Nem ehető gombák

Az adatbázisban 245 db gomba található

Acélkék döggomba

acélkék döggomba képe

Entoloma nitidum

Gomba leírása
Kalap: A 2-5 cm széles kalap jellegzetesen sötét- vagy acélkék, csak idősebb korban halványodik egy kicsit. Fiatalon harang alakú, majd domború és enyhe púpos, csupasz, sima és vékony húsú. Lemezek: A lemezek majdnem szabadon állók, először fehérek, később rózsaszínűek lesznek. Sűrűn állók és hasasok. Tönk: 8 cm magas lehet, színe a kalapéhoz hasonló, a töve kissé fehéres. A tönk felszíne hosszanti szálas, csíkos. Hús: A fehér hús puha, később a tönkben üreges, szagtalan és enyhe ízű. Előfordulás: Észak-Európában szinte teljesen hiányzik ez a szép gomba. Magyarországon sem találtak még eddig. A délnémet középhegységekben viszont gyakori. Erősen savanyú tűlevelű erdőkben és mocsarak szélén, mohák és áfonya között terem. Júniustól októberig megtalálható. Spóra: Rózsaszín, enyhén barnás;  7-9 x 6-8 μm; öt-nyolc szögű, vékony falú. Megjegyzés: Az Entoloma/Rhodoyhillus nemzettség kb 153 fajt ölel fel. Vannak közöttük ehetők, de felhasználásukhoz az adott faj pontos ismerete szükséges. A nitidum jelentése fénylő, csillogó. Fajleírás: A nitidum nevet Lucien Quélet (1832-1899) adta a fajnak korábban.

Álgyűrűs pereszke

álgyűrűs pereszke képe

Tricholoma batschii

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle sokáig aláhajló, idővel kiterül; világos vagy sötét vörösbarna, széle gyakran világosabb; felülete csupasz vagy benőtten szálas, nedvesen nyálkás, szárazon fénylő. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodnak, majd foggal ránőnek; fehéresek, krémszínűek, idővel rozsdafoltosak lesznek. Tönk: 4-10 cm hosszú, 1-2,5 cm vastag; hengeres, alja felé gyakran elvékonyodik; csúcsa közelében a nyálkás, gallérszerű zóna élesen elkülöníti a felső fehéres és az alatta lévő vörösbarnás részt. Hús: Vastag, kemény; fehéres; megvágva kissé barnulhat; kissé lisztszagú, íze keserű és lisztszerű. Előfordulás: Szeptembertől novemberig, kéttűs fenyő alatt növő, hazánkban helyenként nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 5-7.5 x 3-5.5 µm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A fracticum jelentése törött, megtört. A batschii nevet August Johann Georg Karl Batsch(1761-1802) tiszteletére kapta. Fajleírás: Tricholoma fracticum (Britz.) Kreisel 1984. A batschii nevet 1999-ben a norvég Gro Gulden adta neki.

Álszömörcsög

álszömörcsög képe

Battarrea phalloides

Gomba leírása
Termőtest: Fiatalon gömbszerű, 3-6 cm átmérőjű; föld alatt fejlődik; külső burka fehéres, bőrszerű, belső burok többé-kevésbé kocsonyás állagú. A kalapszerű rész 1-6 cm átmérőjű; fiatalon fehéres színű; borzas-szálas, idővel az érett spóraportól megbarnul és porszerűvé válik. Termőréteg: A kalapszerű rész tetején található. Tönk: 10-40 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag; a burkok felszakadása után emelkedik ki, melynek maradványa az alul levő bocskor; barnás színű, fasodó, felülete szálas-pikkelyes. Hús: Tojás állapotban belseje kemény, a külső burok alatt kocsonyás; kifejlődve kemény, fás; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulás: Áprilistól októberig; homokos talajon, gyakran a fatuskók, farakások környékén növő, hazánkban egyre ritkább, védett gombafaj. Spóra: Rozsda-barna; 5-6.5μm; gömb alakú, apró szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: A Battarea nemzetség névadója az olasz mikológus Giovanni Antonio Battarra. A fajnév jelentése nem ismeretlen. Több fajnév is tartalmazza. A Phalloides a fallosz jelentéssel bír. Fajleírás: 1785-ben a skót botanikus James J Dickson (1738-1822) írta le, és adta a nevét Lycoperdon phalloides, a faj 1801-ben átkerült a Battarrea nemzetséghez a holland Christiaan Hendrik Persoon által.

Apró csészéspöfeteg

apró csészéspöfeteg képe

Disciseda bovista

Gomba leírása
Termőtest: 1-3 cm átmérőjű; gömbölyded, lapított elliptikus; a talaj felszíne alatt fejlődik, majd éréskor kiemelkedik és elszakad a gombát a talajhoz rögzítő micéliumzsinór; a törékeny, külső burok alsó része a talajban marad, míg a felső, homokszemcsékkel borított része továbbra is a gombához tapad. A termőtest ezáltal fej-nehézzé válik, megfordul, és alulra kerül a tányérszerű, külső burokmaradvány. A belső burok sárgás, szürkés, bőrszerű. Termőrész: A gomba belsejében található, szivacsos szerkezetű, éréskor szétporlik és a spórák a belső burok csúcsi nyílásán át távoznak. Tönk: A gombának nincs tönkje. Hús: Fiatalon kemény, majd megpuhul. Színe eleinte fehér, öregedve olívsárgás lesz, éréskor megbarnul, végül porszerűvé válik; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulás: Augusztustól októberig; száraz, homokos talajon, homokdűnéken növő, hazánkban nagyon ritka, védelemre javasolt faj. Spóra: Barna; 5.5-8 μm; gömbölyded. Megjegyzés: A bovista a latin bovis-ökör szóból származik. A disciseda jelentése korongon ülő. Fajleírás: Geastrum bovista néven írta le Klotzsch 1843-ban. Majd a huszadik százas elején 1903-ban került a jelenlegi nemzetséghez Paul Christoph Hennings által.

Apró szegfűgomba

apró szegfűgomba képe

Marasmius epiphyllus

Gomba leírása
Kalap: Sok örömet szerez a természetbarátoknak, ennek a gombának a keresése és megtalálása. Nagyon figyelni kell, hogy rábukkanjunk, mert a kalap alig szélesebb 0,5-1 cm-nél. Inkább egy vékony hártyából, mint húsból áll és egy kis esernyőnek tűnik. Csak az idősebb példányok válnak lapossá. A kalap bőre kissé ráncos és kifejlett állapotban is tejfehér marad. Lemez: A lemezek nagyon távol állók, érszerűek és kissé lefutóak. A kalaphoz hasonlóan fehérek maradnak. Tönk: Ilyen apró gombánál a tönk inkább cérnára vagy fonálra emlékeztet. A csúcsán fehér, a bázis felé haladva a színe barnába megy át. Hús: inkább fátyolszerű, nagyon vékony. Előfordulás: Többnyire valóban lehullott lombleveleken található, de előfordul korhadt növények szárain és fadarabokon is. Ősszel terem. Hazánkban eddig még nem ismert. Spóra: Fehér. Megjegyzés: Nehéz észrevenni, ezért célirányosan kell keresni. Az aprócska gomba fajneve epiphyllus, ami mindent elmond az élőhelyéről: „epi" jelentése fel, a „phillos" levelet jelent (mindkettő görög szó). Fajleírás: 1801-ben Pers írta le először ezt a kis gombát, majd 1838-ban Elias Magnus Fries adta a jelenleg is elfogadott tudományos nevét. Több neve is volt már, de a Fries által leírt az elfogadott.

Aprópikkelyű pereszke

aprópikkelyű pereszke képe

Tricholoma imbricatum

Gomba leírása
Kalap: 3-10 cm átmérőjű; fiatalon domború, pereme sokáig behajló, majd közepén jellegzetes púppal kiterül; vörösbarna,szélén gyakran világosabb; felülete matt, bőre,különösen a széle felé, apró pikkelyekre szakadozik fel. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodnak, majd foggal ránőnek; fehéresek, krémszínűek,idővel gyakran rozsdafoltosak lesznek. Tönk: 4-12 cm hosszú,1-2 cm vastag;hengeres, alja orsószerűen elvékonyodik; barnás,csúcsa felé fokozatosan halványodó; nemezes, pikkelykés. Hús: A kalapban vastag, kemény, a tönkben szálas; fehéres, a tönk alja felé barnuló; szaga nem jellegzetes, íze enyhe vagy kesernyés. Előfordulás: Szeptembertől novemberig; fenyőerdőben, kéttűs fenyő alatt növő, hazánkban helyenként nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 6-9 x 5-6 µm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Az imbicatum latin eredetű, jelentése: burkolt, vagy szabályosan átfedett. A kalap felületére utal. Fajleírás: A gombát Elias Magnus Fries írta le először. Majd a német Paul Kummer 1871-ben a Tricholoma nemzetséghez sorolta

Aranyos rezgőgomba

aranyos rezgőgomba képe

Tremella mesenterica

Gomba leírása
Jellemzés: Az egyéb termőrétegű gomba, nagyon látványos megjelenésű. Harsány színe miatt jól felismerhető, kocsonyaszerű gomba. Egész évben találkozhatunk vele. Termőtest: 1-5 (10) cm hosszú, 2-4 cm átmérőjű, 1-4 cm magas; ráncos, lebenyes, tekervényes; fiatalon arany- vagy citromsárga, idősen gyakran halványabb, szárazon narancsos színű; felülete többé-kevésbé fénylő. Termőréteg: A lebenyek felületét borítja. Hús: Fiatalon kocsonyás, rugalmas, idősen megpuhul és csaknem szétfolyik; sárgás, kissé áttetsző; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulás: Januártól decemberig; elhalt lombos fa, főként bükk és tölgy anyagán növő, hazánkban nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 7-16 x 6-10μm; nagyjából ellipszoid, sima. Megjegyzés: A Tremella név azt jelenti, remegés - utalás a reszketeg-zselé-szerű állagra ebbe a nemzetségbe tartozó fajoknál. A mesenterica fajnév görög eredetű; két ókori görög szóból a mezo - azaz közép, és - enteron- bél szavakból ered, jelentése "közepes bél", ami a kinézetére utal. Fajleírás: 1769-ben a svéd botanikus, Anders Jahan Retzius (1742-1821) írta le ezt a fajt, és elnevezte Tremella mesenterica-nak, amely a ma is használatos tudományos neve.

Aranysárga tőkegomba

aranysárga tőkegomba képe

Gymnopolius junonius

Gomba leírása
Kalap: 8-20 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik, széle sokáig begöngyölt marad; aranysárga, narancssárga, okkerbarna, vörösesbarna; felülete sugarasan szálas vagy finoman pikkelyes, fiatalon kissé tapadós, majd szárazzá válik. Lemezek: Tönkre szélesen vagy egy kis foggal ránőnek, szorosak, keskenyek; fiatalon sárgák, idővel élénk rozsdasárgák lesznek. Tönk: 8-20 cm hosszú, 1,5-5 cm vastag; kissé bunkó formájú; hasas, alja gyakran elkeskenyedik, gyökerező, gyakran csoportos növésű; felületet a hártyás gallérja felett deres, alatta szálas, pikkelyes; aranysárga színű. Hús: A kalapban vastag, puha, a tönkben szálas, rostos; sárga színű; gyengén savanykás szagú, keserű ízű. Előfordulása: Júliustól októberig; lomb- és fenyőerdőben, fák tövében vagy fatuskón növő, nem gyakori faj. Spóra: Rozsdabarna; 8-10 x 5-6μm; mandula alakú. Megjegyzés:A gymn- előtag:meztelen, csupasz; és az utótag -pilus: sapka szavakból származik- ezért a jelentés csupsz kalap. A junonius a római istennőre Juno-ra utal, aki szoborszerűen szép volt, de harcias nőként is ábrázolták. A születés és házasság istennője. Junóról kapta a nevét a június hónap is. Fajleírás: 1821-ban a híres svéd Elias Magnus Fries írta le, aki az Agaricus junonius nevet adta. A mai nemzetséghez 1960-ban a brit Peter Darbishire Orton (1916-2005) sorolta be. Korábban már 1879-ben a finn Petter Adolf Karsten (1834-1917) javasolta az új nemzetségnevet a gombának.

Barnatüskés őzlábgomba

barnatüskés őzlábgomba képe

Lepiota calcicola

Gomba leírása
Kalap: 2-7 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik, de a közepén púpos marad; közepén sűrűbben, széle felé egyre ritkábban 0.5-1 mm magasságú, felálló vagy görbült sötétbarna színű tüskék figyelhetőek meg, idősebb korban a tüskék könnyen leválnak és így láthatóvá válik a barnás színű kalapbőr. Lemezek: Szabadon és sűrűn állók, törékenyek, sok a köztes lemez; halványsárgák, krémszínűek. Tönk: 3-7 cm hosszú, 0.5-1.4 cm vastag; hengeres, a töve felé gyakran hagymaszerűen megvastagodik; világosbarna alapszínű; a gyűrűszerű gallér felett sima, alatta sötétbarna, tüskékkel borított. Hús: A kalapban puha, a tönkben szálas, idővel csövessé válik; kellemetlen szagú, a büdös őzlábgomba szagára emlékeztet, édeskés ízű. Előfordulása: Júniustól októberig; humuszban gazdag talajú lomb- és fenyőerdő avarjában, parkokban növő, nem gyakori faj. Spóra: Fehér; 5-6 × 2,8-3 µm; elliptikus, Megjegyzés: A lepiota a lepis szóból ered, amelynek jelentése pikkely. A calcicola jelentése meszes tönk. Fajleírás: 1980-ban vette fel mai nevét Knudsen által.

Bársonyos pereszke

bársonyos pereszke képe

Tricholomopsis rutilans

Gomba leírása
Kalap: A kalap 15 cm-es átmérőt is elérhet. Kezdetben domború alakú, majd ellaposodik, és gyakran marad a közepén egy kis púp. A sárga alapszínű kalapbőrt lilásvörös, vöröses pikkelyek díszítik, melyek közepén intenzívebb színűek. Felülete nemezes, bársonyos tapintású. Lemezek: A vékony lemezek sűrűn állók, enyhén kiöblösödőek vagy lekerekítetten a tönkhöz nőttek. Színűk egyértelműen sárga, az élük feltűnően csipkés. Tönk: A 12 cm magasra növő tönk alig vastagabb 1, a jól fejlett példányoknál 2 cm-nél. Gyakran lehet görbén nőtt egyedeket találni. A sárga alapszínű tönk felszíne szálas-nemezes, a csúcsát apró, bíborszínű pikkelyek borítják. Hús: A hús világos vagy aranysárga, nedvdús, idővel vizenyősen puha. Sajátos dohos szagú. Előfordulás: Kizárólag tűlevelű fák tuskóin vagy mellett nő. Júliustól novemberig gyakran előfordul. Spóra: Fehér, 5-7 x 3-5µm, elliptikus, sima. Megjegyzés: A Tricholomopsis nemzetség négy fajból áll, amelyek élőhelyük és a lemezek éleinek finomabb szerkezete (cisztidák) alapján különítenek el. A Tricholoma fajoktól. A rutilans jelentése sárgásvörös. A Tricholomopsis nemzetséget Rolf Singer 1939-ben hozta létre, a Clitocybe nemzetségből (sok gombát  minősítettek a Tricholoma nemzettséghez) és a Tricholoma nemzetségből , több faj került a Tricholomopsis-hoz, ami azt jelenti, - olyan, mint a Tricholoma-. A tricho jelentése haj, a loma szegély, karima. Így a nemzettség név jelentése a szegélyen növő szálakra utal. Fajleírás: Eredetileg 1770-ben Jacob Christian Schaeffer nevezte Agaricus rutilans-nak. Paul Kummer 1871-ben helyezte át ezt a fajt az új Tricholoma nemzetségbe. Ott is maradt 1939-ig, amikor a híres német származású mikológus Rolf Singer sorolta át a jelenlegi Tricholomopsis nemzetséghez (utalva arra, hogy ez nagyon hasonlít a Tricholoma gombákhoz , de nem egészen olyan!).

Bársonyos réteggomba

bársonyos réteggomba képe

Stereum subtomentosum

Gomba leírása
Termőtest: A többi réteggombától eltérően csak kissé futhat le az aljzatra. Gyakran több egymás mellett vagy fölött helyezkedik el, össze is nőhetnek. Kalap: 3-10 cm átmérőjű, 0,2-0,6 cm vastag, legfeljebb 5 cm-re áll el a faanyagtól; legyező, kagyló vagy félkör alakú, hullámos, néha alja felé tönkszerűen elvékonyodó; okker-, narancssárgás-, vörösesbarna, idősen az algáktól zöldes lehet, de a növekedésben levő szegélye mindig fehéres; felülete finoman bársonyos, nemezes, zónázott. Termőréteg: Sima; a kalap alsó részén található; okkersárgás, gyakran szürkésokker, a szélén fiatalon fehéres színű. Hús: Vékony, bőrszerű, szívós; sárgásbarna; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulás: Januártól decemberig; elhalt vagy néha legyengült, sebzett, élő lombos fákon, főleg bükkön növő, hazánkban nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér, vagy nagyon halvány barna; 7 x 2-2.5 μm; hosszúkás, sima. Megjegyzés: A stereum nemzetség név jelentése kemény. A subtomentosum egy latin szó, amely azt jelenti, hogy finom szálakkal borított, bolyhos; jelen esetben a bársonyos is értelmezhető. Fajleírás: 1964-ben a cseh Zdeněk Pouzar írta le a fajt. 1874-ben Elias Magnus Fries már utalt erre a gombára, mint a Stereum ochroleucum alfajára.

Bársonyostönkű cölöpgomba

bársonyostönkű cölöpgomba képe

Tapinella atrotomentosa

Gomba leírása
Kalap: Nagy, csaknem mindig excentrikus, gyakran több példány nő egymás mellett. Mérete kiterülve 10-20 cm-es, de előfordulnak ennél jóval nagyobb, óriási példányok is, színe mély sötétbarna. Széle begöngyölt. Lemezek: Aránylag ritkán állók, a rövid, többnyire kajla tönkre mélyen lefutóak, színük fiatalon sárga, később sárgásbarna. Tönk: Vastag, szép, mélybarna bársony borítja. Hús: Tömötten rostos kemény, sárga, sárgásbarna, ha megkóstoljuk, összehúzóan sósan kellemetlen ízű. Előfordulás: Termőhelye fenyves, leginkább az erdei fenyőt kedveli. Vagy levágott tönkön, vagy gyakran az élőfa alsó részén odúból vagy sérülésből nőnek ki féloldalt a kalapok. Előfordulhat talajon is, ha az avar tönköt vagy gyökeret takar. Mint minden cölöpgomba, veszélyes! Spóra: Barna; 5-6 x 3-4.5 µm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A nevében szereplő két jellemzőjéről még akkor is felismerjük, ha előtte sohasem láttuk. Tapinella nemzetséget 1931-ben a francia mikológus Jean-Edouard Gilbert (1888-1954) hozta létre. Tapinella a Tapis - szőnyeg szóból származik. Az atrotomentosa összetett szó, ami a latin előtag atro-sötét és tomentosa-rövid sűrű, gubancos haj (bársonyos, nemezes) szavakból ered, és a gomba tönkjének felületére utal, amely fekete-molyhos (bársonyos) tapintású. Fajleírás: 1786-ban a német természettudós August Johann Georg Karl Batsch (1761-1802) jegyezte le Agaricus atrotomentosus néven. 1992-ben a cseh mikológus Josef Sutara (1943-) sorolta be a Tapinella nemzetségbe, aki átnevezte Tapinella atrotomentosa-nak .

Begöngyöltszélű tejelőgomba

begöngyöltszélű tejelőgomba képe

Lactarius insulsus

Gomba leírása
Kalap: 5-15 (20) cm átmérőjű; kezdetben domború, majd tölcséressé válik, széle sokáig begöngyölt, később szabálytalanul hullámos; szalmaszínű, narancsokker; felülete fiatalon kissé ragadós, körkörösen zónázott, különösen a finoman pelyhes széle felé. Lemezek: Tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, viszonylag ritkán állók; világossárga, okkersárga színűek, narancsos árnyalattal. Tönk: 3-6 cm hosszú, 1-3 cm vastag; zömök, hengeres vagy lefelé kissé elkeskenyedő; halványabb kalapszínű; kissé egyenetlen felületű, sötétebben foltos. Hús: Kemény; fehéres; megtörve fehér tejnedvet ereszt; gyengén gyümölcsillatú, íze égetően csípős. Előfordulás: Júniustól októberig, meszes talajú lomberdőkben, főleg tölgyek, gyertyánok alatt növő, nem ritka faj. Spóra: Krém vaj színű; 7-8,5 x 6-7μm; szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: Az insulsus jelentése íztelen, "sótlan". A lactarius a lacto-tej szóból származik, és a tej szerű nedvre utal. Fajleírás: 1838-ban Elias Magnus Fries sorolta a jelenlegi nemzetséghez. Korábban szintén Fries írta le tudományosan, 1821-ben, akkoriban a legtöbb kalapos lemezes gomba az agaricus nemzetség tagja volt.

Bíbor galóca

bíbor galóca képe

Amanita porphyria

Gomba leírása
Kalap: 4-8 (11) cm széles, vékony húsú, színe bíbor-barna-szürkés, ibolyakék. Fiatalon harang alakú, később kiterül és hártyás-szemölcsös, szürke burokmaradványok borítják. A kalapbőr szárazon selymesen fénylő, a kalap pereme sima. Lemezek: Szabadon állók vagy valamelyest a tönkhöz odailleszkedők, fehéresek, puhák, meglehetősen keskenyek és sűrűn állók. Tönk: Maximum 9 cm magas és 1 cm vastag lehet, fehéres vagy a kalap színéhez hasonló, néha kígyóbőrszerűen díszített a gyilkos galóca tönkrajzolatához hasonlóan. A gallér fehéres vagy szürkéskék, lelógó, vékony és sima. A tönk töve kerek és gumós, a citromgalócához hasonló éles szegélyű. Hús: Fehér, a kalapbőr alatt ibolyás-kék. A tönk üreges. Szaga citromgalócához hasonlóan csírázó burgonyára emlékeztető és retekízű. Előfordulás: Magyarországon ritka  gombafaj a bíbor galóca. Európában nem ismer észak-déli határokat és 1600 m felett is előfordul. Többnyire tűlevelű erdőkben, tápanyagban szegény, savanyú talajokon található. Skandináviában nyír alatt, hazánkban szelídgesztenye alatt is előfordul. A bíbor galóca több nedvességet igényel fajtársainál. Termőtestet júliustól október végéig fejleszt. Spóra: Fehér; 7,2-9 x 7.8-11 μm; Gömb vagy gömbölyded alakú. Megjegyzés: A színétől eltekintve a bíbor galóca sok tulajdonságban hasonlít a citromgalócához. A porphyria a görög Porphyrius melléknévből származik, ami lefordítva- lilába öltözött, a szó egy ritka betegség neve is (porfíria). Fajleírás: 1805-ben a német Johannes Baptista von Albertini (1769-1831) és az amerikai Lewis David von Schweinitz (1780-1834) írta le tudományosan, azóta a neve általánosan elfogadott.

Borostás réteggomba

borostás réteggomba képe

Stereum hirsutum

Gomba leírása
Jellemzés: Ez a nagyon szép színű gomba hullámosán karéjos, szabálytalan, tetőcserépszerű kalapokat képez, amelyek a fára szélesen ránőttek és friss állapotban jellegzetes sárgás-narancssárga a szegélyük. Termőtest: Az egyes termőtestek 2-10 cm szélesek, fehéresek, sárgásbarnák vagy szürkék, sárga szegéllyel. A felülete bolyhos, szőrös és kissé sávos. Termőréteg: A termőréteg, a himénium, sima, élénk narancssárga vagy okkerszínű, ritkábban rózsaszín árnyalatú is lehet. Később és szárazon többé-kevésbé szürkére kifakulhat. Hús: A hús vékony, hártyás és bőrszerűen szívós. Előfordulás: Európában mindenütt elterjedt, gyakori faj. Frissen vágott lombos fákon él, az elsők közt telepszik meg rajtuk. Különösen szívesen nő levágott ágakon, tölgyfarakásokon és tuskókon. Fehérkorhadást okoz. Nyíren, bükkön és más lombos fákon is megjelenik, de csak nagyon ritkán található tűlevelű fán. Egyéves-áttelelő, az előző évi termőtest a következő évben tovább nő a peremén. Spóra: Fehéres; 6-7,5 x 3-3.5 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A réteggombák (Stereum) általában fákon élnek, termőrétegük sima, tehát csöveket, pórusokat, tüskéket vagy lemezeket nem lehet látni. A hirsutum jelentése borzas, sörtés. A stereum jelentése kemény. Fajleírás: 1787-ben a német természettudós Carl Ludwig von Willdenow (1765-1812) írta le, aki a Thelephora hirsuta tudományos nevét adta.  1821-ben a brit mikológus Samuel Frederick Gray (1766-1828) sorolta át ezt a fajt a Stereum nemzetséghez, létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét Stereum hirsutum.

