luteotacta jelentése érintésre koszolódó, utalva a színeződésére. Fajleírás: 1922-ben a brit Carleton Rea írta le a fajt, mint Russula luteotacta. A szinonim nevét 1838-ban a nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries adta neki; Russula sardonia. A fajnak sok szinonim neve van, a jelenleg előnyben részesített a Rea által adott.

Selymes csengettyűgomba

selymes csengettyűgomba képe

Pluteus petasatus

Gomba leírása
Kalap: 4-15 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik, gyakran púpos; fehéres, közepe sötétebb, többé-kevésbé halvány- vagy barnásszürke; felülete középen finoman szálas, pikkelykés, száraz időben felrepedezhet. Lemezek: Szabadon állók, hasasak, szélesek; sokáig fehéresek, majd rózsaszínűek, végül húsvörösek lesznek. Tönk: 5-15 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag; hengeres, gyakran csoportos; fehéres; felülete a tövénél sokszor barnán szálas. Hús: A kalapban vékony, puha, vizenyős, a tönkben szálas; fehéres; szaga idősen kellemetlenül édeskés, kissé retekre emlékeztet, íze enyhe. Előfordulás: Júniustól novemberig; korhadt faanyagon, fűrészporon vagy szalmabálákon is növő, hazánkban elég ritka gombafaj. Spóra: Rózsaszín; 6-10 x 4-6 µm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A pluteus jelentése pajzs, a gomba kalapformájára utal ebben a nemzetségben. A fajnév a petasatus latin eredetű,  a petasum-kalap szóból ered; jelentése kalapos. Fajleírás: 1838-ban Elias Magnus Fries írta le a fajt Agaricus petasatus néven. 1876-ban a francia Claude Casimir Gillet (1806-1896) sorolta át a jelenlegi Pluteus nemzetséghez.

Sötét rétgomba

sötét rétgomba képe

Agrocybe erebia

Gomba leírása
Kalap: 2-8 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik, de közepén púpos marad; higrofán (nedvesen eltérő színű), nedvesen sötét- vagy feketés-barna, széle gyakran világosabb, fehéres foszlányokkal díszített, száraz időben halványbarnás; felülete kissé ráncos, csupasz, nedvesen nyálkás és pereme bordás. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodók, majd foggal ránőnek; halvány szürkésbarnás, majd sötét szürkésbarna lesz; éle világosabb, kissé fűrészes. Tönk: 3-7 cm hosszú, 0,3-1 cm vastag; hengeres; világosbarna, alja felé sötétbarna; felülete a gallér felett erősen bordás, alatta szálas; gallérja hártyás, felső része bordás, fehéres, majd a spóraportól barnás színű lesz. Hús: A kalapban fiatalon kemény, fehéres, a tönkben rostos, alja felé sötétbarna színű; szaga és íze jellegtelen vagy kissé lisztszerű. Előfordulás: Júniustól novemberig; lomberdőben vagy parkokban, csupasz talajon vagy fűben növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Sötétbarna; 9,5-13 x 5,5-7,1 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Az Agrocybe nemzetségnév az Agro-mező, és cybe-fej szavakból ered. Az erebia jelentése sötét. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le ezt a gombát, és az Agaricus denigratus nevet adta neki; húsz évvel később a svéd Elias Magnus Fries átnevezte Agaricus erebius-nak. A jelenleg elfogadott tudományos név az Agrocybe erebius 1939-ben alakult ki, amikor a német származású mikológus Rolf Singer átsorolta az Agrocybe nemzetségbe.

