A nevezéktan, és a leírásokban található fajleírás meghatározásai.


A biológiában a fajok mindegyike tudományos nevet visel, amelyet latin névnek, illetve rendszertani névnek is szoktak nevezni. A fajok tudományos nevei két szóból álló, kettős (binomiális vagy binominális) nevek. Az ilyen nevek rendszerét kettős nevezéktannak is nevezik.

A tudományos nevek használata lehetővé teszi a különféle fajok világszerte egységes, az anyanyelvi eltérésektől független elnevezését, amelyre annál inkább szükség van, mert egyetlen beszélt nyelv szókészlete sem lenne elegendő az ismert fajok elnevezésére. A fajok kettős nevezéktanát Linné vezette be 1753-ban megjelent Species plantarum című művében, noha korábban John Ray és Caspar Bauhin is használt (bár nem túl következetesen) kettős fajneveket. Napjainkban az állatok, a növények (valamint a gombák és a cianobaktériumok), a baktériumok, illetve bizonyos mértékben a vírusok fajainak megnevezésére használatosak ilyen nevek. A fajok kettős nevezéktana nemcsak a jelenkori fajokra, hanem a földtörténeti múlt fosszilis fajainak elnevezésére is vonatkozik.

A kettős név logikája:

A fajok tudományos neveinek felépítése a generikus (genus proximum) és specifikus (differentia specifica) logikai elvének felel meg, egyben utal az adott faj rendszertani helyére is. A kettős nevet alkotó első szó a generikus név (nemzetségnév), amely azt a adja meg, ahová az adott faj tartozik. A kettős nevet alkotó második szó a specifikus (faji) megkülönböztető név, amely megkülönbözteti az adott nemzetség többi fajától.

A tudományos nevek etimológiája(eredete):

Mivel a kettős nevezéktan kialakulásának idején a tudomány nyelve elsősorban a latin volt, a fajok tudományos nevei is latin alapúak. Ez azt jelenti, hogy a névnek vagy latinnak, vagy latinosítottnak kell lennie, vagy ha szavak, illetve betűk mesterséges kombinációjából származnak, akkor olyan módon kell megalkotni őket, hogy latin szavakként lehessen kezelni. A nem eredeti latin, hanem latinosított nevek leggyakrabban ógörög eredetűek, ritkábban más nyelvekből származó szavak vagy szóelemek. Illetve előfordulnak tiszteletből adott nevek, valamely kutató, vagy tudós nevének latinosított formája.

Megjegyzés:

A gombák esetében a korai 1700-as években csak egy nagy lemezes kalapos gomba nemzetség volt az Agaricus. Minden nagygomba az első tudományos irodalmakban ebbe a csoportba tartozott. A Fajleírásoknál ezért szinte mindegyik első tudományos nevében szerepel az Agaricus név. Bár némelyik fajleírásnál ezt jelzem, gyakorlatilag minden gombára érvényes. A későbbi nemzetségeket innen származtatják, és számos felosztás történt, ami a mai napig folytatódik.

A technika és a tudomány fejlődésével egyre korszerűbb vizsgálati módszerek állnak rendelkezésre, így a gombák osztályozása, és elkülönítése a napjainkban is folytatódik. Egyes gombafajok több nemzetséget is megjártak, és ismét a korai leírásoknak megfelelő helyen vannak. Azonban előfordulnak olyanok is, amelyeknél még nincs egyértelmű állásfoglalás, és a több nemzetségbe történő besorolások közül több is érvényben maradt.

Formai előírások:

Az élőlények fajainak tudományos nevét – az egész világra kiterjedő egységesség érdekében – szigorú formai és technikai előírások határozzák meg. Az előírásokat és ajánlásokat ún. nemzetközi nevezéktani kódexek határozzák meg: a növényeknél (valamint a gombáknál és a cianobaktériumoknál) a Botanikai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe (ICBN – International Code of Botanical Nomenclature) tartalmazza az előírásokat. Ennek megfelelően a részleteket tekintve némileg eltérnek például a zoológiai nevezéktan és a botanikai nevezéktan előírásai, ám néhány szabály általános érvényűnek mondható a fajok tudományos neveivel kapcsolatban:

  • Minden faj tudományos neve két tagból, egy generikus és egy faji névből áll. Az alfajok tudományos neve háromtagú, ilyenkor a második tag a fajra, a harmadik az alfajra vonatkozik.
  • A tudományos fajnevek első tagja mindig nagy kezdőbetűvel írandó, a második mindig kicsivel. Kis kezdőbetűvel kell írni az alfajokra vonatkozó harmadik nevet is, viszont a fajok feletti rendszertani kategóriák tudományos nevei mindig nagy kezdőbetűvel írandók.
  • A két tagot a latin nyelv nyelvtani szabályai szerint kell egyeztetni. Így ha a második tag latin melléknév, akkor a végződése az első tag nyelvtani neméhez illeszkedik. Például a házi veréb latin nevében (Passer domesticus) a domesticus/domestica/domesticum háromalakú melléknév a passer szó mellett hímnemű alakjával szerepel, a közönséges házilégy (Musca domestica) nevében viszont nőnemű alakja jelenik meg, minthogy a musca szó is nőnemű. A kettős név nyelvtanilag igen gyakran birtokos szerkezetű. Ilyen esetben a második tag egyes szám birtokos esetben áll, az alkalmazandó főnévragozásnak megfelelő végződéssel, ami leginkább:
    • (-ae), pl Agaricus maskae
    • (-i), (esetleg (-ii)), pl Agaricus langei, Agaricus pequinii
    • (-is), pl Agaricus arvensis
    • (-us), pl Agaricus silvaticus
    végződés lehet.
  • A tudományos neveket dőlt betűkkel (kézírásnál és írógép használatakor aláhúzással) szokás írni. A dőlt betűs írást a Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe ugyan csak ajánlásként fogalmazza meg, de célszerű betartani.
  • Az állatfajok neveinél előfordulhat tautonímia, azaz lehet megegyező az első és a második tag (például Gorilla gorilla, Vulpes vulpes, Lynx lynx) – a növények, gombák, cianobaktériumok és baktériumok fajainál azonban nem fordul elő ilyen.
  • tudományos neveket mindig a latin ábécé betűivel kell írni.
Szerzőség feltüntetése:

A fajok tudományos neveivel együtt gyakran közlik a faj leírójának nevét, időnként a leírás dátumát is. Ebből a szempontból háromféle megoldás lehetséges:
  • A szerzőség feltüntetésének teljes elhagyása. Például Homo sapiens; Taurotragus oryx. Az ismeretterjesztő művekben – ha egyáltalán feltüntetik a tudományos nevet – általában ezt a változatot használják.
  • A szerzőség feltüntetése a faj leírójának rövidített vezetéknevével. Pl.: Homo sapiens L., Taurotragus oryx Pall. Ezt a zoológiai és a botanikai nevezéktan gyakorlatában egyaránt használják. Ennél a megoldásnál azonban tudni kell, hogy Linné nevét az iránta való tiszteletből csak egy betűvel (L.) szokás rövidíteni.
  • A szerzőség feltüntetése a faj leírójának vezetéknevével, és a leírás idejét jelző évszámmal. Például Homo sapiens Linnaeus, 1758; Taurotragus oryx (Pallas, 1766). Ezt a formát főleg a részletesebb állattani munkákban használják. Abban az esetben, ha a fajt ma már más nembe/nemzetségbe sorolják, mint az első leírás idején, a szerző neve és az évszám zárójelbe kerül, egyéb esetben azonban nem kell zárójel. Linné nevét ilyenkor az általa is használt latinos formában, Linnaeus-ként szokás megadni.
  • A leírás évszámával kapcsolatban érdemes még megemlíteni, hogy a botanikai nevezéktan kiindulópontjának 1753-at (a Species plantarum megjelenését) tekintik.
Névváltoztatások, szinonimák:

Időnként előfordul, hogy egy-egy faj esetében többféle tudományos névvel is találkozunk. Ennek egyrészt az az oka, hogy ha egy fajt az egyik nemzetségből egy másikba sorolnak át, tudományos nevének első szava ennek megfelelően megváltozik. Olyan is előfordul, hogy egy-egy fajnak több tudományos nevét is leírták. Ilyen esetekben az elsőbbségi szabály dönt, azaz a különféle szinonimák közül a nemzetközi nevezéktani kódexekben foglalt feltételeknek megfelelő legkorábbi nevet kell használni. Bizonyos esetekben egy-egy faj szinonim nevei elfogadhatóak, ezért fordulhat elő az, hogy más-más szerzők más-más neveket használnak. A nevezéktani szempontból problémás fajoknál az általában a leggyakoribb, legáltalánosabban elfogadott név szerepel, de a fajleírásnál gyakran a többi név is meg van adva, mint alternatív elnevezés.

Forrás: wikipédia