Borzastönkű fülőke

borzastönkű fülőke képe

Collybia hariolorum

Gomba leírása
Kalap: 2-5 cm átmérőjű; kezdetben domború, majd ellaposodik; fehéres, bőrszínű vagy halvány húsvöröses színű, közepe gyakran sötétebb; felülete csupasz, sima; széle nedvesen finoman bordázott. Lemezek: Felkanyarodók, szabadok, elég sűrűn állók, vékonyak; fehéresek, idővel halványbarnássá válnak. Tönk: 3-6 cm hosszú, 0.3-0.4 cm vastag; hengeres; felül fehéres, lefelé halványbarnás, kalapszínű; felülete felül nemezes, a töve felé erősen borzas. Hús: A kalapban vékony, a tönkben szívós; fehéres színű; rohadt káposztaszagú, kissé retekízű. Előfordulása: Májustól októberig; lomberdőben, különösen bükkösökben, sokszor seregesen növő, elég gyakori faj. Spóra: Fehér; 6-8 x 3-3,5 µm; elliptikus vagy hengeres, sima Megjegyzés: A collybia jelentése- kis érme; A gymnopus jelentése a gymn-csupasz és -pus láb szavakból. (csupasztönkű). A hariolorus jelentése- jós, jövendőmondó; erre nem találtam utalást, valószínűleg a szagára utalhat. Fajleírás: 1782-ben Jean Baptiste Francois Pierre Bulliard (1742-1793) írta le, és Agaricus hariolorumnak nevezte el. 1997-ben került a gymnopus nemzetségbe, 3 kutató Antonín, Halling & Noordel. által. Sok helyen még a collybia néven ismerik.

Bulliard szegfűgomba

bulliard szegfűgomba képe

Marasmius bulliardi

Gomba leírása
Kalap: Különösen szép apró gomba, amelynek szélesen pliszírozott (rakott), illetve hullámos kalapja csak 2-4, ritkábban 5 mm- es átmérőt érhet el. A kiterült példányok közepén jól látható, majdnem köldökszerű mélyedés van. A szinte hús nélküli kalap színe világosokker és fabarna között változik. Lehet azonban sokkal világosabb példányokat is találni, amelyek messziről majdnem fehérnek tűnnek. Lemezek: A lemezek fehéresek, ritkán állók, vastagok. A tönk körül gyűrűszerűén összenőttek (kollarium), ami a felfordított gombán jól látható. Tönk: A tönk sörteszerű vagy tűvastagságú. Csak a csúcsán fehér, lefelé feketésbarna színű. Hús: Húsa igen vékony, szagtalan, ízetlen. Előfordulás: Lehullott fenyőtűkön, lomblevélen vagy moha között nyáron és ősszel található. Hazánkban nem gyakori faj. Spóra: Fehér; 8,5-10 x 4,0-4,5; ellipszoid. Megjegyzés: Ezekkel az apró termetű gombákkal leginkább csak a kutatók foglalkoznak, A bulliardi fajnevet a francia mikológus, Jean Baptiste François Pierre Bulliard (1742-1793) tiszteletére kapta. Fajleírás: 1878-ban Lucien Quélet (1832-1899) írta le, és adta az elfogadott tudományos nevét.

Bunkóslábú fülőke

bunkóslábú fülőke képe

Rhodocollybia butyracea

Gomba leírása
Kalap: A kalap 8 cm-es átmérőt is elérhet, eleinte kissé domború, de később ellaposodik. Az idős példányok hullámos, gyakran felhajló szélűek, leveses tányérra hasonlítanak.. Előfordul, hogy a lemezek fentről látszódnak. A fénylő kalap rozsda- vagy sötétbarna, közepe felé a szín intenzívebb és sötétebb. Lemez: A fehér lemezek szélesek, sűrűn állóak, lekerekítette illeszkednek a tönkre, néha szabadon állók, az élük csipkézett. Tönk: A tönk könnyen felismerhető a belül üreges, felfújt, bunkószerűen megvastagodott, nemezes alapjáról. A kalapéhoz hasonló, de gyakran világosabb színű. Hús: A húsnak enyhe gyümölcsszaga van, de nem mindig érezhető. Előfordulás: Magyarországon gyakori, szeptembertől novemberig terem lombos és tűlevelű erdőkben. Előfordulhat nagy tömegben is. Spóra: Fehér; 6-7 x 3-4 µm; elliptikus, sima, olajcseppekkel Megjegyzés: Több mikológus különbséget tesz a bunkóslábú fülőke és a szaruszürke fülőke között. Ez a változat nedvesen világosszürke, egyébként alig különböztethető meg a bunkóslábú fülőkétől. A butyracea jelentése vajszerű, vajas. A Rhodocollybia a latin Rhod előtag - rózsaszín  (mint a Rhododendron). A második rész a Collybia is latin, és kis érmét jelent.  Az angol becenene Pink Penny. Fajleírás: Amikor Jean Baptiste Francois Pierre Bulliard leírta ezt a fajt 1792-ben az Agaricus butyraceus nevet adta a gombának. A Rhodocollybia nemzetségbe 1979-ben az amerikai mikológus JW Lennox által került, a javasolt tudományos neve már Rhodocollybia butyracea volt; azonban sok területen az útmutatók továbbra is Collybia butyracea néven említik.

Büdös csiperke

büdös csiperke képe

Agaricus impudicus

Gomba leírása
Kalap: 4-10 cm átmérőjű; félgömb alakú, majd domború, végül kissé kiterül; fehéres alapon, többnyire körkörösen elrendezett sorokban, szürkésbarnás, szálas pikkelyekkel fedett; közepe barnás, nem repedezik fel. Lemezek: Szabadon állók; fiatalon rózsaszínűek, hamar megsötétednek, idővel sötétbarnák lesznek; éle mindig fehéres színű. Tönk: 8-13 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag; karcsú; hengeres, alja kissé gumós; fehéres; felülete pelyhes-szálas; gallérja vékony, fehéres, alsó része szálas-pikkelyes, pereme barnás; alján gyakran micéliumzsinór található. Hús: Kemény; fehéres; vágásra a kalapban enyhén rózsásodhat; szaga kellemetlen, büdös őzlábgombára emlékeztet, íze enyhe, de kellemetlen. Előfordulás: Augusztustól novemberig; fenyvesekben, ritkábban lomberdőben növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Csokoládébarna; 4-6,7 x 3.7-4.5μm; tojásdad alakú, sima. Megjegyzés: Az impudicus jelentése: szégyentelen, erkölcstelen. A gomba védett, így ne szedjük le. Fajleírás: 1932-ben a brit Carleton Rea (1861-1946) mikológus írta le - aki az egyik alapítója volt a Brit Mikológiai Társaságnak -, és a Psalliota impudica nevet adt. 1951-ben került az Agaricus nemzetséghez a cseh Albert Pilát (1903-1974) mikológus által, így a jelenleg elfogadott tudományos neve Agaricus impudicus

Büdös galambgomba

büdös galambgomba képe

Russula foetens

Gomba leírása
Kalap: Gömbölyűből félgömb alakú, domború lesz, 6-15 cm széles, okkersárga, barnássárga, sárgásbarna, a közepén barna. Nedvesen ragadós, kiemelkedő bordákon sorban ülő kis dudorokkal, szemölcsökkel. Lemezek: Sűrűn állók, nem lefutók, a rendesnél kissé vastagabbak és küllősen elrendeződők. Színük sárgásfehér, szürkésfehér, krémszínű. Tönk: Rövid, zömök. 4-14 cm hosszú, 1,5-4 cm vastag. Hengeres, de alul kissé hasas is lehet. Fehér, alul többnyire kissé barnás vagy barna foltos. Belsejében emeletesen egymás fölött elhelyezkedő üregek vannak. Hús: Merev, törékeny, pattanva törő, a tönkben morzsalékony. Fehér, barnásfehér. Előfordulás: Erdőkben, főleg sűrű lomberdők talaján, nyáron és kora ősszel sokfelé igen gyakori. Száraz időben is terem. Spóra: Fehér vagy sápadt krém színű; 7,5-10 x 6,5-9 μm; gömb alakú, nagy elkülönült tüskés szemölcsei vannak. Megjegyzés: A Russula nemzetség név vörösödőt, vöröset jelent. A foetens latin eredetű, jelentése büdös. Alapvetően ez nem egy szép gomba, és ráadásul sem az íze, sem a szaga nem kellemes. Mérgezést ugyan nem regisztráltak, de a szaga és íze miatt nem érdemes próbálkozni vele. Fajleírás: 1796-ban a Christiaan Hendrik Persoon jegyezte le, aki létrehozta a jelenleg elfogadott tudományos nevét Russula foetens.

Büdös őzlábgomba

büdös őzlábgomba képe

Lepiota cristata

Gomba leírása
Kalap: Kezdetben kúpos, harang alakú, de gyorsan kiterül. 2-6 cm széles, selymes, fényes. Az egyszínű vörösbarna csúcs felé egyre sűrűbben borítják vörösbarna, finom pikkelykék. Lemezek: Sűrűn állók, fehérek vagy krémszínűek, a tönk előtt felkanyarodók, a tönköt nem érintik. Tönk: Fehéres, alul borvöröses. Gallérja jól fejlett, bár előfordulhat, hogy a gallért kialakító részleges burok a kalap szélén marad. Hús: Fehér, a tönk aljában vörösbarnás, törékeny, kellemetlen szagú Előfordulás: Füves erdei utak mentén, kertekben, cserjésben, legelőkön és minden erdőtípusban gyakran megtalálható. Mindig csoportokban nő, májustól novemberig. Spóra: Sárga; 6-9 x 2,5-3,5 µm; hengeres, sima. Megjegyzés: A cristata jelentése taréjos, fésűs; A lepiota jelentése a lepis szóból ered, amely pikkelyt jelent, az őzlábgombák kalapján található pikkelyekre utalva. Fajleírás: 1871-ből származik, a gombát a brit mikológus James Bolton (1750-1799) írta le, és az Agaricus cristatus nevet adta neki. Majd a német mikológus Paul Kummer, sorolta át a lepiota nemzetséghez, így lett a jelenleg elfogadott név Lepiota cristata.

Bükkfa-tapló

bükkfa-tapló képe

Fomes fomentarius

Gomba leírása
Típus: Egyéb termőrétegű, nem kalapos gomba Termőtest: 10-60 cm átmérőjű; kérges, igen vastag, pata, kagyló vagy párna alakú; feketés, barnásszürke, szürke színű, pereme sárgásbarna, krémszínű vagy okkeres; felszíne sima vagy a többéves termőtesteken körkörösen barázdált. Termőréteg: A pórusok aprók, kerekdedek, szabályosak; először világos krémszínűek, később piszkosszürke, barnás színűek. Hús: Vastag, rostos szerkezetű, kemény, fás állagú; sárgásbarna, rozsdabarna színű. Előfordulása: Évelő faj, ezért az év minden szakában találkozhatunk vele. Az akácot kivéve, szinte valamennyi lombosfa-fajon (nemcsak Bükkfán) előfordul. Jelentős erdőgazdasági kártevő. Spóra: Halvány citromsárga; 15-20 x 5-7μm; Hosszúkás ellipszoid, sima. Megjegyzés: Régebben a kiszárított taplót tűzgyújtásra használták. Egyes helyeken különféle használati tárgyakat (sapkát, övet, terítőt) készítenek belőle. A Fomes nemzetség név a latin eredetű, jelentése- tüzelőanyag, utalva a használatára. A fomentarius jelentése- tüzelőnek használható. Fajleírás: Ahogy az várható egy ilyen feltűnő gomba, nem kerülte el a figyelmet. Carl Linnaeus 1753-ban írta le, és adta a nevét Boletus fomentarius-t. 1821-ben Elias Magnus Fries jóváhagyta az alapnevet, és másik nemzetségbe sorolta Polyporus fomentarius néven. Az új nemzetséget a Fomes-t Fries 1849-ben hozta létre, és a flamand Jean Jacques Kickx (1842-1887) mikológus sorolta ide a gombát, így létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét a Fomes fomentarius-t.

Cifra kígyógomba

cifra kígyógomba képe

Mycena inclinata

Gomba leírása
Kalap: 1-4 cm átmérőjű; fiatalon kúpos, majd harang alakú lesz, közepén néha széles púpocskával; sárgás-, szürkésbarna; felülete nedvesen kissé tapadós, és egészen a közepéig ráncos, bordázott; széle gyakran fogazott. Lemezek: Tönkre foggal ránövők; fehéresek, néha rózsás vagy sárgás árnyalattal, végül szürkések lesznek. Tönk: 3-10 cm hosszú, 0,2-0,4 cm vastag; gyökerező, csoportos; felül fehéres, lefelé sárgás-, narancsosbarna, alja sötétbarna; felülete deres. Hús: A kalapban nagyon vékony, puha, vizenyős, a tönkben csöves; fehéres; sérülésre jellegzetes lisztes-uborkaszagú, íze enyhe, majd kaparó. Előfordulás: Szeptembertől novemberig; lombos fa, elsősorban tölgy, ritkábban bükk anyagán növő, hazánkban nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 8-10 x 5-7 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A latin inclinata jelentése-meghajlott. A mycena jelentése Mükéné, az ókori görög mykos: gomba szóból ered a város neve is. Fajleírás: 1838-ban, a svéd Elias Magnus Fries írta le és elnevezte Agaricus inclinatus-nak. A híres francia mikológus Lucien Quélet 1872-ben sorolta át ezt a fajt a mai Mycena nemzetséghez, létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét Mycena inclinata .

Cinóbertapló

cinóbertapló képe

Pycnoporus cinnabarinus

Gomba leírása
Kalap: A termőtestek egy-, ritkán kétévesek, hosszúkásak, félkör, vese vagy spatula alakúak, lelapult kalappal, 2-10 cm szélesek, 0,5-2 cm vastag és 2-8 cm-re állnak el a fától. Termőtest: A fiatal gombák felső oldala pelyhes, az időseké csupasz, kicsit egyenetlen-ráncos. Nem vagy csak a peremén sávos, a friss termőtest élénk narancs-cinóbervörös, az idősebb vagy kiszáradt gombák halványabbak. Csöves rész: Az elég hosszú csövek (3-7 mm) nem választhatók le a kalaphúsáról, vörösek, mint a kalap felszíne, míg a kerek vagy szögletes pórusok (2-3 db mm-enként) még intenzívebben vörösek. Hús: A hús cinóbervörös vagy halvány narancssárga, kissé sávos, először puha, majd szívós és parafaszerű. Szaga és íze nem jellegzetes. Előfordulás: Európában mindenütt elterjedt ugyan, de nem fordul elő az óceáni klímájú Észak- nyugat-Európában (Brit-szigetek, Belgium, Hollandia, Dánia), míg Közép-Európában a síkságtól a hegyvidékekig (fahatárig!) megtalálható. A kedvelt gazdanövények lombos fák, mint a nyír, bükk, berkenye, éger, fűz, gyertyán és tölgy. Néha tűlevelű fákon is él. Hazánkban leggyakrabban madárcseresznyén fordul elő. Napos helyeket kedvel és rendszerint a borostás réteggombával és a hasadtlemezű gombával együtt hoz létre jellegzetes gombatársulást a fákon, ágakon, törzseken, tarvágásokon, tisztásokon, út- és erdőszéleken. Spóra: Fehér; 5-6 x 2-2.5μm; hengeres, vagy kissé kolbász alakú. Megjegyzés: Pompás vörös színe a cinnabarin nevű festékanyagtól származik, még a fa belsejében levő micélium is vörös. Korhadékbontó gomba, vagyis csak elpusztult fákon telepszik meg fehérkorhadást okozva, elősegíti azok természetes lebontását. A cinnabarinus jelentése cinóbervörös. A Pycnoporus nemzetség név,  a pycn- azaz vastag vagy sűrű, és  Porus- pórus szavakból származik. Fajleírás: 1776-ban a holland természettudós Nicolaus Joseph von Jacquin (1727-1817) írta le ezt a gombát, és Boletus cinnabarinus-nak nevezte el. 1881-ben a finn mikológus Petter Adolf Karsten (1834-1917) sorolta be a Pycnoporus nemzetséghez, ezáltal létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét a Pycnoporus cinnabarinus-t.

Cseresznyepiros nedűgomba

cseresznyepiros nedűgomba képe

Hygrocybe coccinea

Gomba leírása
Kalap: A kalap kezdetben félgömb alakú, átmérője 2, legfeljebb 6 cm lehet. Lassan nyílik ki harang alakúra. A kalap bőre csak igen kicsit tapadós, ami szárazságban nem is érzékelhető. A fénylő cseresznye- vagy vérvörös színű kalap a gomba fejlődése során kifakul, de a pereme élénkvörös marad. Lemezek: A hasas, a tönkre szélesen ránőtt, néha fogazott, gyakran sárgás élű narancssárga vagy vérvörös lemezek távol állnak egymástól. Tönk: A tönk felszíne is élénkvörös, később halvány narancssárgára változik. A töve felé egyre sárgásabb lesz, amiről nagyon jól felismerhető. A tönk kissé összenyomott, felülete sima, belül üreges. Hús: A hús is olyan színű, mint a kalap és a tönk. Vizenyős és törékeny állagú. Előfordulás: Mindenekelőtt nedves hegyi réteken, nedves kaszálókon fordul elő 1800 m magasságig. Európában általában ritka, hazánkban eddig egy alkalommal került elő. Termőtestet szeptembertől októberig fejleszt. Spóra: Fehér; 9-11 x 5.5-7 μm; ellipszoid, mandula alakú. Megjegyzés: Mintegy 55 faj tartozik a nedűgombák nemzetségébe, közülük néhány mérgező. A nedűgombák többnyire élénk színűek, vizenyős húsúak és törékenyek. Többnyire nedves hegyi réteken találhatóak. Pontos meghatározásuk problematikus és nagy gyakorlatot igényel. A coccinea jelentése skarlátszínű. A nemzetség név a Hygrocybe a hygro-víz, és a cybe-fej szavakból származik. A hygrocybe gombái nagyon sok nedvességet tartalmaznak. Fajleírás: 1762-ben Jacob Christian Schaeffer- aki elnevezte Agaricus coccineus-nek-, írta le először tudományosan. A mai nemzetségbe 1871-ben került a híres német Paul Kummer által. (Kummer munkáját megelőzően a lemezes gombák túlnyomó többsége az Agaricus nemzetséghez tartozott.)

Csíkos pohárgomba

csíkos pohárgomba képe

Cyathus striatus

Gomba leírása
Jellemzés: Egyéb termőrétegű gomba, pohár alakú, kis méretű faj. Termőtest: A fiatal egyedek termőteste tojás, körte vagy orsó alakú, a külső részét vörösesbarna bozontos sörték borítják. Lassan kialakul a tetején egy nyílás, vagyis a bozontos réteg felszakad és alatta egy vékony, fehér színű hártya -az ún. epifragma- látható. A további növekedés során ez a hártya is felhasad, és az így kialakult pohárszerű képződménynek láthatóvá válik a fénylő, fehéresszürke belseje. A pohár belső fala, a rajta levő középpont felé futó kidomborodó lécek miatt csíkosnak tűnik. A felső, éles peremét bolyhos szőrbevonat díszíti. Termőréteg: A pohár alján -mint a tojások a madárfészekben- több, kb. 3 mm átmérőjű, lencse formájú, a termőréteget magába foglaló képződmény fekszik. Ezek a kis képződmények (ún. peridiolák) rövid micéliumzsinórral kapcsolódnak a pohár falához és egy zselészerű anyagba beágyazottan fekszenek. Bennük érnek a spórák. A gomba termőteste általában 1-1,5 cm magas és kb. 1 cm átmérőjű. Hús: jelentéktelen, étkezésre is alkalmatlan. Előfordulás: Elsősorban humuszban gazdag erdőkben található ez a gyakori gomba. Korhadó avaron, ágakon és tuskókon nő, tavasztól őszig. Spóra: Fehér; 15-20 x 8-11 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A peridiolákat az esőcseppek röpítik a levegőbe, ilyenkor félméteres távolságra is elszállhatnak. A peridiolán levő finom szál kitekeredik és pl. egy közeli fűszálra csavarodik rá. A peridiola szétesésekor kiszabadulnak a spórák. A Cyathus nemzetség név a görög kyath-kehely, csésze szóból származik. A striatus jelentése csíkos, bordás. (a stria szó eredete is, ami a bőrön megjelenő csikokat jelenti) Fajleírás: 1778-ban a brit mikológus William Hudson (1730-1793) írta le, és ő adta a nevét Peziza striata. 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon sorolta át ezt a fajt a Cyathus nemzetségbe, ami a jelenlegi tudományos neve azóta: Cyathus striatus.

Elegáns pókhálósgomba

elegáns pókhálósgomba képe

Cortinarius elegantissimus

Gomba leírása
Kalap: A kalap 8-10, néha 12 cm széles lehet. Először félgömb alakú, lassan ellaposodik, végül kiterül. Közepe néha kissé benyomott. A széle sokáig begöngyölt marad. A kalapbőr élénk krómsárga, közepe rókaszínű, nedvesen erősen nyálkás, száraz időben fénylő. Lemezek: Fiatalon citromsárgák a lemezek, majd olív árnyalatú sárgásbarnák, végül rozsdabarnák lesznek. Egyenetlen vagy recés élük sárgás marad. A lemezek szélesek, mélyen kiöblösödően a tönkre nőttek és közepesen vagy nagyon sűrűn állnak. Tönk: A tönk 12 cm magasságot és 1-2,5 cm szélességet érhet el. A bázis felé megvastagodik, akár 4 cm-es is lehet a gumó. A színe fiatalon megegyezik a kalapéval, de nem annyira intenzív, idővel a csúcs kivételével, kissé barnás lesz. A peremes gumót a burokmaradványok rozsdabarnára színezik. A pókhálószerű fátyol sárgászöld színű. Hús: A hús, a kalap és a tönk széle sárgászöld, a tönk felső részében halvány ibolyakék, a többi részen fehéres. Előfordulás: Hazánkban nem gyakori faj, savanyú talajú lomberdőben szeptembertől novemberig fordul elő. Spóra: Rozsdabarna; 12-15 x 7,5-9 µm; citrom formájú, szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: Az auroturbinatus jelentése aranyszínű, kör alakú. Az elegant latin szó, jelentése elegáns, ez e magyar névének eredete is. Fajleírás: 1833-ban írta le Louis Secretan (1758-1839) és Agaricus auroturbinatus-nak nevezte el. 1989-ben kapta a jelenleg elfogadott tudományos nevét a Cortinarius elegantissimus-t Rob. Henry-től.

Enyves kígyógomba

enyves kígyógomba képe

Mycena epipterygia

Gomba leírása
Kalap: Kalapja legfeljebb 1 -1,5 cm széles lehet. Hegyes harang alakú, vagy kis sisakhoz hasonló formájú, amikor kibújik a talajból. A kalapot a középső rész kivételével jól látható, viszonylag széles, sugaras bordák díszítik. Átlátszó, teljesen lehúzható, sűrű nyálkaréteg fedi. A fehéres, szürkésbarna, citromsárgás, ritkábban vörösbarnás színű gomba alig látható az erdőben. Lemezek: A ritkán álló lemezek kis foggal nőnek rá a tönkre, színük először fehér, később rózsaszín árnyalatú lesz. Tönk: A vékony tönk 8 cm magasra nőhet, ezt is nyálkaréteg borítja. A színe halványsárga, citromsárga, csaknem átlátszó, üvegszerű. A tönk töve gyökerező. Hús: A gomba vékonyhúsú, nincs különösebb szaga és íze. Előfordulás: Egész Európában előfordul, kisavanyodott lombos és tűlevelű erdőben egyaránt nő mohában, avarban és fahulladékon; többnyire csoportosan jelenik meg nyáron és ősszel. Hazánkban nem gyakori. Spóra: Fehér; 8-11 x 4-6μm; ellipszoid, sima és hengeres. Megjegyzés: Az enyves név a kalapot és a tönköt borító nyálkarétegre vonatkozik. Apró mérete miatt gyakran észrevétlen marad az erdőben. A latin neve az epipterygia a görög pterýgia-szárny és a latin epi-(után, alapján)előtag szavakból származik. Fajleírás: 1772-ben az olasz mikológus Giovanni Antonio Scopoli írta le ezt a kis gombát, és ő adta a nevét Agaricus epipterygius. A jelenleg elfogadott tudományos név a Mycena epipterygia 1821-ből, a brit Samuel Frederick Gray (1766-1828) mikológushoz köthető, amikor a Mycena nemzetséghez sorolta.