Sötét tinóru

sötét tinóru képe

Porphyrellus porphyrosporus

Gomba leírása
Kalap: A vaskos, komor kinézetű tinóru kalapja 6-12 cm átmérőjű, előfordulnak 16 cm-es egyedek is. A fiatal gomba kalapja félgömb alakú, az idősebbeké párnaszerűen kiterül. Pereme kezdetben behajtott és éles, színe először világos szürkésbarna, később sötétbarna, vöröses árnyalatokkal. A kalap felülete kezdetben finoman bársonyos, később sima, de mindig száraz. Csöves rész: A csövek kiöblösödőek, a tönkre ránőttek. Fiatalon elég rövidek, a termőtest fejlődése során növekednek, 1,5 cm hosszúak lehetnek. Színük a szürkésbarnától a piszkosbarnáig változik. Nyomásra, a kalaphoz hasonlóan, feketésbarnára színeződnek el. Tönk: A tönk kalapszínű, a tövén azonban fehéres és nemezes. A fiatal egyedek tönkje bársonyos, később sima. Először hasas formája van, később inkább bunkó vagy henger alakú lesz. Hús: A hús fehér vagy fehéres-szürke, majd vöröses vagy kékeszöld színű lesz. Kemény, kesernyés ízű. Előfordulás: Tűlevelű erdőkben, tápanyagban szegény, savanyú homokos talajú, valamint humuszban gazdagabb talajú lomberdőben is előfordul. Kedveli a hegyvidéki fenyveseket. Júniustól októberig, magányosan vagy csoportosan jelenik meg. Hazánkból eddig még nem került elő. Spóra: Vörösbarna; 13-19 x 7-9 µm; elliptikus, sima Megjegyzés: Változékony faj, korábban két fajra választották szét: a tűlevelű erdők lakója (P. pseudoscaber) és a lombos erdőben élő (P. porphyrosprosus). Az újabb vizsgálatok szerint nem indokolt ez a felosztás. A Porphy szó görög eredetű, jelentése lilás, lilába öltözött. A fajnév és nemzetség név is ebből a szóból ered. A fajnév phorus szava a pórus jelentéssel bír. Fajleírás: Elias Magnus Fries és Fredrik Christopher Theodor Hok (1807-1877) mikológusok írták le 1835-ben, a Boletus porphyrosporus tudományos nevet adták neki, a  Porphyrellus nemzetségbe 110 évvel később került, a francia Jean-Edouard Gilbert (1888-1954) által. A Porphyrellus porphyrosporus a típus faja a Porphyrellus nemzetségnek.

Szagos csigagomba

szagos csigagomba képe

Hygrophorus agathosmus

Gomba leírása
Kalap: A legfeljebb 8 cm széles kalap először domború, majd lapos lesz, közepén púppal. A kalapbőr felülete ragadós, sima és csupasz. A színe szürke, olívszürke, sárgásszürke ritkán fehér is lehet, a széle világosabb és sokáig begöngyölt marad. Lemezek: A vastag, fehér lemezek kissé lefutnak a tönkre, fiatalon fehérek és később halványszürkések lesznek. Ritkán állóak, néha villásan elágazóak. Tönk: A száraz tönk legfeljebb 7 cm magas lesz és néha kissé megvastagodott a töve. Csúcsát fehéres korpák vagy pelyhek borítják. Hús: A hús fehéres, vizenyős és nagyon puha. Jellegzetesen keserű-mandula ízű és szagú. Előfordulás: Közép-Európában a meszes talajú hegyvidéki lucosokban található. Hazánkban is gyakori a telepített lucosokban. Szeptembertől novemberig fordul elő. Spóra: Fehér; 4,5-5,5 μm; ellipszoid, sima Megjegyzés: A szagos csigagomba 10 száraz tönkű fajból álló csoporthoz tartozik. Az agathosmus jelentése jó szagú a görög agathos=jó és osme=illat szavakból. Fajleírás: 1815-ben Elias Magnus Fries írta le először tudományosan az akkori Agaricus agathosmus néven, majd 1838-ban adta a mai is használatos tudományos nevét.