Epeízű tinóru

epeízű tinóru képe

Tylopilus felleus

Gomba leírása
Kalap: 4-15 cm átmérőjű; eleinte félgömb alakú, domború, majd ellaposodik; világosbarna, barna; matt, finoman nemezes, bársonyos, idővel csupasszá válhat. Csöves rész: A tönk körül felkanyarodik; fiatalon fehéres, majd rózsás, hússzínű lesz, nyomáshelyeken sötétedik. Tönk: 4-15 cm hosszú, 1-4 cm vastag; alakja változó, többnyire hengeres, néha bunkó alakú, esetleg hasas; halványbarnás; sötétebb, sárgásbarna, nagy szemű hálózattal díszített. Hús: Vastag, fiatalon kemény, idősen puhább; fehér, megvágva enyhén rózsásodó; szagtalan, kissé keserű ízű. Előfordulása: Júliustól októberig, erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő, nem gyakori faj. Többnyire tölgyesekben, bükkösökben, de szelídgesztenye alatt is megtalálható, mindig egyesével, legfeljebb néhány példányával együtt hoz termőtestet. Ennek a nemzetségnek ez az egyetlen ismert Európai képviselője, az össze többi Amerikából ismert. Spóra: Agyag-rózsaszín; 11-15 x 4-5μm; orsó alakú Megjegyzés: A felleus a latin fel szóból származik, amely epét jelent. Fajleírás: 1788-ban Jean-Baptiste François Pierre Bulliard írta le először tudományosan, aki a Boletus felleus tudományos nevét adta. Csaknem egy évszázaddal később 1881-ben, Petter Adolf Karsten (1834-1917) sorolta át a Tylopilus nemzetségbe.

Erdei csillaggomba

erdei csillaggomba képe

Geastrum fimbriatum

Gomba leírása
Jellemzés: A csillaggombák erdeink legszebb gombái közé tartoznak. A pöfetegekkel együtt a Gasteromycetes csoportba tartoznak. Termőtest: Minden csillaggombának jellegzetes habitusa van: csillag formájú alapon ül egy „gömb”. Ez a forma a termőtest felépítésével magyarázható. Fiatalon a gomba egy burokban van. A termőtest fejlődése során a külső burok felhasad, majd kiterül vagy a talaj felé begöngyölt gyűrű vagy koszorú keletkezik, ami gyakran csillaghoz hasonlóan néz ki. Ez a burokmaradvány megemeli kissé a termőrészt. Az érés előrehaladtával a termőrészt borító belső burok a csúcsán felhasad, nyílás keletkezik, amelyen keresztül a spórák kiszabadulhatnak. A gyakori csillaggomba külső burkának kinyílása után 2-5 cm széles lesz. A termőtest külső burka 5-8 hegyes lebenyre hasad fel. A friss termőtestek húsos lebenyei marcipánszínűek és lefelé begöngyöltek. Termőrész: A szürkésbarna, 1-1,5 cm átmérőjű termőrész a csillagszerűen álló lebenyeken ül, tetején kidomborodó, hegyes nyílás látható. Spóra: Kakaóbarna; 2.9-3.5μm; gömb alakú, apró szemölcsös. Fogyaszthatóság: A csillaggombák élvezhetetlen gombák, de már csak a viszonylagos ritkaságuk miatt is feltétlenül az élőhelyükön kell hagyni őket. Előfordulás: Elterjedésük súlypontjai a Föld meleg sztyepvidékei. Közép-Európában mintegy 25 különböző fajuk él, amelyek általában ritkák. Kifejlett gombákat augusztustól novemberig lehet találni, lombos és tűlevelű erdőkben. Ez a faj hazánkban elég gyakori. Fajleírás: 1809-ben Lycoperdon sessile néven jegyezte le James Sowerby. Majd 1971-ben Zdeněk Pouzar Geastrum sessile néven publikálta, ma már nem ez az elfogadott neve, de sokan hivatkoznak rá így. A jelenlegi neve Geastrum fimbriatum, amit Elias Magnus Fries 1829-ben adta neki.

Erősszagú őzlábgomba

erősszagú őzlábgomba képe

Cystoderma carcharias

Gomba leírása
Kalap: 2-6 cm széles mérsékelten domború vagy púpos, pereme később hullámos lesz. A húsvörös-szürkéssárga alapon, fehéres színű finom szemcsézettség-lisztesség figyelhető meg. Lemezek: A fehér lemezek idővel kicsit megsárgulnak, a tönkre gyengén ránőnek, vékonyak és zsúfoltak köztes lemezekkel. Tönk: A legfeljebb 7 cm magasra és 0,8 cm vastagra megnövő tönk a gallér fölött fehér és sima; a gallér alatt a kalapéhoz hasonló színű és szemcsés-pikkelyes. A gallér tölcsér alakú, felső része fehér, sima, az alsó pedig szürkés, szemcsés. Hús: Fehéres, a szaga és az íze kellemetlen, visszataszító. Előfordulás: Északi flórabirodalomban elterjedt. Az erős szagú őzlábgomba erősen kötődik a fenyőhöz, és bizonyos mennyiségű meszet tartalmazó talajt igényel. Hazánkban a fenyvesekben nem ritka faj. Termőtestet júliustól novemberig növeszt. Spóra: Fehér; 3-4 4-5,5 μm; ellipszoid. Megjegyzés: A Cystoderma nemzetségbe jelenleg 13 többé-kevésbé ismert korhadéklakó faj tartozik. Ezek többnyire kisebb gombák, 2-6 cm, ritkán legfeljebb 15 cm-es kalapátmérővel. A kalap és a tönk felszíne szemcsés, szemölcsös vagy finoman pikkelyes. A gallér gyakran felfelé álló. A lemezek a tönkre gyengén ránőttek. A carcharias jelentése érdes, érdes felületű. Fajleírás: 1794-ben Christian Hendrik Persoon írta le először tudományosan Agaricus carcharias néven. 1889-ben a svájci Victor Fayod nevéhez fűződik mai neve.

Fakó galambgomba

fakó galambgomba képe

Russula fellea

Gomba leírása
Kalap: A kalap átmérője többnyire 5-9 cm-t érhet el. Eleinte domború, majd ellaposodik és egy kis mélyedés képződik a közepén, de általában megfigyelhető egy kis, lapos púp is. A kalap színe az okkertől a szalmasárgáig változik, néha méz-barnás is lehet. A perem felé halványabb. A bőr sima és fénylő, csak a szélén húzható le; az idősebb példányokon bordázottság figyelhető meg a peremen. Lemezek: A vékony, a tönkre ránőtt lemezek szabályosan, nem túl szorosan állnak, néha villásan elágaznak. A fiatal lemezek halványak, az idősebbek halvány sárgásbarnásak lesznek. Tönk: A tönk 4-6 cm magasságot és 1 -2 cm szélességet érhet el. Világosabb a kalapnál, tejföl- színű, sárgás beütéssel. Belül telt, tömött. Hús: A halvány fehér hús idővel sárgássá válik. Kissé merev, édeskés, muskátli vagy mustár szagú, nagyon csípős. Előfordulás: Magyarországon nem tartozik a gyakori fajok közé, Savanyú talajú bükkösökben, de tölgyesben is előfordul késő nyáron és ősszel. Spóra: Halvány krémszínű; 7,5-9 x 6-7μm; ellipszoid, szemölcsökkel díszített. I Megjegyzés: A galambgombák nemzetségébe több mint 150 faj tartozik. A gombagyűjtő számára fontos szabály, hogy mindegyik enyhe ízű galambgomba ehető, viszont mindegyik csípős és keserű faj élvezhetetlen vagy mérgező faj. A mikológus ennél többet szeretne tudni, ezért megpróbálja a fajokat pontosan meghatározni. Ez azonban némi tapasztalatot, türelmet, jó szakirodalmat és megfelelő nagyítású mikroszkópot igényel. Sok galambgombát makroszkopikusan csak tévesen lehet meghatározni. A fellea jelentése nagyon keserű. Fajleírás: A jelenleg elfogadott tudományos nevét a russula fellea-t, 1825-ben a svéd mikológustól, Elias Magnus Fries-től kapta, aki a russula nemzetséghez sorolta. 4 évvel korábban ő írta le, éa akkor még az agaricus nemzetséghez sorolt gombát.

Fakó szőrgomba

fakó szőrgomba képe

Lactarius mairei

Gomba leírása
Kalap: 4-15 cm átmérőjű; eleinte domború, majd kiterül, végül gyengén tölcséresedik, széle sokáig begöngyölt; fakóbarnás, okkerbarnás színű, rozsdás árnyalattal; felülete nemezes, körkörösen sávos, foltos, széle felé puhán szőrös-bozontos, idővel lecsupaszodhat. Lemezek: Tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, sűrűn állók; fehéres-krémszínűek, majd okkeres színűek lesznek. Tönk: 3-8 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres, lefelé kissé elvékonyodó; idősebb korban üregesedik; halvány okkersárga színű; felülete sötétebben foltos. Hús: Kemény, törékeny; fehéres színű; tejnedve fehéres; gyümölcsillatú, égetően csípős ízű. Előfordulása: Júniustól októberig, meszes talajú lomberdőkben növő, hazánkban nem ritka faj. Spóra: Krém színű; 7.5-9 x 5-7 µm; elliptikus, kis szemölcsökkel. Megjegyzés: A nemzetség név Lactarius jelentése- tejet termelő (szoptatós), a Lacto- előtagot a tejjel kapcsolatban használják. - Arra utal, hogy a gomba, vagy lemezének sérülésekor tejszerű nedvet választ ki. A Lactarius az egyik legnagyobb nemzetség a bazídiumos gombák között, mintegy 400 faja ismert. Fajleírás: Egy átfogó természetes osztályozás a Lactarius nemzetséghez- a molekuláris filogenetikai analízis, még mindig hiányzik. Azonban számos vizsgálatot nemrég elvégeztek, amely biztosította, hogy hasznos betekintést nyerjünk a Lactarius nemzetség egyes tagjainak fejlődéséről. 2000-es évek elején. 1939-ben Georges Jean Louis Malençon írta le tudományosan.

Fakó tőkegomba

fakó tőkegomba képe

Pholiota lenta

Gomba leírása
Kalap: 3-10 cm átmérőjű; fiatalon domború, később ellaposodik; fehéres szürkéssárgás, olívsárgás, barnás színű, közepe gyakran rozsdasárga; erősen nyálkás felszínét hamar eltűnő, fehéres színű pelyhek borítják. Lemezek: A tönkhöz nőttek, néha kissé lefutók, vékonyak; fiatalon halványsárgák, később agyag-barnák. Tönk: 4-12 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; hengeres, alja ritkán kissé gumós; fehéres, töve sárgásbarna; felülete selymes-szálas, pelyhes, fiatalon pókhálószerű fátyla van, melynek maradványai gyakran szálak formájában látható a tönkön. Hús: A kalapban puha, a tönkben szálas, fehéres, krémszínű, tövében rozsdabarna színű; szagtalan, íze kissé kesernyés, retekszerű. Előfordulása: Szeptembertől novemberig, lomb- és fenyőerdők talaján növő, gyakori faj. Spóra: Szivar-barna; 5.5-7 x 3.5-4.5 µm; elliptikus, sima, kissé bab alakú. Megjegyzés: A lenta a latin lentus szóból ered, amelynek jelentése közömbös.. A phoilota nemzetség név, pikkelyest jelent. Fajleírás: 1821-ben Elias Magnus Fries írta le, és Agaricus lentus nevet adta a fajnak. Több nemzetségbe is besorolták (Flammula, Gynmopilus, Dryophila), és végül a Pholiota nemzetségbe került Rolf Singer által.

Fakósárga galambgomba

fakósárga galambgomba képe

Russula ochroleuca

Gomba leírása
Kalap: Ennek a kompakt húsú gombának a kalapátmérője legfeljebb 9 (12) cm lehet. Eleinte domború, majd ellaposodik, középen gyenge bemélyedés figyelhető meg. A bőr kb. a kalap feléig lehúzható. A színe sárgás-okkeres vagy világosbarna, néha leheletnyi olív, vagy kivételesen zöldes árnyalattal. Felülete csupasz, sima tapintású és nedvesen fénylő. Lemezek: A fehér vagy elefántcsontszínű, később kissé sárgás lemezek sűrűn állnak, a kifejlett példányoknál rozsdásbarna foltok tarkíthatják. A lemezek lekerekítetten ránőttek a tönkre. Tönk: A tönk viszonylag alacsony (kb. 5-8 cm), és elég vastag (2,5 cm). A töve felé kissé megvastagodik, de egyébként hengeres. A felülete fehér vagy okkerszínű, gyakran sárgafoltos, idővel kissé szürkésre színeződik. Hús: A hús fiatalon fehér, később szürkésbarna. Gyümölcsillatú, íze kicsit csípős vagy kesernyés. Előfordulás: Mindenfelé elterjedt, hazánkban nem ritka gomba, a lombos és a tűlevelű erdőkben. Hiányzik a kimondottan meszes talajokról. Júliustól október végéig gyűjthető. Spóra: Krémszínű; 8-10 x 7-8μm; nagyjából ellipszoid, vagy tojásdad alakú. nagy szemölcsökkel díszített, amelyek szinte hálózatot alkotnak. Megjegyzés: Az ochroleuca jelentése okker-fehér. Az ochro-okker és a leuca-fehér szavakból. Fajleírás: 1796-ban Christiaan Hendrik Persoon írta le tudományosan, és adta a kéttagú tudományos nevét, Russula ochroleuca, amellyelt ma is elfogadottan használunk..

Fehér pereszke

fehér pereszke képe

Tricholoma album

Gomba leírása
Kalap: 3-8 cm átmérőjű; domború, végül kissé púposan kiterül; fiatalon fehér, idősebben halványsárgás, nem szürkés árnyalatú; felülete csupasz, száraz; széle sokáig begöngyölt, idősen hullámossá válik. Lemezek: A tönkre foggal ránövők;fehéresek vagy krémszínűek. Tönk: 3-9 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag; hengeres, lefelé elvékonyodó; fehéres vagy barnássárga, nyomásra megbarnul; felülete kissé szálas. Hús: Elég kemény; fehéres; édeskés, aromás, megvágva lisztszagú, íze eleinte kissé lisztszerű, majd hamar csípőssé válik, kesernyés utóízzel. Előfordulás: Júliustól novemberig; lomberdőben, elsősorban tölgy alatt növő, hazánkban gyakori gombafaj. Spóra: Fehér; 5-7 x 3.5-4.5 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A Tricholoma nemzetséget Elius Magnus Fries hozta létre, a jelentése szőrös peremű, kalapszélű. Az album az alba szóból ered, jelentése: fehér. Fajleírás: 1770-ben Jacob Christian Schaeffer írta le ezt a gombát és Agaricus albus-nak nevezte el. Egy évszázaddal később, 1871-ben a német Paul Kummer mikológus sorolta át a tricholoma nemzetséghez, az így kialakított név jelenleg is elfogadott.

Fekete szagosgereben

fekete szagosgereben képe

Phellodon niger

Gomba leírása
Kalap: 2-8 cm átmérőjű; gyakran több összenő egymással; kerek, ovális, lapos, majd közepe bemélyedő, tölcséres, széle idővel kissé hullámos, karéjos; fiatalon kékes árnyalatú, majd barnásfekete, fekete, pereme kékes-fehéres; felülete nemezes, majd érdes, dudoros, kissé zónás, széle csupasz. Termőréteg: Tüskés, a tönkre lefutó; piszkosfehéres, majd szürkés színű; tüskéi legfeljebb 0,3 cm hosszúak, rugalmasak. Tönk: 1-5 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres; feketés; felülete nemezes. Hús: A kalapban szívós, szálas, a tönkben kétrétegű, kívül szivacsos, belül kemény, szívós, fás; feketés színű; szárazon Maggi kocka-szagú, íze enyhe. Előfordulás: Augusztustól novemberig; erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben, hazánkban nagyon ritka, védelemre javasolt gombafaj. Spóra: Fehér; 3,5-4,5 x 2.5-3.5μm; gömbölyű, tüskés felületű, üvegszerűen áttetsző. Megjegyzés: A nemzetség nevet Petter Karsten hozta létre ugyan abban az évben, amikor ezt a fajt ide sorolta. A jelentése a Phell-parafa és a don-fog szavakból származik. A niger fajnév egyszerűen feketét jelent. Innen ered a néger szó is. Fajleírás: 1815-ben a nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries írta le ezt a fajt, és a Hydnum nigrum nevet adta neki. 1881-ben a finn mikológus Petter Adolf Karsten (1834-1917) sorolta át a Phellodon nemzetséghez,  mint Phellodon Niger.

Félgömbalakú harmatgomba

félgömbalakú harmatgomba képe

Stropharia semiglobata

Gomba leírása
Kalap: A kalap csak 2-3 (5) cm széles lesz. Először egy háromnegyed gömb jelenik meg a talaj fölött, csak kissé nyílik ki, és többé-kevésbé félgömb alakú marad. Erről a tulajdonságáról kapta a nevét is. A fényes kalap színe sárga vagy okkersárgás, ami jól kiválik a környezetéből. A bőr sima és tapadós. Lemezek: A széles és ritkán álló lemezek a tönkre ránőttek, szürkésibolyás színűek. A lemezek éle világosabb. Tönk: A kifejlett példányok tönkje 12 cm magasságot érhet el. Nagyon tapadós, halványsárga, a kalap alatt múlékony gallérja van. Némelyik egyednél kifejlett állapotban már alig vehető észre. Hús: A hús vágásfelülete halványsárga, színe a levegőn nem változik, Enyhén lisztszagú. Előfordulás: Májustól októberig, főként ló- és tehéntrágyán nő. Hazánkban nem gyakori faj. Spóra: Bíborbarna; 15-19 x 9-11μm; ellipszoid vagy tojásdad alakú, sima és vastag falú. Megjegyzés: Főként Európa déli országaiban fordul elő gyakran. A semiglobata jelentése félgömb alakú, a semi- fél és a globata-gömb szavakból. A stopharia jelentése öv, utalva a múlékony gallérra. Fajleírás: 1786-ban August Johann Georg Karl Batsch (1761-1802) írta le tudományosan, és ő nevezte el Agaricus semiglobatus-nak. Miután több nemzetséget is megjárt, végül 1872-ben a francia mikológus Lucien Quélet adta a jelenleg elfogadott nevét. 2013-ban az amerikai Scott Redhead és munkatársai javaslatot tettek egy új nemzetségre a Protostropharia-ra, de bizonyos névjegyzékek még nem jegyzik így, ezért Quélet elnevezése van érvényben.

Fényes tinóru

fényes tinóru képe

Boletus legaliae

Gomba leírása
Kalap: A kalap 5-10 cm széles, fiatalon párna formájú, majd domború, sokszor egyenetlen, majdnem éles, gyakran felálló peremmel; színe tejeskávébarna, majd többé-kevésbé barna, múlékony rózsaszín árnyalatokkal; száraz, fiatalon kicsit nemezes, idővel csupasz. Csöves rész: A csövek fiatalon nagyon keskenyek és szürkéssárgák. A fiatal gomba pórusai kezdetben sárgák és nagyon szűkek, de igen hamar kárminvörös színűek és kissé tágabbak lesznek. Tönk: A tönk 4,5-8 cm magas és 2-4 (6,5) cm vastag lehet. Alakja többé-kevésbé hengeres és a töve felé elvékonyodik. Sárgás felületét felül nagyon finom, vörös hálózat díszíti. Lefelé élénk tűzkármin vagy bíborvörös színű alapon pontozott felületű. A tövénél sárga micélium figyelhető meg. Hús: A hús enyhe világossárga, a tönk tövében vöröses, a kalapban gyengén kékül. A lárvák rágáshelyei vörösek. Enyhén édeskés szagú. Előfordulás: Melegebb lomboserdőkben, tölgy és bükk alatt fordul elő. A bemutatott gombát napos, száraz helyen, bükk alatt, meszes talajon találták. Elterjedése még nem teljesen ismert, többek között Franciaországban, Olaszországban, Csehországban és Magyarországon is előfordul. Nagyon ritka. Nyáron és ősszel terem. Spóra: Olívszínű; 12.5-17 x 4.5-6 µm; sima, Megjegyzés: Ez a tinóru még nem teljesen ismert, és leírt. Hazánkban is előfordul. A plendidus latin szó és a jelentése fényes. A boletus jelentése agyag darab. A legaliae jelentése hűséges. Fajleírás: 1894-ben C. Martin számolt be erről a gombáról, a nevét pedig Boletus plendidus-ként írta le. Sok szinonimája van, a jelenleg elfogadott tudományos nevét 1968-ban Albert Pilát adta neki: Boletus legaliae.

Fésűs korallgomba

fésűs korallgomba képe

Clavulina cristata

Gomba leírása
Jellemzés: A bizarr, fehéres színű és számos, szabálytalan elágazású termőtest mintegy 4-6 (10) cm magas lehet. Termőtest: A nagyon rövid tő maximum 1 cm átmérőt érhet el. Ebből nőnek ki a többé-kevésbé karcsú ágak, amelyek általában laposra nyomottak. Az ágak sok kis ágra oszlanak szét, amelyek taréjszerűen bevágott, éles, fogas csúcsban végződnek. Ezek az ágak fiatalon többnyire fehéresek, később inkább fehéresszürkék, és különösen a végükön nagyon törékenyek. Termőréteg: A kis ágacskák végein helyezkednek el. Hús: A hús is fehéres, íze néha kissé keserű-dohos. Előfordulás: Európában általában mindenfelé elterjedt és gyakori. Lombos és tűlevelű erdőkben a talajon vagy az avarban nő augusztustól októberig. Hazánkban elég ritka. Spóra: Fehér; 7-11 6-10 μm; majdnem gömb alakú, vastag falú, sima. Megjegyzés: A fésűs és a szürke korallgombán gyakran előfordul egy élősködő gomba a Roselinia clavariae, ami ezeket a gombákat zöldre festi. A cristata jelentése taréjszerű. A coralloides jelentése korallhoz hasonló. Fajleírás: Az első feljegyzés 1790-ből származik, holmks. Ramaria cristata néven jegyezte fel. 1888-ban J. Schröt. sorolta a Clavicula nemzetséghez, A Clavulina coralloides név is elfogadott neve, amely szintén J. Schröt. -höz köthető, amelyet Linné 1753-ban, mint Clavaria coralloides néven írt le.

Foltos fülőke

foltos fülőke képe

Rhodocollybia maculata

Gomba leírása
Kalap: 5-12 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle erősen aláhajló, majd kiterül, ellaposodik, gyakran hullámos szélűvé válik; fehéres, rozsdavörös foltokkal tarkított; felülete csupasz, sima. Lemezek: Tönköt nem érintik, szabadon állók, nagyon szorosak, keskenyek; fehéresek, idősen rozsdafoltosak. Tönk: 6-10 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres, lefelé elvékonyodik és gyökerező; fehéres, rozsdafoltos; bordázott, szálas felületű. Hús: A kalapban merev, a tönkben rostos; fehér; friss fára emlékeztető szagú; nagyon keserű ízű. Előfordulása: Szeptembertől októberig; fenyőerdőben, ritkán lomberdőben, csoportosan növő, helyenként gyakori faj. Spóra: Tejszín vagy rózsaszínes árnyalatú; 5,5-6,5 x 4.5-5.5 μm; ellipszoid, sima, közel gömb alakú Megjegyzés: A collybia jelentése- kis érme; a rhod- előtag jelentése rózsaszín. A rhodocollybia rózsaszín collybia jelentésben használható. A maculata jelentése foltos. (a magyarban használjuk a makulátlan kifejezést, ami így szó szerint azt jelenti, hogy folt mentes) Fajleírás: 1805 német-amerikai Johannes Baptista von Albertini (1769-1831) és Lewis David von Schweinitz (1780-1834) írták le, Agaricus maculatus néven. A jelenleg elfogadott tudományos neve a Rhodocollybia maculata, Rolf Singer nevéhez fűződik 1939-ből, amikor a Rhodocollybia nemzetségbe sorolta. Korábban a Kummer 1871-be először a collybia nemzetségbe rakta. Ma mindkét névvel találkozhatunk.

Földi susulyka

földi susulyka képe

Inocybe terrigena

Gomba leírása
Kalap: A húsos kalap maximum 7 cm széles lehet. Először domború, később párnaszerűen kiterül. A bőre piszkos sárgásbarna, olívbarna színű. A kalap felszíne durva, olívbarna pikkelyekkel díszített, fiatalon a kalap szélét vastag, barna, részleges burok köti össze a tönkkel, idővel cafrangos szélű lesz. Lemezek: A lemezek a tönkre ránőttek, viszonylag távol állók, néha eltérő hosszúságúak. A színük a fejlődés során változik a fehéressárgától a sárgászöldesen át a telt olívbarnáig. A lemezek éle világosabb. Tönk: A tönk alig nő 4-5 cm-nél magasabbra. Rendszerint henger formájú, de a töve néha kissé gumósan megvastagodhat. A színe azonos a kalapéval, felülete pelyhes pikkelyekkel díszített. A kalap alatt szálas gallérzóna van. Hús: A hús elvágva sárgás színű, sőt az idősebb példányok élénk citromsárgák lehetnek. Előfordulás: Nagyon egyenetlenül, de sokfelé elterjedt Európában, nyártól őszig főként a nedves bükkös-elegyes erdőkben a humuszon, a fenyvesekben pedig meszes talajon nő. Hazánkban igen ritka faj. Spóra: Rozsdabarnás; 8-10 × 5-6 μm; elliptikus, ovális, sima. Megjegyzés: A susulykák nagy nemzetségébe több mint 150 faj tartozik, a terrigena jelentése a földből született. Az Inocybe név jelentése - szálas fej, Fajleírás: 1851-ben Elias Magnus Fries írta le tudományosan, és Agaricus terrigena néven jegyezte le. Több nemzetségben is volt már, a jelenlegi inocybe nemzetséghez 1985-ben került Kuyper által.