Szagos pókhálósgomba

szagos pókhálósgomba képe

Cortinarius torvus

Gomba leírása
Kalap: 4-10 cm átmérőjű; félgömb alakú, majd domború, végül kissé ellaposodhat; színe fiatalon halványlilás, majd hamar szürkés- vagy agyag-barna, idősen sötétebb lesz, kissé higrofán; felülete matt, fiatalon fehéresen selymes, szálas, szélén burokmaradványok lehetnek. Lemezek: A tönkre foggal ránövők, ritkán állók; eleinte halványlilás-, szürkés-, idősen rozsdabarnák: fiatalon pókhálószerű burokkal fedettek. Tönk: 4-10 cm hosszú, 0,8-1,8 cm vastag; lefelé bunkószerűen megvastagodó; csúcsán lilás, lefelé barnás; az aljából kiinduló, csizmaszerű burokmaradványtól felálló, hártyás gallér marad vissza. Hús: Kemény, elég vastag; piszkos-fehéres, a tönk csúcsában lilás színű; feltűnően, émelyítően édeskés, gyümölcsszagú, kesernyés ízű. Előfordulás: Júliustól októberig; gyengén savanyú talajú lomberdőben, főleg bükk és tölgy alatt növő, hazánkban nem ritka gombafaj. Spóra: Sötét rozsdabarna; 8-11 x 5-7μm; ellipszoid, vagy tojásdad alakú, érdes felületű. Megjegyzés: A torvus latin eredetű jelentése zord, komor. A cortinarius a cortina-fátyol szóból ered. Fajleírás: 1921-ben Elias Magnus Fries írta le ezt a gombát a Systema Mycologicum kiadványban, mint Agaricus torvus. Később az Epicrisis Systematis Mycologici 1838-as kiadványában, Fries átsorolta a Cortinarius nemzetséghez, így jött létre a mai elfogadott neve a Cortinarius torvus.

Szenes fakógomba

szenes fakógomba képe

Hebeloma birrus

Gomba leírása
Kalap: 1-7 cm átmérőjű; domború, majd lapos púppal kiterül, pereme gyakran hullámos; széle halványabb, homokszínű, bézs, néha fehéres, közepe sötétebb, okkerbarnás; felülete csupasz, nedvesen nyálkás, ragadós. Lemezek: Kis foggal a tönkre nőttek; fiatalon szürkés-homokszínűek, majd fakó, agyag-barnák lesznek; élük nem könnyező, nem foltos. Tönk: 2-8 cm hosszú, 0,3-1,4 cm vastag; hengeres, alján gyakran gyökérszerű nyúlvánnyal; fehéres színű, a tövénél néha barnuló; felülete deres, pelyhes vagy kissé hosszirányban szálas. Hús: A kalapban vékony, a tönkben szívós, rugalmas; krémszínű, kissé barnuló; szaga gyenge, kissé csokoládé- vagy szappanszagú, íze enyhe. Előfordulás: Augusztustól októberig; lomb- és fenyőerdőben, égésnyomon, gyakran faszéndarabok között növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Sárgás, rozsdás; 9-11,2 x 4,5-5,5 μm; mandula alakú, vastag falú. Megjegyzés: A hebeloma nemzetségnév a hebe-fiatal és loma-fátyol szavakból ered. A birrus latin eredetű és a jelentése köpeny. Fajleírás: 1838-ban Elias Magnus Fries írta le, és elnevezte Agarcus birrusnak. 1884-ben Pier Andrea Saccardo sorolta a jelenlegi nemzetséghez. Szinonimája a Hebeloma anthracophilum Maire 1908.