Gyapjas őzlábgomba

gyapjas őzlábgomba képe

Lepiota clypeolaria

Gomba leírása
Kalap: Eleinte tompán kúpos 4-8 cm-es átmérőt érhet el. Kiterülése után alakja lapos haranghoz hasonlít, de közepén jól kivehető púp marad meg. A fehéres alapszínű kalapbőrt sok apró, nagyon mutatós okkersárga vagy barna, szinte pelyhes pikkely borítja. A kalap közepe sötétebb és sima. A kifejlett gomba szélén is lógnak még burokmaradványok. Lemezek: Fehér vagy krémszínű lemezek eltérő hosszúságúak, kissé hasasok és szabadon állók. Tönk: Maximum 8 cm-es magasságával és 0,4-1 cm-es vastagságával egy karcsú gomba benyomását kelti. A fehér vagy világosbarna szálas, gyapjas felületű tönkön pelyhes, hamar szétfoszló gallér található. A gyapjas felület jellegzetes tulajdonság, innen származik a faj magyar neve is. Hús: Fehér, puha, enyhe gyümölcsillatú és édeskés íze van. Előfordulás: Hazánkban gyakran megtalálható lomb- és fenyőerdőben, erdőszéleken, füves helyen, korhadó fűrészporon, májustól novemberig. Spóra: Fehér; 11-18 x 4.5-7 μm; amygdala (mandula) alakú, sima. Megjegyzés: A clypeus jelentése kerek pajzs, a kalap formája erre emlékeztet. A lepiota a lepis-pikkely szóból ered. A spóra alak az amygdala mandulát jelent, az agy egy részét is nevezik így, amely mandula formájú neuronokat tartalmaz. Fajleírás: 1789-ban a francia Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le, és Agaricus clypeolarius-nak nevezte el. 1871-ben a német Paul Kummer a Lepiota nemzetségbe sorolta, ekkor nyerte el a jelenleg elfogadott tudományos nevét Lepiota clypeolaria.

Gyapjaslábú fülőke

gyapjaslábú fülőke képe

Gymnopus peronatus

Gomba leírása
Kalap: Domború, majd kúpos, kicsiny, 2-7 cm széles, fiatalon sárgásbarna, hamvas, majd barna, szürkésbarna lesz. Gyakran fonnyadt. Lemezek: Sűrűn állók, olykor kissé ritkán állók, nem lefutók. Színük kezdetben sárga, barnássárga, később barna. Tönk: Karcsú, egyenes, merev, 4-8 cm hosszú, 3-4 cm vastag. Világosbarnás színű, merev, töve feltűnően, vattaszerűen pelyhes, gyapjas, sárgásfehér vagy citromsárga színű. Hús: A kalapban vékony, a tönkben szívós, világosbarnás. Szag és íz: Kellemetlenül csípős ízű. Szaga nem jellemző. Előfordulás: Erdőben, talajon, az avar között, olykor seregesen, de nem csoportosan terem. Tavasztól késő őszig, főleg esők után igen gyakori. Száraz időben sokszor fonnyadtan található. Spóra: Fehér; 6-7 x 3-4 µm; elliptikus, sima Megjegyzés: Gymnopus a Gymn- azaz meztelen vagy csupasz, és - a genny -azaz láb (ebben az esetben szár vagy tönk) szavakból ered: a szó így meztelen lábút jelent. A peronatus latin szó és a jelentése gyapjas csizma - utalás a gyapjas kezdeményre a tönk alján. Fajleírás: Brit természettudós James Bolton (1750 - 1799) hozta létre ezt a fajt 1788-ban Agaricus peronatus néven. 1821-ben egy másik brit mikológus Samuel Frederick Gray (1766-1828) sorolta be a Gymnopus nemzetségbe, ezáltal létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét Gymnopus peronatus.

Gyűrűs fülőke

gyűrűs fülőke képe

Oudemansiella mucida

Gomba leírása
Kalap: Az igen vékony húsú és fiatalon eleinte félgömb alakú kalap kiterülve 8 cm-es átmérőt is elérhet, de az 5-6 cm-es méret az általános. A nedves kalapot vastag nyálkaréteg borítja. A kalapbőr színe fehér, tojáshéjszínű, halványszürkés, ritkán barnásszürke, a pereme kissé bordázott. Lemezek: A fehér színű, széles, hasas lemezek távol állnak egymástól és a tönkre foggal futnak le. Gyakoriak a köztes lemezek is. Tönk: Az egészen vékony tönk 7-8 cm magas lehet, nagyon törékeny. Felszínét apró pelyhecskék borítják, csúcsa finoman bordázott. A tönk felső részében lóg a széles, fehér, bordázott, múlékony gallér. Töve gyakran hagymaszerűén megvastagodott. Hús: Húsa fehér, savanykás ízű. Előfordulás: A bükkfa törzsét és ágait kedveli, a törzs aljától a koronaszintig. Élő és elkorhadt fán egyaránt megtalálható. Csoportosan nő, néha azonban magányosan is előfordul. Világszerte elterjedt. Európában a bükkösökben megtalálható, júliustól októberig. Hazánkban nem gyakori faj. Spóra: Fehér; 14-18 x 11-16 μm; gömbölyű, sima, kemény falú. Megjegyzés: A latin eredetű mucus-nyálka szóból származik a mucida fajnév, ami a nyálkás bőrre utal. Az Oudemansiella nemzetséget 1881-ben Carlos Luigi Spegazzini (1858-1926) mikológus hozta létre, és a holland  Cornelius Anton Jan Abraham Oudemans (1825-1906) tiszteletére kapta a nevet. Fajleírás: 1794-ben a német botanikus és mikológus Heinrich Adolf Schrader (1767-1836) írta le, és adta a tudományos nevét: Agaricus mucidus. A jelenlegi elfogadott név 1909-ből származik, amikor az osztrák Franz Xaver Rudolf von Höhnel (1852-1920) átsorolta ezt a fajt a Oudemansiella nemzetséghez.

Hamvas uborkagomba

hamvas uborkagomba képe

Macrocystidia cucumis

Gomba leírása
Kalap: 1-5 cm átmérőjű; fiatalon kúpos, majd harang alakú, végül púposan ellaposodik; nedvesen vörösbarna, közepe gyakran feketésbarna, széle okkeres, szárazon sárgás- vagy fahéjbarna; felülete száraz, finoman deres, hamvas; nedvesen áttetszően bordás. Lemezek: A tönkre foggal ránövők vagy csaknem szabadon állók, szélesek, hasasak; krémszínűek, majd húsokkeresek lesznek. Tönk: 4-7 cm hosszú, 0,4-0,7 cm vastag; felül vörösesbarna, lefelé sötétbarna, aljánál feketésbana; felülete végig finoman deres, bársonyos. Hús: a kalapban vékony, puha, törékeny, krémszínű, a tönkben szívós, barnás; fiatalon feltűnően uborkaszagú, idősen halszagú és lisztízű. Előfordulás: Szeptembertől novemberig; humuszos talajú lomb- és fenyőerdőben, gyakran bolygatott helyeken, patakok, erdei utak mentén növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Halvány rózsaszínes-barna,  7,5-9 x 3,5-4,5 µm, elliptikus, sima. Megjegyzés: A Macrocystidia nemzetség név, jelentése = nagyon nagy cystidia. A Cystidia = A bazídiuomos gombák termőrétegének feltűnő alakú, nagy steril gombafonala (hifa). A cucumis latin szó és egyszerűen azt jelenti, uborka. Fajleírás: 1796-ban Christiaan Hendrik Persoon írta le először, és Agaricus Cucumis nevet adta neki. 1934-ben a francia Marcel Josserand (1900-1992) sorolta át ezt a fajt a jelenlegi nemzetséghez, így lett a jelenleg elfogadott tudományos neve Macrocystidia cucumis.

Homoki fakógomba

homoki fakógomba képe

Hebeloma ammophilum

Gomba leírása
Kalap: 2-6 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, idővel ellaposodik; okkerbarnás, szélén fakó-okkeres; felülete csupasz, nedvesen ragadós, kezdetben a talaj felszíne alatt fejlődik, ezért vastag homokréteg tapadhat rá. Lemezek: Foggal a tönkhöz nőttek; fiatalon okkeresek, majd okkerbarnák; élük könnyező, idővel a spórákat tartalmazó beszáradt cseppektől sötétbarnán foltosak lesznek. Tönk: 3-6 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag; hengeres, alján széles, homokos gumó figyelhető meg; okkeres, okkerbarnás, idővel sötétbarna lesz; felülete a csúcsánál szemcsés, korpás, lefelé csupasz. Hús: A kalapban vékony, törékeny, a tönkben idővel üregessé válik; világos okkeres; szagtalan vagy gyengén retekszagú, íze kissé kaparó. Előfordulás: Szeptembertől decemberig; meszes, csupasz, homokos talajon, nyárfák közelében növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Barnás, okker színű;10,5-16,5 x 6,5-9,5 µm ;orsó alakú, vagy egyik végén keskenyebb ellipszoid. Megjegyzés: A hebeloma szó a hebe-fiatal és loma-fátyol szavakból származik. Az ammophilus szó az ammos-homok és philo-kedvelő szavakból ered. Jelentése homok kedvelő. Fajleírás: 1978-ben Bohus nevéhez köthető.

Hosszúszárú fülőke

hosszúszárú fülőke képe

Xerula longipes

Gomba leírása
Kalap: A talajból kibújó gomba domború, a fejlődés során egyre jobban ellaposodik. A 3-6 cm széles kalap harang alakja még némileg megmarad. A laposabb, kifejlett példányon is felismerhető egy kis púp a kalap közepén. A deres kalapbőr színe sárgásbarna, vagy majdnem gesztenyebarna, pereme kissé bordázott. Felülete bársonyos tapintású. Lemezek: A széles, távolálló lemezek a tönkre ránőttek, hasasok, fehérek vagy sárgásak. Tönk: A tönk jellegzetessége adta a gomba nevét. A longipes fajnév hosszú lábat jelent, a tönk valóban 20 cm magas is lehet. A kalaphoz hasonló színű tönk felülete bársonyos, több példánynak kissé barázdás. Hús: Vágáskor a kalap és a tönk húsa fehér, kesernyés ízű. Előfordulás: Európában elterjedt faj, meleg lombos erdőkben terem tölgy, gesztenye és bükk elpusztult gyökerén. Júliustól novemberig fejleszt termőtestet. Spóra: Fehér; 8,4-9,2 × 6,5-7,0 µm; ellipszoid, átlátszó. Megjegyzés: A longipes a lation longi-hosszú és a pes-láb szavakból ered. A tönk szokatlan hosszúságára utal, találó név. A xerula nemzetségre jellemző a hosszú szár. Fajleírás: 1785-ben Jean Baptiste François Pierre Bulliard írta le először tudományosan. Akkoriban a legtöbb lemezes gomba az agaricus nemzetségbe tartozott, így Bulliard is az agaricus nemzetségbe sorolta és Agaricus longipesnek nevezte el. A jelenlegi nemzetségbe Rolf Singer sorolta 1951-ben.

Kék pókhálósgomba

kék pókhálósgomba képe

Cortinarius caerulescens

Gomba leírása
Kalap: 5-12 cm átmérőjű; kezdetben félgömb alakú, később domború, majd ellaposodik, közepe bemélyedhet, széle sokáig aláhajló; kékes, kékesibolyás színű; közepe okkeresre vagy világosbarnára kifakulhat; felülete nedvesen ragadós, szárazon fénylő. Lemezek: Tönkhöz nőttek; fiatalon kékesibolyásak, később a spóraportól rozsdabarna színűek. Tönk: 4-10 cm hosszú, 1-4 cm vastag; hengeres, tövén széles peremes gumóval; kékesibolyás, a kalapnál kissé világosabb színű; fiatalon kékesfehér, pókhálószerű fátyollal, mely idősebb korban a tönk felső harmadában rozsdabarna szálak formájában megmarad. Hús: Kemény; kékesibolya, később kifakuló, a tönkben okkeres színű; szaga és íze dohos. Előfordulása: Szeptembertől novemberig, meszes talajú lomberdőkben (elsősorban bükkösökben) növő, ritka gombafaj. Spóra: Rozsdabarna; 8–11 × 4.8–6.5 µm; mandula alakú. Megjegyzés: Az elnevezés Cortinarius utalás részleges fátyolra, a Cortina jelentése függöny, a fiatal gomba lemezeit a részleges burok védi, amely szálas szerkezetű, és a tönköt köti össze a kalap széllel. A caerulescens jelentése a kékké változó, azonban egy másik képző az escens jelentése majdnem, így a -Szinte kék, kékes- meghatározás megfelelőbb értelmezés ebben az esetben. Fajleírás: 1762-ben Jacob Christian Schaeffer írta le ezt a gombát, és adta neki az  Agaricus caerulescens nevet. (A korai időkben a gomba osztályozás, a legtöbb lemezes gombát egy hatalmas Agaricus nemzetségbe sorolta, amelynek tartalma azóta nagyrészt újraelosztásra került, és más nemzetségek lettek létrehozva.) A nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries, 1838-ban, sorolta át ez a fajt a Cortinarius nemzetségbe, és a tudományos neve Cortinarius caerulescens lett.

Keserű álcölöpgomba

keserű álcölöpgomba képe

Rhodocybe mundula

Gomba leírása
Kalap: A 3-7 cm széles, szürke kalap kifejlett állapotban benyomott, a széle begöngyölt, gyakran hullámos; a kalaphús vékony és szívós. Fontos jellemzője, hogy érintésre, különösen a szélén, feketén foltos lesz. Lemezek: A szürkés lemezek keskenyek, lefutóak, sűrűn állók, vékonyak és szintén feketednek. Tönk: A tönk is szürkés, rövid és viszonylag vékony, a tövén fehéren bolyhos. Hús: A hús halványsárgás, különösen a tönkben feketedik. Erősen lisztszagú, íze nagyon keserű. Előfordulás: Európában általában ritkának számít, hazánkban sem gyakori faj. Lomb- és tűlevelek, famaradványok között nő augusztus végétől késő őszig, erősen meszes, nedves ártéri és bükkerdőkben, ritkán fenyvesekben. Nálunk eddig csak lomberdőben találták, júniustól októberig. Spóra: Halvány rózsaszín; 4-6 x 3-5 µm; csepp formájú, Megjegyzés: Mintegy 11 faj tartozik a Rhodocybe nemzetségbe, amelyek kis vagy közepes méretű gombák, hús-, sárgás-, narancs-, szürkésbarna vagy szürke színűek. Lemezeik kiöblösödőek, a tönkre szélesen ránőttek vagy lefutóak. A spórapor rózsaszínű vagy ritkán szürkésbarna. Az Entolomataceae családba tartoznak, ahová a Clitopilus és az Entoloma nemzetségek is. Étkezési célra nem alkalmasak. A mundula jelentése tiszta, tisztított. Fajleírás: A Rhodocybe mundula fajt Wilhelm Gottfried Lasch írta le először. Majd 1951-ben Rolf Singer sorolta a jelenlegi nemzetséghez, így a Rhodocybe mundula tudományos nevet vette fel.

Keserű álpereszke

keserű álpereszke képe

Leucopaxillus gentianeus

Gomba leírása
Kalap: 5-10 (15) cm széles kalap először domború, majd egyre jobban ellaposodik és néha a közepén mélyedés van. A húsos kalapú gomba felszíne száraz, idős állapotban csupasz. Fiatalon finoman bársonyos, apró pikkelyes szerkezetű a kalapbőre, de ez a díszítettség nagyon hamar lekopik. Fahéj vagy bőrszínű, vörösesbarna vagy sötétbarna, csak a sokáig begöngyölt, vékonyan barázdált pereme marad kicsit világosabb, sőt fehér is lehet. Az idősebb gomba gyakran erősen kihalványodik. Lemezek: A kiöblösödő lemezek sűrűnállók, a tönkre ránőttek, vagy néha foggal lefutóak, fehér vagy elefántcsontszínűek, gyakran rozsdafoltosak. Tönk: A vastag, csak 6-8 cm magas tönk megerősíti a keserű álpereszke kompakt benyomását. A tönk néha bunkósan megvastagodott is lehet. Felszíne finoman csíkozott, a csúcsán kissé nemezes. Nyomásra megbarnul. Hús: Némi fáradságba kerül a fehér, nagyon rugalmas hús elvágása, ha nincs kéznél egy éles kés, az íze azonnal keserű, lisztszagú, néha avas. Előfordulás: Nem gyakori faj, savanyú talajon, lombos és tűlevelű fák alatt, csarabosban érdemes keresni, ősszel. Spóra: Fehér; 4-6 x 3-5 μm; majdnem kerek, tüskés szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: Korábban Leucopaxillus amarus volt a tudományos neve. Az amarus jelentése keserű. A leucopaxillus nemzetség név a leuco-fehér és a paxillus - bot, cövek szavakból származik. Fajleírás: 1873-ban Clitocybe gentianea néven írta le a francia mikológus Lucien Quélet. 1966-ban František Kotlaba sorolta át a Leucopaxillus nemzetséghez.

Keserű pókhálósgomba

keserű pókhálósgomba képe

Cortinarius infractus

Gomba leírása
Kalap: 4-12 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle kissé aláhajló, majd kiterül; világos vagy sötét olívbarnás, olív zöldesbarna, közepe okkerbarnásra kifakulhat; felülete sugarasan, benőtten szálas, nedvesen nyálkás, szárazon fénylő. Lemezek: Felkanyarodva a tönkhöz nőttek, elég ritkán állók; fiatalon sötét olívzöldes, idősebb korban olívbarna színűek. Tönk: 5-9 cm hosszú, 1-2 cm vastag, hengeres, néha kissé bunkós; olívszürkés, olívbarna színű; felülete finoman szálas, múlékony pókhálószerű burokmaradványokkal díszített. A pókhálós szerkezetű részleges burok valódi színe csak a fiatal, még zárt termőtesteken figyelhető meg, ezért a faji meghatározáshoz legtöbb esetben teljes kollekció (fiataltól-idős példányokig) gyűjtése és tanulmányozása szükséges. Hús: Tömör, vastag; szürkés, okkerfehéres színű; szaga nem jellegzetes, keserű ízű. Előfordulása: Júniustól novemberig, általában lomberdőben, néha fenyőerdőben növő, helyenként gyakori faj. Spóra: Okkerbarna; 6,5-8 x 5,5-7 µm; gömbölyded, rücskös Megjegyzés: A pókhálósgombák a legnagyobb fajszámú nemzetség a kalaposgombák közül. Rendszertanilag a nemzetséget a pókhálósgomba-félék családján (Cortinariaceae) belül találjuk, közeli rokonságban a susulykákkal (Inocybe) és a fakógombákkal (Hebeloma). Kevésbé köztudott, hogy idetartoznak még egyes tőkegombák (Galerina), lánggombák (Gymnopilus), éger-szemétgombák (Naucoris=Alnicola) és még néhány kis fajszámú nemzetség is. A latin infractus jelentése törött. Fajleírás: A fajt először Christian Hendrik Persoon (1799)-ben Agaricus infractus írta le, és nevezte el . Elias Magnus Fries (1838) által került át a Cortinarius nemzetségbe.

Konrádi nedűgomba

konrádi nedűgomba képe

Hygrocybe acutoconica

Gomba leírása
Kalap: 3-7 cm átmérőjű; tompán kúpos, majd kiterül, közepén gyakran púpos marad; tojássárgás, halvány narancssárgás, csúcsán gyakran vöröses; felülete kissé tapadós; fénylő. Lemezek: Szabadon állók, szorosak, vékonyak; sárgák , élük világosabb. Tönk: 3-7 cm hosszú, 0,4-1 cm vastag; hengeres, gyakran összenyomott; tojássárga, narancssárga színű, a tövénél világosabb, gyakran fehér; felülete szálas, néha barázdált. Hús: Vékony, üvegszerű, vizenyős, törékeny; a kalapban és a tönk kérgében sárga, belül fehéres; szagtalan; enyhe ízű. Előfordulása: Májustól szeptemberig; réten, füves helyen növő, nagyon ritka faj. Spóra: Fehér; 10-12,5 x 5-6.5μm; tojás vagy hengeres, sima Megjegyzés: A nemzetség név a Hygrocybe a hygro-víz, és a cybe-fej szavakból származik. A hygrocybe gombái nagyon sok nedvességet tartalmaznak. Az acutoconica jelentése az acuto- hirtelen, akut és a conica-kúpos szavakból ered. Fajleírás: 1893-ban az amerikai Frederick Edward Clements (1874-1945) írta le, aki a Mycena acutoconica tudományos nevét adta. A Hygrocybe nemzetségbe a  német származású Rolf Singer 1949-ben sorolta be, így a tudományos név Hygrocybe acutoconica lett.

Korpás gereben

korpás gereben képe

Sarcodon scabrosus

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodó, végül közepe gyakran bemélyed, széle kezdetben aláhajló, idővel hullámossá, karéjossá válik; hús-, szürkés-, bíbor- vagy sötétbarna; felülete fiatalon nemezes, maid felrepedezik, végül piszkos-sárgás alapon barnán pikkelyessé válik. Termőréteg: Tüskés, a tönkre lefutó; piszkos-fehéres, majd szürkésbarna, idősen bíborbarnás lesz; törékeny tüskéi 0,3-1 cm hosszúak. Tönk: 3-9 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, lefelé elvékonyodó; felül húsbarna, lefelé szürkésbarna, a tövénél kékeszöldes színű: felülete nemezes, korpás, néha kissé pikkelyes. Hús: Vastag, tömör, fiatalon rugalmas, később szívós; fehéres, a tönk tövében kékeszöldes színű; lisztszagú, keserű ízű. Előfordulás: Júliustól októberig; erősen savanyú talajú lomberdőben, főleg bükk és tölgy alatt, néha fenyőerdőben is növő, ritka, védett gombafaj. Spóra: Barna; 5-7,5 µm; szabálytalanul gömbölyű. Megjegyzés: A nemzetségnév a sarco-hús és odon-fog szavakból ered. A scabrosum fajnév a latin scabro-durva szóból ered, a kalap felületére utalva. Fajleírás: 1836-ban Elias Magnus Fries írta le tudományosan a fajt, és Hydnum scabrosum néven nevezte el. 1881-ben Petter Adolf Karsten (1834–1917) sorolta a Sarcodon nemzetséghez, és azóta ez az elfogadott neve.

Könnyező likacsosgomba

könnyező likacsosgomba képe

Pseudoinonotus dryadeus

Gomba leírása
Jellemzés: A tölgyfák tövén nő ez a különleges taplógomba, amely a többnyire 10-40 (60) cm-es hosszával, 5-20 cm-es mélységével és 3-10 (15) cm-es vastagságával tetemes méretet érhet el. Termőtest: A termőtest nyáron gumós-kerekded, szabálytalan, vastag párnaként jelenik meg közvetlenül a talaj fölött, a fatörzs alján. A dudoros-gödrös felületét kezdetben sárgásfehér pelyhek borítják, majd nemezes-poros tapintású lesz, vízcseppeket választ ki, amelyeket a kalaphúsból kioldott színanyagok vörösbarnára színeznek. Idővel eltűnnek a pelyhek, a kifejlett gombán vörösbarnás, csupasz, vékony kéreg képződik, csak a szélén levő tompa, sárgás-fehér növekedési zónát borítják barna cseppek. Termőréteg: A kifejlett gomba alsó felén alakulnak ki egyetlenegy rétegben a 0,5-2 cm hosszú, gesztenyebarna csövek. Csöves rész: A pórusok meglehetősen kicsik, milliméterenként 3-5 db van, kerekek, barnásak, frissen ezüstösen csillognak. A vastag, rozsdabarna színű hús először szívós, puha, lédús, kissé zónázott, később megkeményedik és szálas-parafaszerű lesz. Előfordulás: Európában a tölgyfajok elterjedési területéhez kötődik, északi határa Dél-Skandináviában van. Ezen a területen belül is csak szórványosan vagy ritkán fordul elő, a melegebb vidékeket kedveli, ahol nyáron és ősszel jelenik meg nagyobb tölgyek törzsének tövén vagy a gyökerein. Hazánkban főleg a síksági tölgyesekben található. A gomba fehérkorhadást idéz elő. Idős, kocsányos tölgyesekben nagymértékű károsodást okozhat. Egyes években tömegesen jelennek meg a tapló termőtestei, máskor alig találkozunk vele. Spóra: Fehéres, aztán sárgás; 7,5-8,5 x 5,5-6,5 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A dryadeus jelentése fánlakó. A pseudoinióonatus jelentése a latin pseudo-ál, hamis, az ino-rostos és az ot-fül szavakból származik. Kifejezetten tölgyfákhoz kapcsolódik, ami jó elkülönítő és határozó bélyeg. Fajleírás: 1799-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le, és létrehozta a fajt, amikor a Boletus dryadeus nevet adta neki. A jelenleg elfogadott tudományos név egy 2001 kiadványból származik, amelyben a német mikológusok Tobias Wagner és Michael Fischer publikált. 2001 előtt ezt a fajt Inonotus dryadeus néven ismerték.

Kutyaszömörcsög

kutyaszömörcsög képe

Mutinus caninus

Gomba leírása
Jellemzés: A galambtojás nagyságú, fehér boszorkánytojás a tetején felreped és egy 8-12 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag pálca alakú képződmény, a tönk emelkedik ki. Termőtest: A kifejlett termőtestek kissé meggörbülnek és gyakran eldőlve a talajon fekszenek. Miután a rovarok elhordták a spórákat, a tönk csúcsán egy keskeny narancs- vagy rózsaszínű csík (receptákulum) marad vissza. Termőréteg: A kis tönk tetején a süveg felületét borítja. Tönk: 8-12 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag pálca alakú. Ez üreges, nagyon laza felépítésű, fehéres színű, alján bocskor van. Csúcsát olívzöld, sűrű folyású, enyhén bűzös, spórákat tartalmazó anyag, a gleba vonja be. Előfordulás: Magyarországon ritka gombafaj. Humuszban gazdag lombos és tűlevelű erdőkben nő, gyakran öreg fatörzsek körül, avarban és fűrészforgácson is előfordul. Magányosan vagy nagyobb csoportban található, júliustól októberig. Spóra: Zöldessárgás; 4-5 x 1.5-2μm; hosszúkás, sima. Megjegyzés: A kutyaszömörcsög a bazídiumos gombákon belül a Gasteromycetes osztályba tartozik, ahová a pöfetegeket és a csillaggombákat is sorolják. A Mutinus nemzetségnek 4 faja él Európában, amelyek részben csak szórványosan fordulnak elő. Korhadéklakók, szaprotrófok, a talajban vagy öreg korhadt fán élnek. A caninus jelentése kutyához tartozó. A mutinus-farok, pénisz szóból ered. A teljes neve így kutyafarok, vagy kutya pénisz. Fajleírás: 1778-ban a brit botanikus William Hudson (1730-1793) írta le ezt a fajt tudományosan és adta a nevét Phallus caninus. A nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries , aki felosztotta a Phallus nemzetséget, 1849-ben átsorolta új nemzetségbe a Mutinus-hoz , így megteremtve a jelenleg elfogadott nevét ennek a fajnak, Mutinus caninus néven.

Lepketapló

lepketapló képe

Trametes versicolor

Gomba leírása
Jellemzés: Egyéb termőrétegű gomba, nem kalapos gomba. Termőtest: 2-10 cm átmérőjű; félkör-, vese formájú vagy szalagszerű; felületét bársonyos, szöszös, körkörös sávokkal, az egyes sávok váltakozóan eltérő színűek, barnásak, szürkések, sárgásak, feketések; széle lehet kissé hullámos, ritkán karéjos, színe világosabb a belső sávokénál; az egyes kalapok többnyire csoportosan, zsindelyszerűen helyezkednek el. Termőréteg: A pórusok aprók, kerekdedek vagy kissé szögletesek; fehéres később halványsárga színűek. Hús: Vékony, szívós, idősebb korban fásuló; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulása: A termőtest egyéves, de egész évben megtalálható, elsősorban lombos fák (ritkán fenyők) földre hullott ágain, tuskóin terem. Spóra: Fehér; 4-6 x 1.5-2.5 μm; ívelt hengeres (kolbász szerű), sima Megjegyzés: A Trametes nemzetség név, a tram- előtagból ered, ami vékonyat jelent, és arra utal, hogy a nemzetség gombái vékony rétegűek. A versicolor jelentése: tarka, sokszínű. A gombára nézve ez egyértelmű. Fajleírás: 1753-ban Carl Linnaeus írta le tudományosan, és Boletus versicolor-nak nevezte el. 1939-ben ezt a fajt átkeresztelte Trametes versicolor-nak a cseh Albert Pilát (1903-1974) mikológus.

Lucfenyő-galambgomba

lucfenyő-galambgomba képe

Russula queletii

Gomba leírása
Kalap: A kalap csak 5-8 cm-re szélesedik ki. A kifejlett példányok kalapja közepén mélyedés van, ami sok galambgombára jellemző. A kalap zavaros borvörös, bíborvörös színű, néha citromzöldes árnyalatú. Idővel erősen kihalványodik, különösen a szélén, közepe általában sötétebb marad. A bőre kissé ragadós és fénylő, majdnem a közepéig lehúzható. A kalap pereme jól láthatóan bordázott. Lemezek: A lemezek sűrűnállók, a tönkre ránőttek. Fiatalon fehéresek, kifejlett állapotban viaszsárgák, nyomásra zölden foltosodnak. Tönk: A tönk legfeljebb 7 cm magas és 1,5-2 cm vastag lehet. Sima, hengeres, a bázis felé megvastagszik, A faj jó ismertető jele a többnyire kármin-vagy bíborvörös színű tönk. Ritkán lehet csak nagyon világos vagy majdnem fehér tönkű egyedeket találni. A tönk kemény és merev. Hús: A hús szürkés, de a kalap bőre alatt vöröses színű. Édeskés, gyakran egresbefőtt szagú, az íze égetően csípős. Előfordulás: Hazánkban szeptembertől október végéig a meszes talajú lucosban nő, de nem gyakori faj. Spóra: Krémsárga; 7-9 x 6-7.5μm; ellipszoid, nagy tüskés szemölcsökkel borított. Megjegyzés: Az egresbefőtt szag nem mindig kifejezett, ezért nem jó határozó bélyeg, A queletii fajnevet a francia mikológus, L. Quélet tiszteletére kapta. Fajleírás: 1872-ben a nagy svéd mikológus, Elias Magnus Fries írta le tudományosan, és ő adta a jelenleg elfogadott tudományos kéttagú  nevét a Russula queletii-t.

Lúgszagú kígyógomba

lúgszagú kígyógomba képe

Mycena alcalina

Gomba leírása
Kalap: A kúpos vagy harang alakú kalap megtartja a formáját, tehát nem terül ki. Átmérője 2-3 cm. A kalap közepe szürkésbarna, mézbarna, olykor sötétebb, a közepétől a pereméig futó, hosszú bordák díszítik. A vékony kalaphús törékeny. Lemezek: A lemezek a kalap szélénél hasasak. A ritkánálló, szürkésbarna színű lemezek éle fehéres. Tönk: A nagyon vékony tönk 6, néha még 7 cm magas is lehet. Színe megegyezik a kalapéval, szürkés vagy sárgásbarnás. Hús: A gomba nagyon vékony húsú, erősen lúgos illatú, néha szagtalan. Előfordulás: Európában elterjedt, csoportosan nő tűlevelű fák mohás tuskóin, de előfordul a tűlevelű avarban is. Tavasszal és ősszel jelenik meg. Spóra: Fehér; 8-12 x 4.5-6 μm; hengeres, ellipszoid alakú. Megjegyzés: A gyűjtőknek meg kell kímélniük a lúgszagú kígyógomba telepeit, mivel nem tartozik mindenhol a gyakori fajok közé. Az alcalina arab eredetű szó, jelentése lúgos. A mycena görög eredetű, jelentése gomba, a város Mükéné is erről kapta a nevét. Fajleírás: 1818-ban Elias Magnus Fries írta le tudományosan, és az Agaricus nemzetséghez sorolta. Később 1871-ben Paul Kummer sorolta a jelenlegi Mycena nemzetséghez.

Narancssárga tölcsérgomba

narancssárga tölcsérgomba képe

Hygrophoropsis aurantiaca

Gomba leírása
Kalap: 2-10 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik és közepe bemélyed, végül tölcséressé válik, széle sokáig begöngyölt marad; narancssárga, narancsbarnás; felülete bársonyos, deres, matt. Lemezek: Mélyen lefutók; ritkán állók, a kalap széle felé villásan elágazók; élénk narancssárgák. Tönk: 3-8 cm átmérőjű, 0,6-1 cm vastag; hengeres, a töve felé elvékonyodó; néha kissé féloldalas; a kalaphoz hasonló színű vagy sárgás; felülete sima. Hús: Puha; narancssárga; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulása: Szeptembertől novemberig; lomb- és fenyőerdőben, gyakran elkorhadt famaradványon növő, gyakori faj. Spóra: Fehér; 5-8 x 3.5-5μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A nemzetség neve Hygrophoropsis hasonlót jelent, mit a Hygrophorus. (Az utótag -opsis görög eredetű és a jelentése: hasonló.) A hygrophorus jelentése víz kedvelő, vagy víz tartó. Tehát a nemzetség név a hygrophorushoz hasonlót jelent. Az aurantiaca jelentése narancssárga. Fajleírás: 1781-ben az osztrák pap és természettudós Franz Xaver Freiherr von Wulfen (1728-1805) írta le ezt a gombát és ő adta a nevét Agaricus aurantiacus. A francia René Charles Joseph Ernest Maire (1878-1949) 1921-ben sorolta át a Hygrophoropsis nemzetséghez , ekkor nyerte el a jelenleg elfogadott tudományos nevét, ami a  Hygrophoropsis aurantiaca. Ez a gomba valójában a típusfaj ebben a nemzetségben (Hygrophoropsis).

Narancsszínű enyveskorallgomba

narancsszínű enyveskorallgomba képe

Calocera viscosa

Gomba leírása
Jellemzés: Ennek a szép gombának agancs vagy korallszerűen többszörösen elágazó 3-7 cm magas termőteste van. Felső része gyakran kettéágazik. Termőtest: A termőtest tojássárga vagy narancsvörös színű. A rövid, fehéresen nemezes tőből gyakran 20-25 cm hosszú, gyökérszerű szál nyúlik az aljzatba. Ez a szál a gombának az a része, amely mélyen a korhadó fában fejlődik ki és csak a faanyag felületén jelenik meg a jellegzetes termőtest. Termőréteg: A gomba szívós ágai simák, de nedves időben egy zselészerű bevonat miatt tapadósak, ragadósak lesznek, Nehezen lehet a gombát az aljzattól elválasztani. Hús: A rugalmas szívós hús szárazon szaruhoz hasonló konzisztenciájú lesz. Elegendő légnedvesség esetén újra felduzzad. Előfordulás: Különböző méretű csoportokban nő, mindenütt a tűlevelű erdőkben, korhadó tuskókon, gyökereken, fahulladékokon. Különösen gyakran található lucfenyőn, Hazánkban a fenyvesekben elég gyakori, különösen ősszel. Spóra: Világos okkersárga; 8-12 x 3.5-5μm; ellipszoid, kissé kolbász alakú, két olajcseppel a közepén. Megjegyzés: A calocera nemzetségnév a calo- szép és a görög cera-viasz szavakból származik, így a jelentése szép viaszos. A viscosa fajnév viszkózust, zsíros jelent, a nedves időben a gomba ilyen tapintású. Fajleírás: 1794-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le, és adta a kéttagú tudományos nevét Clavaria viscos. 1827-ben a svéd mikológus Elias Magnus Fries , aki létrehozta a Calocera nemzetséget, 1821-ben átnevezte ezt fajt Calocera viscosa-ra, amely továbbra is a elfogadott tudományos neve a mai napig.

Narancsvörös pereszke

narancsvörös pereszke képe

Tricholoma aurantium

Gomba leírása
Kalap: A kalap 8-12 cm-es átmérőt is elérhet. Először domború, aztán kiterül és végül benyomott formájú lesz, kemény, bár vékony húsú. A begöngyölt perem idővel hullámossá válik. A kalapbőr enyhén tapadós, többnyire finom, sötétebb pikkelyeket visel. A színe feltűnő; a kifejlett, de már a fiatalabb példányok is fénylő narancssárgás vagy narancsvörös színűek, a kalap közepe kissé barnás. Lemezek: A széles lemezek sűrűn állnak, a tönkre kiöblösödően illeszkednek, színük fehér, gyakran rozsdás foltok vannak rajta. Tönk: A maximum 8 cm magas és 1,5-2 cm átmérőjű tönk vaskos külsőt kölcsönöz a gombának. Az egyik legfontosabb határozóbélyegként említjük a narancsvörös színű, többnyire kígyóbőrszerűen pikkelyezett tönköt. Csak közvetlenül a kalap alatt marad fehér, gyakran narancsvörös cseppeket izzad ki. Hús: A hús a vágás után is fehér marad, lisztszagú, kicsit kesernyés. Előfordulás: Sok európai országból ismert, de nem egyenletesen elterjedt. A meszes talajt kedveli, de előfordul savanyú talajú erdőkben is. A tűlevelű fákhoz, majdnem mindig a lucfenyőhöz kötődik. Észak-Európa hegyvidékeinek gyakoribb gombája, nem fordul elő az alföldeken. Hazánkban nagyon ritka faj. Augusztustól novemberig fejleszt termőtestet. Spóra: Fehér; 5-6 x 3-4 µm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Az aurantium latin szó, jelentése narancsszínű. Fajleírás: 1762-ben Jacob Christian Schäffer írta le először tudományosan. 1914-ben került a tricholoma nemzetséghez Adalbert Ricken által.

Nyálkástönkű pókhálósgomba

nyálkástönkű pókhálósgomba képe

Cortinarius trivialis

Gomba leírása
Kalap: 3-10 cm átmérőjű; domború, később ellaposodik, de tetején ekkor is tompán púpos marad, széle kissé aláhajló; okker-, méz-, agyag-, vagy olívbarna, sokszor foltosan vagy a közepén sötétbarna színű; felülete erősen nyálkás. Lemezek: A tönkhöz nőttek vagy foggal lefutók; fiatalon kékesibolyásak, később rozsdabarna színűek, élük világosabb. Tönk: 5-10 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres vagy orsó formájú; felül fehéres vagy kissé ibolyás árnyalatú, lefelé szürkés olívbarnás; felületét övszerűen felszakadozó nyálkás burok borítja, mely szárazon fénylő. Hús: Halványsárga, a tönkben barnás színű; szaga és íze nem jellegzetes. Előfordulása: Júniustól novemberig, lomberdőben növő, gyakori faj. Spóra: Rozsdabarna; 10.5-12.5 x 6-8.5μm; elliptikus, mandula alakú. Megjegyzés: A latin név Cortinarius utalás a részleges fátyolra, amely védi a lemezeket a fiatal gombánál cortina jelentése függöny. A Cortinarius nemzetségbe tartozó legtöbb faj esetében a részleges fátyol köti össze a szárat a kalap szélével, amelyek finom szálak formájában sugárirányban vannak, ellentétben más membrán szerű részleges buroktól. Ahogy az várható, a trivialis- triviálist jelent. Ebben az esetben az általános vagy közönséges jelentéssel. Ez a feltűnő gomba tagja a Cortinarius nemzettség, Myxacium al-nemzetségének, amely azokat a fajokat tartalmazza, amelyeknél a kalapot és a tönköt összekötő részleges fátyol nyúlós. Fajleírás: A gombát 1940-ben írták le, a dán mikológus Jakob Emanuel Lange (1864-1941), aki a Cortinarius trivialis nevet is adta, amely továbbra is a jelenlegi elfogadott tudományos neve. A Cortinarius trivialis szinonimái közé tartoznak Myxacium collinitum var . repandum (Ricken), és Cortinarius collinitus var. trivialis (JE Lange).

Nyárfa-pereszke

nyárfa-pereszke képe

Tricholoma populinum

Gomba leírása
Kalap: 10-15 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik, gyakran szabálytalan; barnás, húsvöröses; felülete tapadós, ragadós, majd száraz, gyakran talaj- és levélmaradvány ragadhat rá. Lemezek: Szélesen vagy foggal a tönkhöz nőttek; fehéresek, idősödve kissé vörösbarnásak, gyakran foltosak. Tönk: 6-10 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres vagy lefelé vékonyodó; fehéres vagy világos vörösesbarnás; felülete csupasz vagy finoman pelyhes, szálas. Hús: A kalapban puha, eléggé vastag, a tönkben szálas; fehér, a kalap bőre alatt és a rágásnyomokban vörösesbarna; lisztszagú, kesernyés ízű. Előfordulása: Szeptembertől novemberig, kizárólag nyárfák alatt, különösen az alföldi, homoki nyárasokban növő, gyakori faj. Spóra: Fehér; 5-6 x 3.5-4 µm; elliptikus sima. Megjegyzés: A populina jelentése nyárfa, ez utalás a gomba előfordulására, mivel kizárólag nyárfák közelében nő. Fajleírás: Lange JE. (1933)

Nyárfa-pókhálósgomba

nyárfa-pókhálósgomba képe

Cortinarius paracephalixus

Gomba leírása
Kalap: 5-12 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; kezdetben agyagszínű, okkeres később barnás, rozsdásokkeres; felületén és szélén sokáig fehéres burokmaradvány látszik; nedvesen tapadós. Lemezek: A tönkre foggal lefutók; fiatalon világos agyagszínűek, idősen okkerbarnásak lesznek. Tönk: 6-15 cm hosszú, 1-2,5 cm vastag; hengeres, néha orsó alakú; fehéres, majd barnásokkeres felületén bőséges, eleinte fehéres, majd okkerbarnás, idővel övecskékre szakadozó burokmaradvány látható. Hús: Fehéres, okkerszínű, megvágva először többé-kevésbé vörösödik, majd több óra múlva megfeketedik; szaga eleinte feltűnően kukoricabajuszra emlékeztet, idővel dohossá válik, íze fanyar. Előfordulás: Szeptembertől novemberig; meszes, homokos talajon, mandula, nyárfa közelében növő, hazánkban ritka, védett gombafaj. Spóra: Barnás; 10,5 x 5,6 µm; elliptikus. Megjegyzés: A gomba védettségének oka, hogy hazánkban a legnagyobb az előfordulása, más országokban egyre ritkább. A fajnév jelentése a cephalus-fej és a para- hasonló szavakból ered. A cortinarius a cortina-függöny, fátyol szóból ered. Fajleírás: 1978-ban Bohus Gábor írta le a fajt.

Nyárfa-tőkegomba

nyárfa-tőkegomba képe

Pholiota populnea

Gomba leírása
Kalap: Domború, olykor közepén kissé csúcsos, 6-20 cm, néha még nagyobb is. Fehéres, barnás, okkerszínű vagy rozsdabarnás. Sűrűn szálkás, pelyhes, pikkelyes, olykor cserepesen repedezett. Lehet majdnem csupasz is. Peremén cafrangos fátyolmaradványok maradnak. Lemezek: Halványbarnából barnára, rozsdabarnára sötétednek. Tönk: 5-15 cm hosszú, 1-4 cm vastag, görbe, felfelé kissé vékonyodó. Fehéres, alul barna. Felálló, durva, szálkás pikkelyek fedik, főleg alul. Hús: Merev, a tönkben kemény, rostos. Színe fehéres, a tönkben barnás. Előfordulása: augusztustól decemberig (az enyhe fagyot is tűri), kizárólag nyárfák élő törzsén vagy elhalt tuskóján, gyakran a vágásfelületen jelenik meg, sokszor csoportos, hazánkban gyakori. Városi parkokban, fatelepeken is előfordul. Spóra: Fahéjbarna; 7-9,5 x 4-5,5 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A populnea nyárfát jelent. Fajleírás: 1828-ban Pers írta le tudományosan, az akkor még agaricus nemzetség tagja ként. A jelenlegi neve 1986-ból származik, Kuyper & Tjall. neveihez fűződik.

Nyírfa-szőrgomba

nyírfa-szőrgomba képe

Lactarius torminosus

Gomba leírása
Kalap: A kalap legfeljebb 10 (15) cm széles lehet, kezdetben domború, majd egyre jobban ellaposodik, végül tölcséres lesz. A pereme sokáig begöngyölt marad, kusza, hosszú, bolyhos fehér szőrök díszítik. A közepe felé már benőtten szálas. A kalap színe kármin- vagy húsvörös, húsrózsás, később húsbarnásra vagy halvány-okkerre fakul. A bőrön sötétebb zónák figyelhetők meg. Lemezek: A kezdetben fehér lemezek a tönkre ránőttek, sűrűnállók és a tönk közelében villásan elágazók. Lassan halvány húsvörös árnyalatúak lesznek. Tönk: A 4-8 cm hosszú és 1 -2 cm vastag tönk hengeres, lefelé csak kicsit vastagabb. Kalapszínű vagy halványabb, egész felületén fehér deresség figyelhető meg. Nyomásra rozsdás-húsrózsaszínű lesz. Hús: A hús a kalapban fehéres, némi rózsaszín árnyalattal, a tönkben erősebb húsvörös, belül üreges. Gyenge gyümölcs- vagy terpentinszagú, csípős ízű. A gombát megvágva bőséges fehér tejnedvet ereszt, melynek színe a levegőn nem változik, megkóstolva azonnal csípős. Előfordulás: Nyírfa alatt található, Európában általánosan elterjedt. Gyakorisága változó: északon közönséges faj, hazánkban kevésbé. Szeptembertől októberig mérsékelten nedves, többnyire savanyú homokos és agyagos talajon nő. Spóra: Világossárga; 8-10 x 5.5-7μm; ellipszoid, közel gömbölyded, hálózatos, és néhány nagy szemölccsel díszített. Megjegyzés: A torminosus jelentése kólikát okozó. A lactarius nemzetség név a lacto-tej szóból ered, a nemzetség gombái tejszerű nedvet termelnek. Fajleírás: 1762-ben, a német Jacob Christian Schaeffer írta le, aki az Agaricus torminosus nevet adta a fajnak. 1797-ben Christiaan Hendrik Persoon sorolta át a Lactarius nemzetséghez, így a jelenleg elfogadott tudományos neve Lactarius torminosus lett.

Öves nyelespöfeteg

öves nyelespöfeteg képe

Tulostoma brumale

Gomba leírása
Termőtest: Fejből és nyélből áll; feje 0,5-1,5 cm átmérőjű; gömbölyded, tetején kiemelkedő, vörösesbarna pillás, gyengén, szabálytalanul fogazott szájnyílás van; fehéres, halvány-okkeres, barnás színű, alsó feléhez gyakran homokszemcsék tapadnak. Nyele: 2-6 cm hosszú, 0,2-0,4 cm vastag, hengeres, rostos állományú, később üreges, felülete hosszirányban barázdált, világosabb alapon barna, vörösbarna színű pikkelyekkel fedett, töve általában kissé gumós. Termőrész: A feji rész belsejében található. Hús: A fejrészben puha, később szétporló; barnás színű; a nyélben rostos-szálas; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulása: Áprilistól októberig, homokos területeken, főleg homokpusztákon, füves vagy csupasz talajon növő, helyenként gyakori faj. Egyes helyeken szeptembertől a tél közepéig található, innen ered a neve is. Spóra: Halvány vöröses-sárgás, okkeres; 4-5 x 3.5-4μm; gömb alakú, finoman szemcsés. Megjegyzés: A nemzetség név a tul - (vagy tyl -) azaz a duzzanat, és a -toma -gyapjú vagy szőr (molyhos vagy gyapjas értelemben) szavakból ered. Tehát a nemzetség tagjai egy molyhos duzzanatok egy kis nyélen. A brumale azt jelenti: a tél közepe. Fajleírás: 1794-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le, aki Tulostoma brumale tudományos nevet adta neki, amellyel még ma is hivatkoznak rá.

Pecsétviaszgomba

pecsétviaszgomba képe

Ganoderma lucidum

Gomba leírása
Termőtest: 5-10 (15) cm átmérőjű; félkör, vese vagy legyező alakú, vöröses színű, közepe barnás, a növekedésben lévő kalapszél fehéres, sárgás színű; felülete félkörösen barázdált, fényes, lakkszerű réteggel borított. Termőréteg: A pórusok aprók, szabályosak; fehéres színűek, később piszkosszürkék lesznek. Tönk: 5-10 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag; oldalt álló, egyenetlen, sokszor kissé lapított, gyakran görbült; színe, felülete a kalaphoz hasonló. Hús: Rostos, szívós, fakeménységű; világosbarna; szaga nem jellegzetes, íze keserű. Előfordulása: Júniustól októberig, lomberdőkben, főleg tölgyesekben, fák tövében, tuskóján, egyenként vagy csoportosan előforduló, gyakori faj. Spóra: Vöröses-barna; 7-13 x 6-8 μm; ellipszoid vagy tojás alakú, egyik vége lapos, kettős falú, kisebb szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: A latin lucidum jelentése: ragyogó, vagy fény. A Ganoderma a görög Ganos és derma szavakból származik, és azt jelenti, ragyogó bőr, a derma latinul irhát jelent. Így szinte mindkét neve ugyanazt jelenti. Összehasonlítva a nemzetség több tagját, a pecsétviaszgomba kiemelkedően fényes a többihez képest. Fajleírás: 1781-ben a brit William Curtis (1746-1799) írta le tudományosan, és adta a Boletus lucidus nevet a fajnak. A másik féltekén, a híres finn Peter Karsten (1834 -1917) mikológus 1881-ben sorolta át a mai nemzetséghez, és átnevezte Ganoderma lucidum-nak.