Tarkahúsú érdestinóru

tarkahúsú érdestinóru képe

Leccinum variicolor

Gomba leírása
Kalap: 3-12 cm átmérőjű; domború, majd kissé kiterül; nem egységes színezetű, alapszíne szürkés-, sötét-, feketés-barna és világosabb, szürkés-okkeres, fehéres foltokkal tarkított; felülete fiatalon deres, majd csupasz. Csöves rész: A tönk előtt felkanyarodó; sokáig fehéres színű, nyomásra fiatalon rózsásodik, idősen hús-barnás színű lesz; pórusai aprók. Tönk: 8-16 cm hosszú, 1,5-2,5 cm vastag; hengeres, nyúlánk, karcsú; fehéres alapon, hosszirányban megnyúlt hálózatba rendezve, szürkésen vagy feketésen pikkelyes; tövénél többé-kevésbé kékeszölden foltosodik. Hús: A kalapban hamar megpuhul, a tönkben megkeményedik; fehér, elvágva a kalapban és a tönk csúcsában rózsás-vörös lesz, a tönk aljában kékeszöldre színeződik; szaga nem jellegzetes, íze kellemes. Előfordulás: Augusztustól októberig; főként tőzegmohalápokban, de üde, savanyú talajú erdőkben, kizárólag nyír alatt növő, ritka, védett faj. Spóra: Okkeres, barna; 14-19 x 5-6.5μm; hengeres, orsó alakú. Megjegyzés: A leccinum egy régi olasz szó, jelentése gomba. De jelent árteret is. A variicolor jelentése több színű, változó. Fajleírás: 1969-ben a brit mikológus Roy Watling írta le, aki abban az időben a skóciai Edinburgh-ban dolgozott.

Tönkös kacskagomba

tönkös kacskagomba képe

Rhodotus palmatus

Gomba leírása
Kalap: 3-10 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle sokáig begöngyölt, végül kiterül; eleinte rózsaszínű, majd lazacrózsás árnyalatú, idősen sárgabarackszínű lesz; felülete fiatalon sima, majd a kialakuló ráncoktól jellegzetesen hálózatosan erezetté válik, bőre alatt vastag, átlátszó, lefejthető zselatinos réteg van; fiatalon narancsos cseppeket választhat ki. Lemezek: Csaknem szabadon állók vagy a tönkre kanyarodók; fiatalon fehéresek, majd halvány kalapszínűek lesznek. Tönk: 1-6 cm hosszú, 0,3-1,5 cm vastag; hengeres; gyakran oldalt álló; sokszor csoportosan nő; fehéres vagy halvány lazacszínű; felülete selymesen szálas vagy hamvas, idővel lecsupaszodik. Hús: Eléggé szívós, gumiszerű; fehéres, a kalapban rózsás, a tönkben narancsos árnyalattal; kellemes gyümölcsszagú, keserű ízű. Előfordulás: júliustól októberig; nedves környezetben, elhalt lombos fák (főleg szilfa és bükk) anyagán növő, hazánkban nagyon ritka, védett faj. Észak-Ázsiából, Európából és Észak-Amerikából, síkvidéki régióból ismert, ritka faj. Spóra: Halvány rózsaszín, 6-9 x 6-7,5 μm, Gömb alakú, finom szemölcsökkel fedett, Megjegyzés: Élőhelyein az erdészeti kezelés, elsősorban a faanyag eltávolítása veszélyezteti a faj fennmaradását. A ritkasága mellett, a különleges ökológiai igénye (kellően nedves, korhadt holtfa) miatt is veszélyeztetett faj. Nagy-Britanniában és Európában is a szilfa ritkulások hozzájárultak a gomba visszaszorulásához. A palmatus jelentése, tenyeresen összetett, ami a kalap erezett voltára utal. Fajleírás: 1785-ben a francia természettudós Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le, aki elnevezte Agaricus palmatus-nak. Egy másik francia, René Charles Joseph Ernest Maire (1878 -1949) sorolta át ezt a fajt egy új Rhodotus nemzetséghez, amit 1926-ban hozott létre, a neve Rhodotus palmatus lett. A gomba egyedüli a nemzetségben.