Pelyhes keserűgomba

pelyhes keserűgomba képe

Lactarius vellereus

Gomba leírása
Kalap: 10-25 (30) cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül és bemélyed, végül tölcséressé válik, széle sokáig aláhajló; fehéres, később okkersárgán foltos; felülete bársonyos-nemezes, az idős példányok lecsupaszodhatnak. Lemezek: Kissé lefutók, ritkán állók, vastagok, gyakran elágazóak; fehéresek; idővel okkersárgák lesznek. Tönk: 2-8 cm hosszú, 1-5 cm vastag; hengeres; fehéres színű, gyakran okkerfoltos; felülete bársonyos-nemezes. Hús: Kemény, pattanva törik; fehér színű; sérülésre fehér színű tejnedvet ereszt; szagtalan, íze égetően csípős. Előfordulása: Júliustól októberig, savanyú talajú lomberdőkben növő, gyakori, szárazságtűrő faj. Spóra: Fehér; 7-10 x 5-7.5μm; kissé elliptikus, szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: A nemzetség név Lactarius jelentése- tejet termelő (szoptatós), a Lacto- előtagot a tejjel kapcsolatban használják. - Arra utal, hogy a gomba, vagy lemezének sérülésekor tejszerű nedvet választ ki. A vellereus latin szó, és azt jelenti, gyapjas, pelyhes, a finom bársony felületre utal. Fajleírás: 1821-ben, a híres svéd mikológus Elias Magnus Fries írta le, és az Agaricus vellereus tudományos nevez adta. 1838-ban ő sorolta át a Lactarius nemzetséghez, ezáltal létrehozva a jelenleg elfogadott nevét Lactarius vellereus.

Pelyhestönkű fülőke

pelyhestönkű fülőke képe

Collybia confluens

Gomba leírása
Kalap: A 2-4 cm széles kalap harang alakú, domború, majd ellaposodik, de a közepe kissé kidomborodhat. Az idősebb példányok kalapszéle hullámos-ívelt, bordázott. A kalap színe nedvesen húsbarnás, szárazon sárgásfehérre fakuló. Lemezek: A lemezek majdnem szabadonállók, keskenyek, igen sűrűn állnak, az élük finoman pillás (nagyító). Színük kezdetben fehér, később krém- vagy hússzínű. Tönk: A kalaphoz hasonló színű tönk maximum 12 cm magas lehet, porcos, hengeres, belül üreges. Csoportosan nő, egy sűrű csomón belül gyakran találni szélesen nyomott tönköket is. A tönk felszíne teljes hosszában szöszös, nemezes, amit különösen száraz példányokon lehet jól megfigyelni. Hús: A hús fehéres, meglehetősen szívós, vékony és kissé keserűmandula illatú. Előfordulás: Általában mindenütt elterjedt a lombos és tűlevelű erdők avarjában. Hazánkban kevésbé gyakori, júliustól novemberig található. Spóra: Fehér; 6-9,5 x 2-4 μm; kissé hosszúkás, könnycsepp alakú, sima. Megjegyzés: Vannak még további, csoportosan növő fülőke fajok, amelyeknek többé-kevésbé pelyhes, szöszös vagy nemezes tönkjük van. Egyik faj sem tekinthető étkezési gombának. A confluens jelentése összefolyó; a faj csoportos előfordulására utal. A nemzetségnév jelentése csupasz tönk a gymn-meztelen és a pus-láb (tönk) szavakból. Fajleírás: 1796-ban Christiaan Hendrik Persoon írta le tudományosan, aki létrehozta a fajt, amikor az Agaricus confluens kéttagú tudományos nevét adta. 1871-ben kapta a Collybia confluens nevet  a német Paul Kummer mikológustól, így a közelmúltig ezen a néven volt ismert. A jelenlegi tudományos név a Gymnopus confluens 1997-ben jött létre, amikor egy kiadványban 3 mikológus Vladimir Antonín, Roy Halling és Machiel Noordeloos publikálta.

Piros galambgomba

piros galambgomba képe

Russula lepida

Gomba leírása
Kalap: 5-10 cm átmérőjű; félgömb alakú, majd sokáig domború, végül ellaposodik, közepe kissé bemélyed; cinóber-, kármin-, rózsásvörös, néha okkeresen foltos; felülete finoman deres, matt, száraz. Könnyen hámló. Lemezek: A tönkhöz nőttek, néha elágazóak; fehéresek, később halvány krémszínűek, élük gyakran piros. Tönk: 3-8 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, esetleg kissé hasas; tömör; fehér, de gyakran rózsás, vöröses árnyalatú. Hús: Igen kemény, pattanva törik; fehéres színű; szagtalan, cédrusfára emlékeztető ízű, kissé kesernyés. Előfordulása: Júliustól októberig, lomb- és fenyőerdőben növő, szárazságtűrő, nem ritka faj. Spóra: Krém színű; 7-10 X 6-7,5 μm; tojásdad alakú, szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: A Russula nemzetség név vöröslőt jelent. A sanguinaria jelentése a latin sanguis: vér szóból származik, amely a gomba kalapszínére utal. Fajleírás: Ezt a gyönyörű galambgombát 1803-ban írták le először. A dán botanikus Heinrich Christian Friedrich Schumacher (1757-1830), aki elnevezte Agaricus sanguinarius-nak.  A gomba újra meghatározása egy kiadványban jelent meg 1989-ben, amely a német mikológus Stephan Rauschert (1931-1986) munkája volt, a kiadvány a halála után jelent meg 3 évvel később, és a jelenleg is használt tudományos nevet tartalmazza.

Porzó élősdigomba

porzó élősdigomba képe

Asterophora lycoperdoides

Gomba leírása
Kalap: 1-2 cm, félgömb alakú; széle begöngyölt; felszíne először fehér, lisztes-korpás, majd barna lisztes-korpás, megérve szétrepedezik Lemezek: Vastagok sápadt fehérek, ritkák, nagyon gyakran nem fejlődnek ki Tönk: 1-3 x 0,3-0,5 cm, hengeres, fehéres, gyapjas. Gyakran hajlott, fehéres, idővel feketedő. Hús: Vékony, törékeny; fiatalon fehéres, majd a kalap barnás, okkeres, poros lesz; szaga kellemetlen, avas vagy halra emlékeztető, lisztízű. Előfordulása: Júliustól októberig; savanyú talajú lomberdőben növő, elöregedett szenes galambgombán élősködő, helyenként nem ritka faj. Spóra: Fehér; 5-6 x 3-4μm; elliptikus, sima, a klamidospóra csillagszerű a tüskéktől. Megjegyzés: A lycoperdoides jelentése a lyco-farkas, és perdon-felfújódás, gáz szavakból ered. Az -oides-hasonló, olyan mint. Az asterophora jelentése csillag alakú hordozó, és a klamidospóra alakjára utal. Fajleírás: A fajt először Agaricus lycoperdonoides néven a francia Jean Baptiste Pierre Francois Bulliard írta le 1784-ben. 1809-ben a német LP Fr. Ditmar (nincs elérhető életrajzi adat) sorolta át ezt a fajt az Asterophoranemzetség.

Repedéses csillaggomba

repedéses csillaggomba képe

Astraeus hygrometricus

Gomba leírása
Jellemzés: Jellegzetes csillagformájú a termőteste, amelyről könnyen felismerhető. Termőtest: 2-8 cm átmérőjű; fiatalon gömbölyded, majd külső burka a csúcsból kiindulva 5-15 csillag alakú, bőrszerű, merev lebenyre hasad szét; a lebenyek belső felülete barna mezőcskékre repedezik, külső felülete szürkésbarna, sima; a gömbölyded termőrészt borító belső burok világos- vagy sötétszürke színű, felülete sima vagy szálas, recés, tetején kicsi szájnyílás látható. Termőrész: A termőtest belsejében található, éréskor a spóra a belső burok nyílásán át távozik. Hús: Fiatalon puha, fehéres, éréskor poros, barna színű; nincs különösebb szag és íze. Előfordulása: Májustól novemberig, savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő, gyakori faj. A kiszáradt termőtesteit egész évben megtalálhatjuk. Spóra: Barna; 7-10 μm; gömb alakú, kis tüskés szemölcsökkel fedett. Megjegyzés: A lebenyek száraz időben összezáródnak, a belső burokra simulnak, nedvesség hatására kiterülnek. Kiszáradt termőtesteiket egész évben megtalálhatjuk. Az első leírásnál úgy gondolták, csak egy vagy két csillag formájú gomba létezhet. Azóta számos, legalább 6 fajt azonosítottak. Az Astraeus az egyik Titán (A görög mitológiában Gaia és Uranosz első 12 gyermeke) volt, a szürkület istene. A felesége Eos, és közös gyermekeik voltak a 4 szél (Boreas, Notus, Eurus és Zephyrus) és az öt vándorló csillag (Phainon-Szaturnusz, Phanteon-Jupiter, Pyroeis-Mars, Hesperos-Vénusz és Stilbon-Merkúr) A név innen ered. A hygrometricus jelentése-vízmérő, arra utal, hogy a gomba sugarai reagálnak a páratartalomra, vízre, mint a barométer. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le, és a Geastrum nemzetségben helyezte el, mint Geastrum hygrometricum. 1889-ben az amerikai Andrew Price Morgan (1836-1907) mikológus az Astraeus nemzetséghez sorolta, megteremtve ezáltal a jelenleg elfogadott tudományos nevét Astraeus hygrometricus.

Rózsáslemezű keserűgomba

rózsáslemezű keserűgomba képe

Lactarius controversus

Gomba leírása
Kalap: 5-20 (30) cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik, bemélyed, végül tölcséressé válik, széle sokáig begöngyölt; fehéres, krémszínű, sokszor rózsásan foltos; felülete nedvesen kissé ragadós, gyakran tapad rá talaj- és levéltörmelék, széle felé kissé pelyhes-nemezes, néha gyengén zónázott. Lemezek: Kissé lefutók, sűrűn állók, vékonyak; fehéresek, később húsrózsás színűek. Tönk: 2-5 cm hosszú, 1-4 cm vastag; hengeres, lefelé elkeskenyedő; fehér színű, gyakran rózsás foltokkal. Hús: Kemény, pattanva törik, vastag; fehér színű, sérülésre fehér tejnedvet ereszt; szagtalan, égetően csípős ízű. Előfordulása: Júliustól októberig, nyárfák alatt, különösen homoki nyárasokban, sokszor tömegesen termő, gyakori faj. Spóra: Halvány elefántcsont, néha egy halvány lazac-rózsaszín árnyalatú; 6,5-8 x 5.5-6.5μm; elliptikus, kis apró szemölcsökkel díszített Megjegyzés: A nemzetség név Lactarius jelentése- tejet termelő (szoptatós), a Lacto- előtagot a tejjel kapcsolatban használják. - Arra utal, hogy a gomba, vagy lemezének sérülésekor tejszerű nedvet választ ki. A  pubescens latin szó jelentése szőrős, molyhos, és a kalap finom bársonyos, molyhos felületére utal. Fajleírás: 1815-ben a svéd mikológus Elias Magnus Fries írta le, majd adta a Agaricus pubescens kéttagú tudományos nevét. Szintén Fries, 1838-ban sorolta át a Lactaruis nemzetségbe, az új neve így Lactarius blennius lett, ami még mindig az általánosan elfogadott tudományos.

Rózsáslemezű kígyógomba

rózsáslemezű kígyógomba képe

Mycena galericulata

Gomba leírása
Kalap: Könnyű észrevenni ezt a szép gombát. A sugarasan bordázott, ráncos kalap átmérője 4-6 cm lehet. Először kúpos, harang alakú, majd kissé ellaposodik, de a közepén mindig marad egy kis csúcs. Színe szürke vagy húsbarna, de lehet fehéres rózsaszín árnyalattal is, a közepe sötétebb. Lemezek: A hasas lemezeket erek kötik össze. Kezdetben fehéresszürkék, azután lassan halvány rózsaszínűek lesznek. Tönk: A tönk kb. 8-10 cm hosszú lehet, 0,5 cm-es átmérőjével azonban figyelemreméltóan kecses marad. Felülete sima és fénylő, a tövén kissé gyapjas, Keresztülvágva megfigyelhető az üreges belseje. A tönk felszíne a kalapéhoz hasonló, csak a csúcsán marad fehér. Hús: A hús néha lisztszagú. Előfordulás: Ez a gyakori gombafaj lombos és tűlevelű fák tüskéin csoportosan található. Májusban jelenik meg és még decemberben is előfordulhat. Spóra: Fehér; 9-12 x 6-8.5μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A galericulata jelentése sapkás, sapkával ellátott. A latin galer-sisak szóból származik. A mycena jelentése Mükéné, aminek a jelentése gomba. Fajleírás: 1772-ben tudományosan az olasz mikológus, Giovanni Antonio Scopoli írta le, és Agaricus galericulatus-nak nevezte el a fajt. 1821-ben a brit botanikus-mikológus Samuel Frederick Gray (1766-1828) sorolta át a mai nemzetséghez, é a mai is elfogadott Mycena galericulata nevet adta a fajnak.

Rózsaszínű nedűgomba

rózsaszínű nedűgomba képe

Hygrocybe calyptriformis

Gomba leírása
Kalap: 2-7 cm átmérőjű; hegyes, kúpos, gyakran szabálytalanul karéjos, idősödve kiterül, sőt széle gyakran felpöndörödik és behasadozik, de közepe hegyesen púpos marad; fiatalon halványlilás, rózsás, húsrózsás, idővel fehéresre kifakul, nedvesen sötétebb, szárazon világosabb; felülete finoman szálas. Lemezek: Szabadon állók vagy a tönkhöz nőttek, szélesek; fehéresek vagy halvány kalapszínűek. Tönk: 3-12 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; hengeres, nyúlánk; fehéres színű; felülete csupasz vagy finoman szálas, de nem nyálkás. Hús: Puha, törékeny; fehéres színű; szaga és íze nem jellegzetes. Előfordulás: Júliustól októberig; üde, természetközeli, nem trágyázott, savanyú talajú gyepekben, kaszálókon növő, nagyon ritka, védett faj. Európából, Észak-Amerikából és Észak-Ázsiából (Japán) ismert. Európában, széles körben elterjedt, de nagyon ritka, csak helyenként előforduló faj.  Svájcban 1800 m tengerszint feletti magasságon is megjelenik. Magyarországon csak a Vend-vidékről ismert. Spóra: Fehér, 6-9 x 4-7μm, ellipszoid, sima; Általában 4 spórás. Megjegyzés: A természetközeli gyepek trágyázása vagy használatváltása miatt ez a feltűnő szépségű gombafaj nemzetközi és hazai szinten egyaránt veszélyeztetett, mivel ezek hatására kimutathatóan eltűnik élőhelyeiről. Egész Európában, de különösen Dániában, Angliában, Németországban a Hygrocybe fajoknak kiemelkedő természetvédelem-politikai jelentőségük van. Szerepel a gombák védelmére alakult európai tanács (European Council for Conservation of Fungi) európai védelméről szóló javaslatában. A calyptra görög eredetű, és csuklyát, kapucnit jelent. A formis jelentése- formájú. Fajleírás: 1838-ban Miles Joseph Berkeley (1803-1889) írta le ezt a fajt, és elnevezte Agaricus calyptraeformis-nak. 1889-ben a svájci Victor Fayod(1860-1900) sorolta be a mai nemzetséghez, a jelenleg is használatos Hygrocybe calyptriformis néven.

Rozsdasárga tőkegomba

rozsdasárga tőkegomba képe

Pholiota aurivella

Gomba leírása
Kalap: 4-15 cm átmérőjű; félgömb alakú, később domború, végül kiterül, széle sokáig aláhajló; arnysárga, rozsdasárga színű; felülete ragadós, fénylő, sötétebb, rásimuló vagy kissé felálló, szálas pikkelyekkel borított. Lemezek: A tönkhöz nőttek, sűrűn állók; fiatalon sárgák, később olívrozsdabarna színűek; élük sárgásan pillázott. Tönk: 5-20 cm hosszú, 0,5-3 cm vastag; hengeres, sokszor görbe, csoportos; sárgás, alul barnás; felső részén barnás, hamar szétfoszló pelyhes-szálas gallér látható, alatta a tönk szálas, pikkelyes, felülete száraz. Hús: Merev; sárga, a tönk aljában rozsdaszínű; néha kissé retekszagú, kesernyés ízű. Előfordulása: Szeptembertől novemberig, a lombos fák törzsén, tuskóján csoportosan növő, nem ritka faj. Spóra: Vörösesbarna, 7.5-11 x 5-6.5μm, elliptikus, sima. Megjegyzés: A nemzetség név pholiota azt jelenti, hogy pikkelyes, és az aurivella -arany gyapjút jelent. Ha valamelyik gomba névben a-vell utótagot találod, akkor keresd a gombán a gyapjas részt, amire ez utal. Fajleírás: 1786-ban a német természettudós August Johann Georg Karl Batsch (1761-1802) írta le, és ő adta a kéttagú tudományos nevét Agaricus aurivellus. Egy másik német mikológus Paul Kummer, aki a pholiota nemzetséghez sorolta 1888-ban, létrehozta ezzel a jelenleg elfogadott tudományos nevét Pholiota aurivella.

Rőt keserűgomba

rőt keserűgomba képe

Lactarius rufus

Gomba leírása
Kalap: A kalap legfeljebb 8 (10) cm széles lehet, fiatalon kúp alakú, majd laposan domborodó, végül kiterül és a jellegzetes, hegyes púp körül benyomottá válik. Sokáig megtartja egységes sötétvörös vagy vörösbarna színét. Néha lehet kissé halványabb szélű egyebeket találni. A felülete néha finoman deres, ezért mattnak tűnik. Lemezek: A sűrűnálló lemezek ránőttek a tönkre vagy lefutók, kissé villásan elágazók. Kezdetben fehérek, húsvörös árnyalattal, majd rozsdavöröses-világosokker színűek lesznek gyakran piszkos foltokkal, az idősebb egyedek fehéren porosak. Tönk: A 4-8 cm hosszú és 0,5-2 cm vastag tönk többé-kevésbé hengeres. A fiatal példányok tönkjének felszíne fehéresen deres, később sima. Világos színe lassan halványvörös, rozsdavörös tónusba megy át, különösen a tönk közepén hasonlít a kalap színéhez. Hús: A hús halvány vörösesbarnás színű. Kemény, a tönkben fiatalon tömött, később üreges lesz. Gyantás faillata van. Sérüléskor bőséges, fehéren maradó tejnedv folyik ki belőle. Íze rövid ideig gyantás, utána viszont égetően csípős és kaparós lesz. Előfordulás: Európában általában mindenfelé elterjedt, hazánkban nem gyakori. Szeptembertől novemberig, savanyú talajú fenyvesekben és nyírfa alatt nő, kedveli a mocsaras területeket. Spóra: Fehéres; 6,5-9 x 5.5-6.5μm; ellipszoid, fejlett hálózatos gerincekkel díszített. Megjegyzés: A rufus latin szó, jelentése rókavörös. A lactarius nemzetségnév jelentése a lacto-tej szóból származik, a nemzetség gombái sérülésre tejszerű nedvet adnak. Fajleírás: 1772-ben Scopoli írta le, aki ezáltal létrehozta a fajt, és az Agaricus Rufus nevet adta a fajnak. 1838-ban a svéd mikológus Elias Magnus Fries átsorolta a Lactarius nemzetséghez, megteremtve ezáltal az elfogadott tudományos nevét Lactarius Rufus.

Sárga harmatgomba

sárga harmatgomba képe

Stropharia coronilla

Gomba leírása
Kalap: 3-6 cm átmérőjű; sokáig domború, majd ellaposodik; élénk okkersárga, narancssárga, esetleg citromsárga; felülete sima, nem nyálkás; szélén ritkán fátyolmaradvány lóghat. Lemezek: Kis foggal vagy anélkül a tönkhöz nőttek; szorosak, keskenyek; halványszürkés, majd ibolyás, bíborszürkés, végül feketés, éle világosabb. Tönk: 2,5-5 cm hosszú, 0,4-0,8 cm vastag; hengeres vagy lefelé kissé elvékonyodó; fehér színű; felülete sima; gallérja bordázott, fehér idősen gyakran ibolyás színű a ráhullott spóraportól. Hús: Vékony, törékeny; fehéres; kissé retekszagú, enyhe ízű. Előfordulása: Májustól novemberig; füves helyen, legelőn, szántóföld szélén növő, gyakori faj. Spóra: Lilás-barna; 7-9 x 4-6μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A nemzetség neve Stropharia a görög strophos szóból származik, jelentése öv,szalag, és ez egy utalás a tönkön található gallérra ebben a nemzetségben. A coronilla jelentése kis korona, amely a gallér korona szerű kinézetére utal. Fajleírás: 1793-ban Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard le ezt a gomba tudományosan 1793-ben adta a nevét Agaricus coronillus. Egy másik francia, Lucien Quélet, 1872-ben átsorolta ezt a fajt a Stropharia nemzetséghez, így megteremtve a jelenleg elfogadott tudományos nevét Stropharia coronilla.

Sárga kérészgomba

sárga kérészgomba képe

Bolbitus vitellinus

Gomba leírása
Kalap: 2-5 cm átmérőjű; kúpos, harang alakú, majd kiterül, gyakran púpos közepű; széle erősen bordázott; idősen berepedezik; sötétsárgga, idővel kihalványodik, felülete nyálkás. Lemezek: Szabadon állók, hasasok; fiatalon sárgás, majd okker-agyagszínűek, végül rozsdasárgák, szélük fehéres. Tönk: 5-8 cm hosszú, 0,3-0,7 cm vastag; hengeres; fehéres, a csúcsán sárgás; deres felületű. Hús: Nagyon vékony, törékeny, vizenyős; sárgás; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulása: Májustól októberig; korhadó növényi anyagon; trágyán, legelőn, parkban, fű között növő, gyakori faj. Spóra: Fahéj barna, rozsdabarna; 11-15 x 6-9μm; ellipszoid,sima. Megjegyzés: A bolbitus jelentése tehén trágya, az előfordulására, termőhelyére utal. A titubans jelentése, tántorgó, düledező. A vitellinus jelentése tojássárgája, utalva a színére. Fajleírás: 1789-ben a francia Jean Baptiste Pierre Francois Bulliard írta le, Agaricus titubans néven. 1838-ban a svéd Elias Magnus Fries sorolta a bolbitus nemzetséghez. A ritka Bolbitius titubans var. olivaceus-t 2000-ben határozták meg, és így Bolbitius titubans var. titubans néven ismerik. Szinonimája a bolbitus vitellinus is használatban van.

Sárga lisztespereszke

sárga lisztespereszke képe

Rugosomyces chrysenteron

Gomba leírása
Kalap: 2-6 cm átmérőjű; eleinte domború, majd púposan ellaposodik; élénk-krómsárga; nedvesen narancssárgás; felülete nem nyálkás, sima vagy kissé nemezes; széle gyakran áttetszően bordás. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodók vagy foggal ránövők; élénksárgák. Tönk: 5-8 cm hosszú, 0,4-0,8 cm vastag; hengeres; a kalappal azonos színű; felülete száraz, kissé szálas. Hús: A kalapban vékony, a tönkben idővel üregessé válik; sárgás színű; liszt- vagy retekszagú, íze eleinte enyhe, majd keserűvé válik. Előfordulás: Júliustól szeptemberig; meszes talajú lomb- és fenyőerdőben, hazánkban nagyon ritka, védelemre javasolt gombafaj. Spóra: 2,2-3,8 x 1,8-2,6 µm, ellipszis-gömbölyded alakúak Megjegyzés: A chrysenteron jelentése- arany belsejű, utalás a ragyogó sárga húsára. A görög chrys= arany szóból. Fajleírás: 1792-ben Jean Baptiste François Pierre Bulliard írta le, az akkori Agaricus chrysenteron néven. A jelenlegi rugosomyces nemzetséghez 1991-ben került a francia Marcel Bon által, így az elfogadott neve rugosomyces chrysenteron.

Sárga őzlábgomba

sárga őzlábgomba képe

Cystoderma amiantinum

Gomba leírása
Kalap: Egy kimondottan szép gomba. A kalap 2-4 (5) cm-es átmérőt érhet el. Először kúpos, végül ellaposodik, közepén azonban megmarad egy kis mellbimbóhoz hasonló púp. A kalap pereme kissé begöngyölt, és sok burokmaradvány tapad hozzá. Az okkersárga, közepén sötétebb kalapbőrt apró szemcsék borítják. Lemezek: Az eltérő hosszúságú, tej- vagy krémfehér színű lemezek sűrűn állnak, a tönkhöz illeszkedők. Tönk: Legfeljebb 6 cm magasra nőhet meg a törékenynek tűnő tönk. A hengeres formájú tönk, belül üreges, a kalaphoz hasonló színű. A felső harmadában egy kis, felálló gallér figyelhető meg., efölött a tönk csupasz, alatta szemcsés-pikkelyes. Hús: Sárga, a kalapban puha, a tönkben keményebb, kellemetlen földszagú. Előfordulás: Lápos területen, savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben, gyakran moha között található, többnyire ősszel. Spóra: Fehér; 5-7,5 x 3-4μm; ellipszoid, hosszúkás, sima Megjegyzés: A sárga őzlábgomba Közép- és Dél-Európában fordul elő, hasonló rokonai viszont inkább a déli klímazónákban találhatóak. A tudományos név az amianthos szóból származik. Jelentése: legfinomabb szálakra osztható. A Cystoderma jelentése: hólyagos bőr, ami a kalap kinézetére utal. Fajleírás: 1772-ben Giovani Antonio Scopoli írta le ezt a fajt, ő adta a tudományos nevét Agaricus amianthinus. 1889-ben a svájci Victor Fayod (1860-1900) sorolta át a Cystoderma nemzetségbe, és a jelenleg elfogadott tudományos neve azóta Cystoderma amianthinum.