Tüskegomba

tüskegomba képe

Polyporus umbellatus

Gomba leírása
Jellemzés: Ez a bonyolult és erősen csoportos termőtest 30-50 cm-es átmérőt érhet el. Egy vastag, húsos, fehéres törzsből számos elágazódás indul ki és ezek végén egy-egy kicsi, hullámos, karéjos kalap található. A kalapkák 1-4 cm szélesek lesznek, halványsárga vagy barnás színűek, a közepükön majdnem mindig mélyedés látható. A felülete finoman szálasán pikkelyes. Kalap: Az kalapkák alján rövid, 1-2 mm hosszú és az ágakra lefutó csövek vannak. Tönk: A tönkök és a belőlük kiinduló ágak fehéresek. Hús: A termőtestek fehérhúsúak és rövid életűek, különösen esős időben hamar megrothadnak és összeesnek. Sokszor lárvákkal is fertőzöttek. Enyhe lisztszagú, enyhe ízű. Előfordulás: Az európai mérsékelt övi lombos erdők lakója. Magyarországon szórványosan, főleg az ország nyugati részén fordul elő. Ritka gombafaj. Különösen az öreg törzsek és tuskók körül, de talajon is látható, Júniustól őszig nő. Spóra: Fehéres; 7.5-10 x 3-4 µm; hengeres, sima. Megjegyzés: A talajfelszín alatt található a termőtest földalatti szkleróciuma. Ez egy szabálytalan, gumós vagy elágazó képződmény, amelyben vékony, élő fagyökerek is találhatók. Belőle nő ki minden évben az új termőtest. Az umbellata jelentése ernyőszerű. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le Boletus umbellatus néven, de korábban 1772-ben Giovanni Antonio Scopoli Boletus ramosissimus néven már ismertette ezt a gombát. 1821-ben Elias Magnus Fries sorolta a Polyporus nemzetséghez, így ez az elfogadott neve. Több szinonimája is van a gombának.

Vérvörös nedűgomba

vérvörös nedűgomba képe

Hygrocybe punicea

Gomba leírása
Kalap: A kalap 14 cm széles, fiatalon harang alakú, aztán domború vagy ellaposodó, tompán púpos; cseresznyeszínű skarlát- vagy vérvörös, idővel kifakuló; nedvesen ragadós, a széle berepedező; lebenyes, törékeny. Lemezek: A lemezek kissé ránőttek a tönkre vagy szabadon állók; hasasok, vastagok, ritkán állók, narancssárgák, az alapjukon gyakran vörösek és köztes lemezeik is vannak. Tönk: A tönk 6-10 cm magas és 0,8-2,5 cm vastag lehet. Rendszerint hengeres, de lapított és függőlegesen barázdált is lehet. A tövén elkeskenyedik. A tönk a kalaphoz hasonló vagy világosabb színű, a bázisnál fehér. Felülete száraz, hosszanti szálas rajzolat díszíti, belül üreges. Hús: A tönk színével azonos, viasszerű és szagtalan. Előfordulás: Ez a nedűgomba főként ősszel terem nedves réten és parlagon. Előfordulása az Alpok előtere és hegyvidéki területe. Európában ritka faj, hazánkban eddig még nem került elő. A szakirodalom szerint együtt található az apró nedűgombával. Spóra: Fehér; 8-11 x 4.5-5.5μm; ellipszoid, hengeres, sima Megjegyzés: A fajgazdag nedűgombák többnyire kicsi, vékony húsú, vizenyős és nagyon élénk színű fajok. Néhány fajuk mérgező. A vörös nedűgomba a legnagyobb ismert faj ebben a nemzetségben. A punicea jelentése bíbor, skarlátvörös. Fajleírás: 1821-ben Elias Magnus Fries írta le, mint Agaricus puniceus. 1871-ben a német Paul Kummer mikológus sorolta át ezt a fajt a Hygrocybe nemzetséghez, létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét.