Sárga pikkelyesgalóca

sárga pikkelyesgalóca képe

Squamanita schreieri

Gomba leírása
Kalap: 5-10 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik, de középen tompán púpos; fehéres felületét a burokból származó sárgás színű, sugaras szálak és többé-kevésbé felálló, rozsdabarna színű pikkelyek borítják. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodók, majd kis foggal ránőnek; fehéresek. Sűrűn elhelyezkedő lemezei vannak. Tönk: 4-8 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres; gyakran csoportos; fehéres alapon sárgás színű, szálas-pikkelyekkel fedett; alja répaszerűen megvastagodott, fehéres gumóban végződik, melynek permét sárgásbarna, bocskorszerű, felálló pikkelyek díszítik. Hús: Vastag; fehéres; szaga és íze nem jellegzetes fiatalon. Idősödve a rothadó halra emlékeztet, édes ízű. Előfordulás: Júniustól októberig; a meszes talajú, lomberdőkben növő cafrangos galócán élősködik, de termőtestet csak nagyon ritkán, főleg csapadékos és meleg időben fejleszt. Hazánkban védett gombafaj. Spóra: Fehér; 5,5-6 x 4-4,5 µm, elliptikus, átlátszó. Megjegyzés: Valószínűleg követi a cafrangos galóca elterjedését, tehát mésztartalmú talajokon, lomberdőkben fordul elő. Termőtestet csak csapadékos, meleg időben fejleszt. Veszélyeztetettség oka hazai és nemzetközi szinten, hogy a termőtestképzéséhez szükséges időjárási és egyéb feltételek ritkán adottak mind Európában, mind hazánkban. Fajleírás: 1946-ban Emil J. Imbach írta le tudományosan. A nemzetséghez 10 gomba tartozik, a nemzetséget Imbach hozta létre.

Sárgáslilás tejelőgomba

sárgáslilás tejelőgomba képe

Lactarius flavidus

Gomba leírása
Kalap: 6-9 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül, végül közepe bemélyed, kissé tölcséres lesz; krémsárgás. halvány okkeres. A sérülés helyén elég hamar meglilul; felülete csupasz, nedvesen erősen nyálkás, barnás foltoktól többé-kevésbé körkörösen zónázott. Lemezek: A tönkre kissé lefutók; krémszínűek, sérülésre lilán foltosodók. Tönk: 3-8 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres; a kalaphoz hasonló színű, sérülésre lilul; felülete csupasz, tapadós; belseje idősen üregessé válik. Hús: Fiatalon kemény, majd hamar megpuhul; krémszínű. megvágva a bőséges, fehéres színű tejnedvtől lassan meglilul; kellemes gyümölcsszagú, íze először enyhe, majd égetően csípős lesz. Előfordulás: Júliustól októberig; meszes talajú lomberdőben, főleg tölgy és gyertyán alatt növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Halvány krém színű; 8,5-11 x 6,5-8 µm; elliptikus, tüskékkel díszített. Megjegyzés: A lactarius nemzetségnév a lacto-tej szóból származik. A nemzetség gombái tejnedvet eresztenek sérülésre. A flava vagy flavidus latin szó és egyszerűen sárgát jelent. Fajleírás: 1887-ben a francia Jean Louis Émile Boudier írta le. Szinonimája a Lactarius aspideus, amelyet 1818-ban Elias Magnus Fries írt le, és 20 évvel később a Lactarius nemzetséghez sorolt.

Sárgástönkű kígyógomba

sárgástönkű kígyógomba képe

Mycena renati

Gomba leírása
Kalap: 1-2,5 cm átmérőjű. Kezdetben a kalapforma kúpos, majd tojás vagy harang formájú, végül domborúvá válik, közepén kis púpocskával. Széle bordázott. Eleinte sárgásbarna, okkeres, barnás széllel, később rózsásbarna lesz, végül krémszínűre fakul ki és csak a közepe marad rózsásbarnás. Felülete csupasz. Lemezek: Kis fogakkal lefutnak a tönkre, szélesek, fiatalon fehérek, idősen rózsás árnyalatúak lesznek. Tönk: 4-5 cm hosszú, 0,2-0,5 cm vastag; hengeres, lefelé vékonyodó, csoportos növésű; üreges; aranysárga színű; felülete sima, fényes, alján szöszös, szálas. Hús: Nagyon vékony, puha, vizenyős; fehéres, nitrózus szaga van, nincs jellegzetes íze. Előfordulása: Májustól novemberig, lomberdőben, főleg bükkösben, korhadó faanyagon növő, hazánkban nem ritka faj. Spóra: Fehér;  6,5-10 x 5-7 µm; elliptikus, sima, olajcseppekkel Megjegyzés: A speciális név az epipterygia az epi- vagyis el és pterugion - (kis) szárnyra emlékeztető. A gombának nagyon sok elnevezése és hivatkozása található. A leggyakoribb szinonímák: mycena flavipes, mycena renati, mycena epipterygia. A renati ujjászületést jelent. A falvipes jelentése sárga láb. Fajleírás: 1772-ben az olasz mikológus Giovanni Antonio Scopoli írta le először ezt a gombát, Agaricus epipterygius néven. Az egyik jelenleg elfogadott tudományos név Mycena epipterygia 1821-ből származik, amikor a brit mikológus Samuel Frederick Gray (1766-1828) a Mycena nemzetségbe sorolta. A francia mikológus Lucien Quélet 1886-ban ezen a fajnéven mycena renati írta le. 2005-ben Giovanni Robich a var. alba leírását adta meg.

Sárgatejű kígyógomba

sárgatejű kígyógomba képe

Mycena crocata

Gomba leírása
Kalap: Az eleinte kúp formájú, később harangszerűen kiterülő kalap átmérője 1-3 cm. Gyengén bordázott és csupasz felületű. A kalap színe olívszürke vagy szürkésbarna. A kibuggyanó tejnedvtől sárgásvörös foltok jelenhetnek meg a kalap felületén. Lemezek: Ha megsérülnek, ugyanilyen foltosak lesznek a hasas, tönkhöz illeszkedő, fehéres színű lemezek is. Tönk: A tönk 4-8 cm magas lehet, az átmérője 2-3 mm. Belül csöves, felfelé kissé elvékonyodik. A tövét fehér micéliumszálak borítják. A színe felül kénsárga, alul sáfránysárga. Ha a tönköt eltörjük, akkor bőséges, narancssárga tejnedv folyik ki belőle. Hús: A vékony hús is sárga színű és tejnedvet tartalmaz. Előfordulás: Nem tartozik a gyakori gombáink közé. Lombos erdőkben, elsősorban bükkösökben található. Csoportosan vagy magányosan nő az avarban. Gyakran a sötéttönkű fokhagymagombával együtt találjuk. A termőtestek a szeptember és november közti időszakban jelennek meg. Spóra: Fehér; 8,5-10,5 x 4,5-6,5 µm; elliptikus sima. Megjegyzés: A crocata görög szó, jelentése sáfrányszínű (mint a Krókusz). Fajleírás: 1794-ben a német Heinrich Adolf Schrader (1767-1836) írta le először tudományosan és Agaricus crocatus nevet adta neki. Közel 100 évvel később 1871-ben került a faj a mai nemzetséghez, Paul Kummer munkája nyomán.

Sárguló galambgomba

sárguló galambgomba képe

Russula luteotacta

Gomba leírása
Kalap: 2-7 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik, végül bemélyed; rózsás-, élénkpiros, helyenként kifakul, gyakran fehér-foltossá válik, széle idősödve sárgulhat; felülete nedvesen nyálkás; széle nem lesz bordás. Lemezek: A tönkre kissé lefutók: törékenyek; fiatalon fehéresek, idősödve vagy sérülésre lassan megsárgulnak. Tönk: 2-7 cm hosszú, 05-1,5 cm vastag; hengeres; fehéres, ritkán kissé rózsás árnyalattal, idősödve, nyomásra lassan sárgul; felülete csupasz. Hús: Fiatalon kemény, de hamar megpuhul; fehéres, száradáskor sötétsárga lesz; gyengén gyümölcsillatú, égetően csípős ízű. Előfordulás: Júniustól októberig; meszes talajokon, főleg tölgy alatt növő, hazánk egyes területein, nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 7-8 x 6-7,5 µm; elliptikus, enyhén hálózatosan tüskés. Megjegyzés: A russula jelentése vörösödő. A szinonim fajnév a sardonia jelentése: keserű vagy csípős, utalva az ízére. A luteotacta jelentése érintésre koszolódó, utalva a színeződésére. Fajleírás: 1922-ben a brit Carleton Rea írta le a fajt, mint Russula luteotacta. A szinonim nevét 1838-ban a nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries adta neki; Russula sardonia. A fajnak sok szinonim neve van, a jelenleg előnyben részesített a Rea által adott.

Sárgulótejű tejelőgomba

sárgulótejű tejelőgomba képe

Lactarius chrysorrheus

Gomba leírása
Kalap: 4-10 cm átmérőjű; először domború, később kiterül, közepe benyomottá, kissé tölcséressé válik; halványokkeres, okkeres narancssárga színű; felülete fiatalon kissé tapadós, az alapszínénél sötétebb, körkörös zónákkal, foltokkal díszített. Lemezek: A tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, viszonylag sűrűn állók, eleinte krémszínűek, majd halvány narancsos okkerszínűek lesznek. Tönk: 3-6 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres; tömör, idővel üregessé válik; fiatalon fehéres, később okkeres színű, töve kissé sötétebb. Hús: Törékeny; fehéres; megtörve fehér tejnedve kénsárgára színeződik; nincs jellegzetes szaga, égetően csípős ízű. Előfordulása: Júniustól novemberig, lomberdőkben nő, a savanyú talajú tölgyesek jellegzetes faja. Hazánkban helyenként gyakori. Spóra: Krémes fehér, lazac rózsaszín árnyalatú; 7-8,5 x 6-6.5μm; gömbölyded, nincsenek hálózatos gerincek rajta. Megjegyzés: A lactarius szó jelentése tejelő, tejet adó. A chrysorrheus az ókori görög  Chryso - arany, és -rheos patak szavakból ered. A vágott lemezeken aranyszínű patakban folyik a tejnedv. Fajleírás: Ezt a gombát 1838-ban írták le. A híres svéd Elias Magnus Fries mikológus, aki a kéttagú tudományos nevét Lactarius chrysorrheus adta, amely azóta is elfogadott.

Sereges tintagomba

sereges tintagomba képe

Coprinellus disseminatus

Gomba leírása
Kalap: 0,4-2 cm átmérőjű; harang vagy tojás formájú, és olyan is marad; széle bordázott; okkersárgás, szürkéssárgás, idővel világosszürke lesz, sárgásbarnás középpel, felülete pihés. Lemezek: Tönkre ránőnek, távol állók, szélesek; fiatalon fehér, majd szürkés lilásbarna, élük halványabb, nem folynak szét. Tönk: 1,5-5 cm hosszú, 0,05-0,1 cm vastag; hengeres, fonalszerű; belül csöves, fehér; sima felületű. Hús: Nagyon törékeny, vékony, nem folyik szét; szagtalan és íztelen. Előfordulása: Áprilistól novemberig; lomberdőben, kertben, korhadó faanyagon, nagy tömegben előforduló, igen elterjedt, gyakori faj. Spóra: Fekete; 7-9,5 x 4-5μm; ellipszoid, mandula alakú, sima. Megjegyzés: A coprinus jelentése, trágya, a coprinellus pedig arra utal, hogy hasonlít a coprinus nemzetséghez, de annál kisebb az -ellus kicsinyítő képzővel. A disseminatus igenév a latin ige disseminare-ból származik a jelentése szétszórt, szélesen vetett, arra utal, hogy a gomba seregesen jelenik meg, és nagyon elterjedt. Fajleírás: Először Christiaan Hendrik Persoon írta le a gombát. A jelenlegi tudományos nevét 1939-ben a dán Jakob Emanuel Lange-tól (1864-1941) kapta. Számos útmutató még a Coprinus disseminatus néven jegyzi, 2001 óta azonban már nem elsődleges ez a név.

Sötét rétgomba

sötét rétgomba képe

Agrocybe erebia

Gomba leírása
Kalap: 2-8 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik, de közepén púpos marad; higrofán (nedvesen eltérő színű), nedvesen sötét- vagy feketés-barna, széle gyakran világosabb, fehéres foszlányokkal díszített, száraz időben halványbarnás; felülete kissé ráncos, csupasz, nedvesen nyálkás és pereme bordás. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodók, majd foggal ránőnek; halvány szürkésbarnás, majd sötét szürkésbarna lesz; éle világosabb, kissé fűrészes. Tönk: 3-7 cm hosszú, 0,3-1 cm vastag; hengeres; világosbarna, alja felé sötétbarna; felülete a gallér felett erősen bordás, alatta szálas; gallérja hártyás, felső része bordás, fehéres, majd a spóraportól barnás színű lesz. Hús: A kalapban fiatalon kemény, fehéres, a tönkben rostos, alja felé sötétbarna színű; szaga és íze jellegtelen vagy kissé lisztszerű. Előfordulás: Júniustól novemberig; lomberdőben vagy parkokban, csupasz talajon vagy fűben növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Sötétbarna; 9,5-13 x 5,5-7,1 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Az Agrocybe nemzetségnév az Agro-mező, és cybe-fej szavakból ered. Az erebia jelentése sötét. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le ezt a gombát, és az Agaricus denigratus nevet adta neki; húsz évvel később a svéd Elias Magnus Fries átnevezte Agaricus erebius-nak. A jelenleg elfogadott tudományos név az Agrocybe erebius 1939-ben alakult ki, amikor a német származású mikológus Rolf Singer átsorolta az Agrocybe nemzetségbe.

Sötét tinóru

sötét tinóru képe

Porphyrellus porphyrosporus

Gomba leírása
Kalap: A vaskos, komor kinézetű tinóru kalapja 6-12 cm átmérőjű, előfordulnak 16 cm-es egyedek is. A fiatal gomba kalapja félgömb alakú, az idősebbeké párnaszerűen kiterül. Pereme kezdetben behajtott és éles, színe először világos szürkésbarna, később sötétbarna, vöröses árnyalatokkal. A kalap felülete kezdetben finoman bársonyos, később sima, de mindig száraz. Csöves rész: A csövek kiöblösödőek, a tönkre ránőttek. Fiatalon elég rövidek, a termőtest fejlődése során növekednek, 1,5 cm hosszúak lehetnek. Színük a szürkésbarnától a piszkosbarnáig változik. Nyomásra, a kalaphoz hasonlóan, feketésbarnára színeződnek el. Tönk: A tönk kalapszínű, a tövén azonban fehéres és nemezes. A fiatal egyedek tönkje bársonyos, később sima. Először hasas formája van, később inkább bunkó vagy henger alakú lesz. Hús: A hús fehér vagy fehéres-szürke, majd vöröses vagy kékeszöld színű lesz. Kemény, kesernyés ízű. Előfordulás: Tűlevelű erdőkben, tápanyagban szegény, savanyú homokos talajú, valamint humuszban gazdagabb talajú lomberdőben is előfordul. Kedveli a hegyvidéki fenyveseket. Júniustól októberig, magányosan vagy csoportosan jelenik meg. Hazánkból eddig még nem került elő. Spóra: Vörösbarna; 13-19 x 7-9 µm; elliptikus, sima Megjegyzés: Változékony faj, korábban két fajra választották szét: a tűlevelű erdők lakója (P. pseudoscaber) és a lombos erdőben élő (P. porphyrosprosus). Az újabb vizsgálatok szerint nem indokolt ez a felosztás. A Porphy szó görög eredetű, jelentése lilás, lilába öltözött. A fajnév és nemzetség név is ebből a szóból ered. A fajnév phorus szava a pórus jelentéssel bír. Fajleírás: Elias Magnus Fries és Fredrik Christopher Theodor Hok (1807-1877) mikológusok írták le 1835-ben, a Boletus porphyrosporus tudományos nevet adták neki, a  Porphyrellus nemzetségbe 110 évvel később került, a francia Jean-Edouard Gilbert (1888-1954) által. A Porphyrellus porphyrosporus a típus faja a Porphyrellus nemzetségnek.

Sötétlábú fakógomba

sötétlábú fakógomba képe

Hebeloma mesophaeum

Gomba leírása
Kalap: 2-6 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, később domború, majd kiterül, sokszor kissé púpos; közepe csokoládébarna, vörösesbarna, a széle felé világosbarna, okkeres vagy bőrszínű; felülete kissé ragadós; peremét fehéres vagy halványbarnás színű fátyolmaradványok borítják. Lemezek: A tönkhöz nőttek, sűrűn állók; kezdetben fakók, krémszínűek, később halványbarnásak lesznek. Tönk: 4-10 cm hosszú, 0,6-1,5 cm vastag; hengeres, sokszor kissé görbe; felül fehéres, lefelé barnás, töve sötétbarna; csúcsa korpás, deres, lefelé gyakran szálas fátyolmaradványok díszítik. Hús: A kalapban fehéres, a tönkben barna, kissé retekszagú, keserű ízű. Előfordulása: Májustól novemberig, lomb- és fenyőerdők talaján növő, nem ritka faj. Spóra: Barna; 8-10 x 5-6µm; elliptikus, finoman szemölcsös Megjegyzés: A Hebeloma nemzetség név két ókori görög szóból: Hebe - fiatal, és az utótag -Loma fátyol, szegély szavakból származik. A mesophaeum jelentése sötét közepű -,a kalap középső része sötétebb, mint a többi. Fajleírás: 1828-ban a Christiaan Hendrik Persoon írta le, és adta a tudományos névét Agaricus fastibilis var .mesophaeus, majd tíz évvel később, az Agaricus mesophaeus nevet. 1872-ben a francia mikológus Lucien Quélet tette át ezt a fajt a Hebeloma nemzetségbe, a jelenleg elfogadott tudományos neve így Hebeloma mesophaeum lett.

Szagos pókhálósgomba

szagos pókhálósgomba képe

Cortinarius torvus

Gomba leírása
Kalap: 4-10 cm átmérőjű; félgömb alakú, majd domború, végül kissé ellaposodhat; színe fiatalon halványlilás, majd hamar szürkés- vagy agyag-barna, idősen sötétebb lesz, kissé higrofán; felülete matt, fiatalon fehéresen selymes, szálas, szélén burokmaradványok lehetnek. Lemezek: A tönkre foggal ránövők, ritkán állók; eleinte halványlilás-, szürkés-, idősen rozsdabarnák: fiatalon pókhálószerű burokkal fedettek. Tönk: 4-10 cm hosszú, 0,8-1,8 cm vastag; lefelé bunkószerűen megvastagodó; csúcsán lilás, lefelé barnás; az aljából kiinduló, csizmaszerű burokmaradványtól felálló, hártyás gallér marad vissza. Hús: Kemény, elég vastag; piszkos-fehéres, a tönk csúcsában lilás színű; feltűnően, émelyítően édeskés, gyümölcsszagú, kesernyés ízű. Előfordulás: Júliustól októberig; gyengén savanyú talajú lomberdőben, főleg bükk és tölgy alatt növő, hazánkban nem ritka gombafaj. Spóra: Sötét rozsdabarna; 8-11 x 5-7μm; ellipszoid, vagy tojásdad alakú, érdes felületű. Megjegyzés: A torvus latin eredetű jelentése zord, komor. A cortinarius a cortina-fátyol szóból ered. Fajleírás: 1921-ben Elias Magnus Fries írta le ezt a gombát a Systema Mycologicum kiadványban, mint Agaricus torvus. Később az Epicrisis Systematis Mycologici 1838-as kiadványában, Fries átsorolta a Cortinarius nemzetséghez, így jött létre a mai elfogadott neve a Cortinarius torvus.

Szakállas pereszke

szakállas pereszke képe

Tricholoma vaccinum

Gomba leírása
Kalap: A kalap 7 (10) cm széles lehet, húsvöröses barna, rézbarnás vörös színű, alakja eleinte tompán-kúposan domború, majd kiterül. A pereme sokáig begöngyölt marad. Felszíne száraz, többnyire erősen pikkelyes, szélén a gyapjas szálak lógnak le. Lemezek: A lemezek kiöblösödők, majd ránőnek a tönkre. Először fehérek, később húsbarnák, gyakoriak a közteslemezek. Tönk: A tönk 10 cm magas és 1 -2 cm vastag lehet, halvány vörösesbarna, a csúcsán világosabb, már fiatalon üreges a belseje. Hús: A hús fehéres és barnásvörösre színeződő. Enyhén földszagú és kesernyés ízű. Előfordulás: Gyakran csoportosan nő, tűlevelű erdőkben. Magyarországon a fenyvesekben elég gyakori. Szeptembertől novemberig fejleszt termőtestet. Spóra: Fehér; 4-5 x 6-7,5 μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A Tricholoma nemzetségbe több mint 65 faj tartozik. Ezek közepes vagy nagytestű, húsos gombák, az általában fehéres lemezeik kiöblösödően vagy lekerekítetten nőnek rá a tönkre. A tönkön többnyire nincs gallér, ritkán van pókhálószerű fátyla. A barna- és szürke kalapos fajok között vannak mérgezők. A szakállas pereszke a mintegy 19, barnakalapos fajból álló csoporthoz tartozik, amelyek között van két mérgező, nem teljesen tisztázott faj. A vaccinum jelentése tehén színű (barna). Fajleírás: A faj első leírása 1774-ből a német Jacob Christian Schäffer-től származik, mint Agaricus vaccinus. 1871-ben Kummer sorolta a jelenlegi nemzetséghez, így az elfogadott tudományos neve a Tricholoma vaccinum. Több szinonimája is van, ám ezek nem használatosak.

Széleslemezű fülőke

széleslemezű fülőke képe

Clitocybula platyphylla

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik, közepe többé-kevésbé púpos, széle száraz időben gyakran behasadozik; fehéres, szürkésbarnás, világos olívbarnás; felülete benőtten, sugarasan szálas. Lemezek: A tönkhöz nőttek vagy csaknem szabadon állók, szélesek, hasasak, ritkán állók; fehéresek, élük fűrészes, gyakran sötétebb. Tönk: 5-10 (15) cm hosszú, 1-1,5 cm vastag; hengeres, a talajból óvatosan kihúzva, az alján gyökérszerű, többször elágazó, sokszor nagyon hosszú, fehér micéliumzsinór látható; fehéres vagy kissé szürkés; felülete hosszan szálas. Hús: A kalapban vékony, puha, a tönkben szálas, törékeny; fehér; szaga nem jellegzetes, íze fanyar. Előfordulása: Májustól októberig, lomberdőben, korhadó fatuskón, ágakon vagy talajon növő, gyakori faj. Spóra: Fehér; 6-10 x 5-8 µm; gömbölyű, sima, olajcseppekkel Megjegyzés: A nemzetség neve a Megacollybia a Mega-nagy, és a -Collybia-érmék vagy érme alakú szavakból alakult ki, jelezve, hogy ezek nagyobbak, mint az érme alakú gombák a Collybia nemzetségben. Egyébként néhány a leggyakoribb fajok közül, amelyek sok éven át a Collybia nemzetségben voltak, nemrégiben átkerültek a Gymnopus és Rhodocollybia csoportokba. Lásd például, Gymnopus peronatus vagy Rhodocollybia butyracea fajokat. A platyphylla a platy -vagyis széles és a phylla -levelek (ebben az esetben lemezek) szavakból, azaz széles lemezű. Fajleírás: 1796-ban a Christiaan Hendrik Persoon írta le, és hozta létre a tudományos nevét Agaricus platyphyllus-ként. 1972-ben a cseh mikológusok František Kotlaba és Zdeněk Pouzar sorolták ezt a fajt a Megacollybia nemzetségbe, ami a jelenleg elfogadott tudományos neve.

Szenes fakógomba

szenes fakógomba képe

Hebeloma birrus

Gomba leírása
Kalap: 1-7 cm átmérőjű; domború, majd lapos púppal kiterül, pereme gyakran hullámos; széle halványabb, homokszínű, bézs, néha fehéres, közepe sötétebb, okkerbarnás; felülete csupasz, nedvesen nyálkás, ragadós. Lemezek: Kis foggal a tönkre nőttek; fiatalon szürkés-homokszínűek, majd fakó, agyag-barnák lesznek; élük nem könnyező, nem foltos. Tönk: 2-8 cm hosszú, 0,3-1,4 cm vastag; hengeres, alján gyakran gyökérszerű nyúlvánnyal; fehéres színű, a tövénél néha barnuló; felülete deres, pelyhes vagy kissé hosszirányban szálas. Hús: A kalapban vékony, a tönkben szívós, rugalmas; krémszínű, kissé barnuló; szaga gyenge, kissé csokoládé- vagy szappanszagú, íze enyhe. Előfordulás: Augusztustól októberig; lomb- és fenyőerdőben, égésnyomon, gyakran faszéndarabok között növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Sárgás, rozsdás; 9-11,2 x 4,5-5,5 μm; mandula alakú, vastag falú. Megjegyzés: A hebeloma nemzetségnév a hebe-fiatal és loma-fátyol szavakból ered. A birrus latin eredetű és a jelentése köpeny. Fajleírás: 1838-ban Elias Magnus Fries írta le, és elnevezte Agarcus birrusnak. 1884-ben Pier Andrea Saccardo sorolta a jelenlegi nemzetséghez. Szinonimája a Hebeloma anthracophilum Maire 1908.