Zöldes nedűgomba

zöldes nedűgomba képe

Hygrocybe psittacina

Gomba leírása
Kalap: 1-4 cm széles, eleinte harang alakú, majd kiterül, a közepén púpos marad, a pereme gyakran felhajló, áttetszően bordázott. Felszíne fiatalon és nedves időben erősen nyálkás-ragadós, szárazon fénylő. A kalap színe nagyon változatos, friss állapotban egészen vagy helyenként sötét- illetve olívzöld, később sárga vagy narancssárga, de húsvörös is lehet, végül kifakul. Lemezek: A vastag, hasas lemezek tönkhöz illeszkedők, ritkán állók, a nagyobb kalapoknál erekkel összekötöttek, zöldes vagy sárgászöldes, narancsos színűek. Tönk: A sima, karcsú tönk 3-7 cm magas, többnyire egyenletesen vastag 2-4 mm, gyakran hajlott, a tövén összenyomott és kihegyesedő, felül zöldes, lefelé inkább sárgás vagy narancssárgás, belül üreges. Szedéskor az ujj könnyen megcsúszik a nyálkás-síkos tönkön. Hús: A zöldes hús üveges-vizenyős, törékeny, íztelen és szagtalan. Előfordulás: Ez a nitrogénkedvelő faj mindenütt megtalálható Közép-Európában, az alföldeken ritkább, mint a hegyi és szupalpin helyeken. Az Alpokban 2500 m-ig fordul elő. Hazánkban nem nagyon gyakori faj, de ritkán lombos és vegyes erdőben, nedves réten, legelőn lehet találkozni vele júniustól novemberig. Spóra: Fehér; 7,5-9,5 x 4-6 μm; ellipszoid vagy tojás alakú, sima. Megjegyzés: A psittacina jelentése papagájhoz tartozó. A nemzetség név a Hygrocybe jelentése- vizes fej. Fajleírás: 1762-ben a német Jacob Christian Schaeffer írta le, és az Agaricus psittacinus nevet adta neki. A jelenlegi tudományos nevét 1871-ben egy másik német mikológus, Paul Kummer adta neki, aki a Hygrocybe nemzetséghez sorolta; neve így Hygrocybe psittacina lett. A nevezéktan szerint, már többen leírták a gombát, mint alfajt, így 1958-ban Henrik a Gliophorus nemzetséghez sorolta, ezért ezen a néven is utalnak rá: Gliophorus psittacinus.

Zöldhátú zsemlegomba

zöldhátú zsemlegomba képe

Albatrellus cristatus

Gomba leírása
Kalap: 3-12 cm átmérőjű; nagyon változatos formájú, szabálytanul kerek, legyező formájú, széle sokáig aláhajló, majd hullámos, karéjos; gyakran több összenő egymással; piszkos sárgászöldes, olívbarnás, széle felé sokszor világosabb; felülete nemezes, majd pikkelyessé, repedezetté válik. Csöves rész: A tönkre mélyen lefutó; fehéres, majd sárgás; pórusai elég tágak, kerekdedek vagy szabálytalanul szögletesek. Tönk: 2-4 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag; többnyire oldalt álló, lefelé gyakran elvékonyodó; fehéres majd olívsárgás színű; felülete nemezes. Hús: Fiatalon puha, törékeny, idővel szívóssá válik; fehéres; kellemetlen szagú, nem csípős, rossz ízű. Előfordulás: Júliustól októberig; hegyvidéki területeken, savanyú talajú lomberdőben, gyakran seregesen növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 6-7 X 5-5,5 μm; tojásdad, sima, átlátszó. Megjegyzés: A cristatus latin eredetű szó, a jelentése tarajos Az Albatrellus nemzetség 19 fajt tartalmaz. A nemzetséget Samuel Frederick Gray hozta létre 1821-ben. Az Albatrellus jelentése az Alba-fehér és ellus- kicsinyítő képzőből ered. A kis szűk pórusokra utal. Fajleírás: 1774-ben Jacob Christian Schäffer írta le, mint Boletus cristatus. Több nemzetséget megjárva végül 1957-ben  František Kotlaba és Zdeněk Pouzar cseh mikológusok sorolták az Albatrellus nemzetséghez.
close ablak