Szenes galambgomba

szenes galambgomba képe

Russula nigricans

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; fiatalon csaknem gömbölyű, majd domború, széle behajló, végül kiterül, közepe kissé benyomottá válik; kezdetben fehéres, szürkésfehér, később füstbarna, végül fekete; felülete matt, fiatalon kissé ragadós. Lemezek: A tönkhöz nőttek, ritkán állnak, vastagok, törékenyek; fehéresek, krémszínűek, feketedők. Tönk: 3-8 cm hosszú, 1-3 cm vastag hengeres, tömör, fehéres, szürkésfehér színű; idősödve vagy érintésre lassan vörösödik, majd megfeketedik. Hús: Nagyon kemény, vastag; sérülésre lassan vörösödik, majd megfeketedik; gyengén gyümölcsillatú, nem vagy csak kissé csípős ízű. Előfordulás: Júniustól novemberig; savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben sokszor tömegesen növő, gyakori faj. Spóra: Fehér; 7-8 x 6-7μm; elliptikus vagy tojás alakú, kis szemölcsökkel, amelyek általában 0,3 mikron magasak Megjegyzés: A nemzetség neve Russula, azt jelenti, vörös vagy vöröses. Több galambgomba kalapja is vöröses (de sokkal több galambomba kalapja eltérő színű, köztük a jelenlegi is). A nigricans latin szó jelentése- feketés. Fajleírás: 1785-ben a francia mikológus Jean Baptiste Pierre Francois Bulliard, írta le először és adta a tudományos nevét, mint Agaricus nigricans. 1838-ban ez a faj átkerült a russula nemzetségbe, a híres svéd mikológus Elias Magnus Fries által.

Szenesedő pereszke

szenesedő pereszke képe

Tricholoma ustale

Gomba leírása
Kalap: 4-8 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik, gyakran szabálytalan; vörösbarna, gesztenyebarna, néha olajzöld árnyalattal, széle világosabb, idősödve feketedő; felülete tapadós, ragadós, szárazon fénylő, sima, csupasz. Lemezek: Nagy foggal a tönkhöz nőttek; fehéresek, majd rozsdafoltosak lesznek, az idős példányok éle feketedő. Tönk: 4-8 cm hosszú, 1-1.5 cm vastag; hengeres, gyakran szabálytalan, lefelé elvékonyodó, barnásvörös, csúcsa fehéres színű. Hús: A kalapban puha, a tönkben szálas; fehér, ritkán kissé vörösödő; szaga nem feltűnő, íze kesernyés. Előfordulása: Szeptembertől októberig; savanyú talajú lomberdőben növő, nem ritka faj. Spóra: 6,0-7,5 által 5,0-6,0 μm; közel gömb alakú, kis heggel, ami a spóra tartótól származik. Megjegyzés: A Tricholoma nemzetséget a svéd Elias Magnus Fries hozta létre. A tricholoma jelentése szőrős peremű, vagy szélű. Az ustalis jelentése-leégett. Fajleírás: 1818-ban, mint Agaricus ustalis írta le Elias Magnus Fries. 1871-ben Paul Kummer adta a jelenlegi nevét, miután a Tricholoma nemzetségbe sorolta.

Tönkös kacskagomba

tönkös kacskagomba képe

Rhodotus palmatus

Gomba leírása
Kalap: 3-10 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle sokáig begöngyölt, végül kiterül; eleinte rózsaszínű, majd lazacrózsás árnyalatú, idősen sárgabarackszínű lesz; felülete fiatalon sima, majd a kialakuló ráncoktól jellegzetesen hálózatosan erezetté válik, bőre alatt vastag, átlátszó, lefejthető zselatinos réteg van; fiatalon narancsos cseppeket választhat ki. Lemezek: Csaknem szabadon állók vagy a tönkre kanyarodók; fiatalon fehéresek, majd halvány kalapszínűek lesznek. Tönk: 1-6 cm hosszú, 0,3-1,5 cm vastag; hengeres; gyakran oldalt álló; sokszor csoportosan nő; fehéres vagy halvány lazacszínű; felülete selymesen szálas vagy hamvas, idővel lecsupaszodik. Hús: Eléggé szívós, gumiszerű; fehéres, a kalapban rózsás, a tönkben narancsos árnyalattal; kellemes gyümölcsszagú, keserű ízű. Előfordulás: júliustól októberig; nedves környezetben, elhalt lombos fák (főleg szilfa és bükk) anyagán növő, hazánkban nagyon ritka, védett faj. Észak-Ázsiából, Európából és Észak-Amerikából, síkvidéki régióból ismert, ritka faj. Spóra: Halvány rózsaszín, 6-9 x 6-7,5 μm, Gömb alakú, finom szemölcsökkel fedett, Megjegyzés: Élőhelyein az erdészeti kezelés, elsősorban a faanyag eltávolítása veszélyezteti a faj fennmaradását. A ritkasága mellett, a különleges ökológiai igénye (kellően nedves, korhadt holtfa) miatt is veszélyeztetett faj. Nagy-Britanniában és Európában is a szilfa ritkulások hozzájárultak a gomba visszaszorulásához. A palmatus jelentése, tenyeresen összetett, ami a kalap erezett voltára utal. Fajleírás: 1785-ben a francia természettudós Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le, aki elnevezte Agaricus palmatus-nak. Egy másik francia, René Charles Joseph Ernest Maire (1878 -1949) sorolta át ezt a fajt egy új Rhodotus nemzetséghez, amit 1926-ban hozott létre, a neve Rhodotus palmatus lett. A gomba egyedüli a nemzetségben.

Tüskés őzlábgomba

tüskés őzlábgomba képe

Echinoderma asperum

Gomba leírása
Kalap: Fiatalon kúpos vagy harang alakú, később ellaposodik. Szélessége 12 (15) cm-t is elérheti, rozsdás-agyagbarna felszínét feltűnő, sárgásbarna-sötétbarna, kúpos vagy kicsúcsosodó pikkelyek borítják. Lemezek: Szabadon állók, fehérek, gyakran villásan elágazóak, meglehetősen keskenyek és sűrűn állók; az élük szabálytalanul, finoman bemetszett. Tönk: Fehéres, maximum 12 cm magas és 1-2 cm vastag lehet. A lelógó, hártyaszerű gallér alatt a kalapon levőkhöz hasonló színű pikkelyek borítják a tönköt. Hengeres alsó részében kissé megvastagodhat. Hús: Sehér, szaga és íze nagyon kellemetlen. Előfordulás: Fenyő- és lomberdőben egyaránt előfordul, kedveli a sűrű avart; útszélen, parkokban és bozótosban is megtalálható ez a nagyon szép gomba. Mindenütt elterjedt, hazánkban gyakori, júniustól októberig terem. Spóra: Sehér; 6.5-11 x 2-3.5 µm; hosszúkás ellipszoid, sima. Megjegyzés: A gombász szakemberek mintegy 50 fajt sorolnak a lepiota nemzetséghez, közülük néhány súlyosan mérgező. A tudományos név "aspera" jelentése érdes, egyenetlen. Fajleírás: Lepiota aspera (Pers.) Quél. 1886

Undorító szegfűgomba

undorító szegfűgomba képe

Micromphale foetidum

Gomba leírása
Kalap: 1,5-2,5 cm átmérőjű; domború, majd kiterül, végül közepe bemélyed nedvesen piszkos vörösesbarna, szárazon okkeres, bőrszínű; felülete csupasz, széle egészen a közepéig bordázott. Lemezek: A tönkre ránőnek, gyakran egy kis foggal, szélesek, ritkán állók, a kalap szélénél több köztes lemez figyelhető meg; a kalap színénél egy kissé világosabb. Tönk: 1-2,5 cm hosszú; 0,2-0,3 cm vastag; hengeres vagy kissé nyomott, végénél elkeskenyedik; feketésbarna színű; felülete bársonyos, deres. Hús: A kalapban vékony, a tönk kérge porcos, belül üreges; barnás színű; kellemetlen szagú, rohadt káposzta és fokhagyma szagának keveréke, íze nem jellegzetes. Előfordulása: Júniustól októberig; lomberdőben, korhadt faágakon növő, elég gyakori faj. Spóra: Fehér; 7-10 x 3,5-5 μm; ellipszoid, sima, vékony falú. Megjegyzés: A foetidum jelentése-büdös. Fajleírás: Sowerby írta le először, majd 1821-ben Fries jegyezte be a Systema mycologicum kiadványban. 1951-ben kapta a jelenlegi nevét Singer-től.

Változékony pókhálósgomba

változékony pókhálósgomba képe

Cortinarius variecolor

Gomba leírása
Kalap: A kalap 5-15 cm széles. Először fél- gömbszerűen domború, majd ellaposodik. Széle sokáig begöngyölt. A felszíne sima és benőtten szálas. A kalap fiatalon gyakran lilás-ibolyáskék, majd rókavörös-barna, de a kalap peremén sokáig megmarad az ibolyakék alapszín. Lemezek: A lemezek a tönkre ránőttek, vékonyak, sűrűnállók, élük olykor kissé hullámos. A lemezek fiatalon szép ibolyáskékek, a fejlődés során végül rozsdabarnák lesznek. Tönk: A tönk 5-12 cm magas és 1,5-2,5 cm vastag lehet. Többé-kevésbé bunkós, fiatalon ibolyáskék, rányomottan bolyhos, de hamarosan rókavörös és csupasz lesz. A fátyol halványlila és selymes. Hús: A hús először illa, később fehér, illa árnyalattal. Kellemetlen, erős föld- vagy porszagú. Előfordulás: Európában általában gyakori, többnyire csoportosan nő, tűlevelű erdőkben. Júliustól októberig hoz termőtestet, Magyarországon nem gyakori. Spóra: Vörösbarna; 9-11 x 5-6 µm; elliptikus, mandula alakú, kissé rücskös felületű. Megjegyzés: Több mint 450 faj tartozik a Cortinarius nemzetségbe, amelyek többnyire mikorrhizás gombák, pókhálószerű fátyluk van, ami fiatalon a lemezeket fedi, később pedig több fajnál a tönkön szálak formájában látható. A spórapor többé-kevésbé barnás. Néhány faj halálosan mérgező. A variecolor jelentése különböző színű. Fajleírás: 1838-ban Elias Magnus Fries adta a fajnak a jelenlegi elfogadott nevet. 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le, mint Agaricus variecolor. Létezik a variicolor elnevezés is, de több helyen a variecolort használják.

Vaskos mozsárütőgomba

vaskos mozsárütőgomba képe

Clavariadelphus pistillaris

Gomba leírása
Jellemzés: Igen nagyra is megnőhet, ütőre vagy bunkóra emlékeztető kinézete van. Termőtest: 5-25 cm hosszú, 2-6 cm átmérőjű; vastag, bunkószerű, alja elkeskenyedő, teteje kiszélesedő, lekerekített; eleinte sárgás, bőrszínű, idővel barnássárgás, vörösessárgás színű lesz; felülete fiatalon sima, később hosszirányban barázdálttá, ráncossá válik. Termőréteg: A gomba felső részének felületét borítja. Hús: Eleinte sajtkeménységű, később szivacsos állományú, szálas, szívós; fehéres, vágásra kissé barnuló; szagtalan, kesernyés ízű. Előfordulása: Júliustól októberig, lomberdőkben, elsősorban bükkösök talaján növő, ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 11-16 x 6-10μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A nemzetségnév a latin clava-ütő és a görög delphus azaz méh szóból eredhet; így a Clavariadelphus jelentése: méh alakú ütő. A pistillaris jelentése- bibe vagy mozsárütő; amely egy eszköz, amellyel egy mozsárban őröltek a gyógynövényeket, magvakat. Fajleírás: 1753-ban Carl Linnaeus írta le először, és a Clavaria pistillaris nevet adta a gombának. Később a nevét Elias Magnus Fries elfogadottnak tekintette. A Clavariadelphus nemzetségbe 1933-ban a holland Marinus Anton Donk (1908-1972) mikológus sorolta be.

Vérző kígyógomba

vérző kígyógomba képe

Mycena haemotopus

Gomba leírása
Kalap: 2-3 cm átmérőjű; kúpos; bíborbarnás, rézvörös színű; széle bordázott, finoman csipkés. Lemezek: Egy kis foggal a tönkre nőttek, távol állók; fehérek, idővel vörösfoltosak lesznek. Tönk: 3-6 cm hosszú, 0,2-0,3 cm vastag; hengeres, lefelé vékonyodó; csoportos növésű; halvány bíborbarna, tövénél vérvörös színű; felülete deres. Hús: Vékony, vizenyős; fehéres; sérülésre sötét vérvörös színű tejnedvet ereszt; szaga, íze nem jellegzetes. Előfordulása: Szeptembertől októberig; lomberdőben, többnyire mohos fatuskókon, csoportosan növő, nem gyakori faj. Spóra: Fehér; 8-11 x 5-7 μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A mycena jelentése az ókori görög város Mükéné nevéből származik. A görög mýki̱s gombát is jelent. A haemotopus jelentése a haemo-vér, vérző és a topus-láb szavakból származik. Fajleírás: 1799-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le először tudományosan, aki Agaricus haematopus-nak nevezte el. 1821-ben Elias Magnus Fries is feljegyezte más néven, de a Mycena nemzetséghez Paul Kummer által került 1871-ben.

Vörösbarna tejelőgomba

vörösbarna tejelőgomba képe

Lactarius quietus

Gomba leírása
Kalap: Domború, lapos, majd kissé tölcséres, 3-12 cm széles. Vörösbarnás, rozsdabarna, többnyire kissé ragadós vagy fényes. Olykor kissé körben sávos. Lemezek: A kalaphoz hasonló színűek, de halványabbak, és a spóráktól olykor fehéren porosak. Tönk: Hengeres, de lehet alul vagy felül kissé vékonyodó, 3- 12 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag. Színe a kalaphoz hasonló, de alul többnyire észrevehetően sötétebb, olykor élénk barnásvörös. Belül tömör. Hús: Merev, pattanva törő, halvány barnásvöröses színű. Tejnedve sárgásfehér, sokszor mintha vizezett lenne. Előfordulás: Lomberdőkben, főleg tölgyesben az erdőtalajon olykor seregesen megjelenő gyökérkapcsolt gomba. Nyár elejétől késő őszig sokfelé igen gyakori. Spóra: Halvány krémes-fehér enyhe lazac rózsaszín árnyalatú; 8-9 x 7-7.5 μm; nagyjából elliptikus, kis szemölcsökkel. Megjegyzés: A Lactarius nemzetség név jelentése tejelő, tejet adó (szoptatós). A tejnedvre utal. A quietus szó latin eredetű, és azt jelenti, nyugodt. Arra utal, hogy könnyen észrevétlen marad. Fajleírás: 1821-ben, a svéd Elias Magnus Fries mikológus írta le,majd adta az Agaricus quietus kéttagú tudományos nevét, de 1838-ban Fries maga sorolta át a Lactarius nemzetségbe , megváltoztatva a nevét Lactarius quietus-ra.

Vöröses kénvirággomba

vöröses kénvirággomba képe

Hypholoma lateritium

Gomba leírása
Kalap: 4-12 cm átmérőjű; fiatalon domború, végül kiterül; közepén narancsos, téglavörös, vörösbarna, a széle felé okkersárga, sárgás színű; felülete sima vagy a széle felé rányomott burokmaradványokkal díszített; peremén gyakran szakadozott, cafrangos fátyolmaradványok láthatóak. Lemezek: A tönkhöz nőttek, sűrűn állók; fiatalon halványsárgák, majd sárgásbarnák, végül olívszürkék, élük világosabb. Tönk: 5-15 cm hosszú, 0,4-1,5 cm vastag; hengeres, sokszor görbe; sárgás, a töve felé téglavörös színű; felülete benőtten szálas, fiatalon pókhálószerű fátyla van, melynek szálas maradványa a tönk felső részében a spóraportól sötétre festődik. Hús: Világossárga, a tönkben barnás; szagtalan, kesernyés ízű. Előfordulása: Májustól decemberig, lombosfák korhadékán csoportosan növő, gyakori faj. Spóra: Lilás-barna; 6-8 x 3-4.5μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: Hypholoma név jelentése- gomba szálak (hifák). A lateritium és a sublateritium érdemel némi magyarázatot:  Sub- egyszerűen azt jelenti, alacsonyabban lévő, vagy -alatti. A Laterit - azt jelenti, tégla színű (bár a tégla lehet bármilyen színű),  a legtöbb ember a téglavörös-re gondol, így a tégla szín erre utal. A jelenleg elfogadott egyedi név lateritium így találó elnevezés. Fajleírás: 1762-ben Jacob Christian Schaeffer írta le ezt a fajt és nevezte el Agaricus lateritius-nak. Több mint egy évszázaddal később, 1871-ben a Der Führer in die Pilzkunde kiadványban Paul Kummer sorolta át a jelenlegi Hypholoma nemzetségbe. Az USA-ban a legtöbb mikológus a Hypholoma sublateritium (Schaeff.) Quel. nevet részesíti előnyben.

Vöröslemezű őzlábgomba

vöröslemezű őzlábgomba képe

Melanophyllum echinatum

Gomba leírása
Kalap: 1-3 cm széles, először kúposan domború, majd félgömb vagy harang alakú, végül ellaposodik, közepén tompa púp keletkezik. A felülete száraz, szemcsés-lisztes, később lecsupaszodik, a peremén burokmaradványok rojtjai lógnak. A kalap színe a borvöröstől a piszkos szürkésbarnán át  a sötét barnásfeketéig terjed, olívszínű árnyalattal. Tönk: Hasonló színű a tönk is, amely cső alakú, 2-4 cm hosszú és 2-4 mm vastag. Felül kárminvörös, lefelé inkább feketés-barna, szemcsés lisztes felszínű és múlékony, pelyhes-hártyás gallérja van. Lemezek: Hasasok, szabadon állók, kezdetben sötét rózsaszínűek, később vérvörösek vagy barnák, kifejlett állapotban majdnem feketék. Hús: Vékony, a kalapban fehér, a tönkben vöröses, a töve felé sötétebb. Gyümölcs- vagy retegszagú, enyhe ízű. Előfordulás: A vöröslemezű őzlábgomba Európában mindenütt megtalálható, de nem gyakori faj, csak szórványosan kerül elő. A síkságtól az 1500 m magasságig előfordul. Aki meg akarja találni, májustól október elejéig kell keresnie. Kedveli a kőrises, égeres ártéri erdőket, a nedves, agyagos talajokat, bolygatott területeket, gyakran nő csalán alatt. Nálunk eddig tölgyesből, vegyeserdőből és üvegház tápanyagában gazdag talajáról került elő. Spóra: Először olívszürke, később vöröses; 5–6 x 2.5–3.5 μm; tojásdad alakú. Megjegyzés: Az echinatum jelentése tüskés. Fajleírás: 1800-ban Roth jegezte le, mint Agaricus echinatus. 1949-ben Rolf Singer által lett elfogadott a mai neve.

Vöröspikkelyes pókhálósgomba

vöröspikkelyes pókhálósgomba képe

Cortinarius bolaris

Gomba leírása
Kalap: A kalap 8 cm szélesre nőhet meg, kezdetben félgömb alakú, később domború, gyakran hajlott. Halvány agyagsárga alapon cinóber- vagy kárminvörös pikkelyek borítják a felszínét, különösen a közepe táján. Lemezek: A lemezek lekerekítetten ránőttek a tönkre, keskenyek és kissé sűrűnállók. Az élük finoman pillázott. Tönk: A tönk maximum 8 cm magas és 1-1,5 cm vastag lehet. Hengeres, gyakran görbült vagy összenyomott, a tövén gumószerűen megduzzadt vagy elvékonyodott. Kalapszínű, a csúcsán halvány agyagszínű, lefelé vörös, szálas pikkelyek díszítik. Hús: A hús fehér, nyomásra megvágva kissé megsárgul, gyenge porszaga és enyhe íze van. Előfordulás: Európában mindenfelé honos. Magyarországon ritka gombafaj. Melegkedvelő, a savanyú talajú ritkás tölgyeseket, bükkösöket, szelídgesztenyéseket kedveli, gyakrabban található fenyővel elegyes helyeken. Alacsonyabban fekvő hegyi bükkös-fenyves erdőkben is megjelenik. Augusztus végétől október végéig fordul elő. Spóra: Halványbarnás; 6-8 x 4.5- 6μm; tojásdad alakú, közepesen durva felületű. Megjegyzés: Száraz kalapja alapján korábban a Cortinarius nemzetségen belül a Sericeocybe alnemzetségbe sorolták, bár számos olyan, ultraibolya fényben kéken fluoreszkáló anyagot tartalmaz, amelyek csak a Leprocybe alnemzetség fajaiban fordulnak elő. David Gledhill a "The Names of Plants" kiadványban a következő bejegyzést tette: bolaris azaz - sötét piros, tégla színű. A modern latin szerint a bolaris jelentése hálós (felületének mozaikus vöröses pikkelyeire utalva). Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le, és az Agaricus bolaris nevet adta neki. 1838-ban a nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries sorolta át ezt a fajt a Cortinarius nemzetséghez, átnevezve Cortinarius bolaris-ra.

Vöröstönkű fülőke

vöröstönkű fülőke képe

Gymnopus erythropus

Gomba leírása
Kalap: 2-4 cm átmérőjű; kezdetben domború, majd ellaposodik, széle hullámossá válik; nedvesen okkerbarnás, közepe sötétebb, vörösbarnás, szárazon világosabb; felülete gyakran ráncolt, egyenetlen Lemezek: A tönkre kis foggal ránőnek, nem sűrűn állók, a kalap szélénél gyakran köztes lemezekkel; fehéres, krémszínűek, idővel rozsdafoltosak lesznek. Tönk: 7-8 cm hosszú, 3-5 cm vastag; hengeres, gyakran nyomott felületű, sima, csoportos növésű, gyökerező; vörösbarna színű. Hús: A kalapban vékony, a tönkben rostos; fehéres; szaga nem jellegzetes, enyhe ízű. Előfordulása: Júniustól októberig; lomberdőben, fatuskón vagy talajon növő, gyakori faj. Spóra: Fehér; 6.5 -7.5 x 5.8 μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A collybia jelentése- kis érme; A marasmius jelentése elgyengült, a kis törékeny alakjára utal. Fajleírás: 1894-ben Britzelm. jegyezte le először, és Agaricus marasmoides nevet adta neki. Collybia marasmioides (Britz.) Brsky.& Stangl

Zöld harmatgomba

zöld harmatgomba képe

Stropharia aeruginosa

Gomba leírása
Kalap: Kúposan domború, majd lapos, idős korban a széle olykor széles körben felkunkorodó. 3-12 cm nagy. Nedves időben igen ragadós, nyálkás, szárazon fényes. Színe kékeszöld, élénk rézrozsda színű, de az idős gombán sárgára kifakuló. Bőre lehúzható. Szélén fehéres, vattaszerű bolyhok, rojtok látszanak, olykor a kalapon is vannak fehér pikkelyek, és gyakran ráragad az avar is. Lemezek: Tönkhöz nőttek. Szürkéből halvány vörösbarnára, majd csokoládébarnára sötétednek, csak élük világosabb. Spórapora bíborbarna. Tönk: Karcsú, 5-10 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag, hosszában csíkos, belül csöves. Színe a kalapéhoz hasonló kékeszöld, de foltos. Erősen nyálkás, és fehér pikkelyek díszítik. Gallérja fejlett, lelógó, de könnyen letörölhető, fehér, pelyhes. Hús: Halvány zöldesfehér, a kalapban vékony. Előfordulás: Lomberdők talaján, ligetekben, árnyékos helyeken, trágyás talajon, főleg esős őszi időben terem. Helyenként seregesen, nagy mennyiségben kerül elő. Spóra: Lilás-fekete, 7.5-9 x 4.5-5μm, elliptikus, sima. Megjegyzés: Stropharia nemzetség neve  a görög strophos-öv, szóból származik, és a fejlett galléra mint övre utal. Az aeruginosa jelentése sötét kék-zöld. Fajleírás: Bár ez a gomba több mint két évszázada ismert volt, még sem írták le tudományosan. 1979-ben, a német mikológus Hanns Kreisel (b. 1931) közzétett egy írást a Sydowia (Egy ausztiai nemzetközi Mikológiai folyóirat) kiadványban, amely létrehozta Stropharia caerulea-t, mint egy külön fajt. Az alap elnevezés 1782-ben a brit természettudós William Curtis (1746-1799) leírása alapján jött létre Agaricus aeruginosus . 1872-be a francia mikológus Lucien Quélet sorolta be, és adta a mai elfogadott tudományos nevet Stropharia aeruginosa.

Zöldes nedűgomba

zöldes nedűgomba képe

Hygrocybe psittacina

Gomba leírása
Kalap: 1-4 cm széles, eleinte harang alakú, majd kiterül, a közepén púpos marad, a pereme gyakran felhajló, áttetszően bordázott. Felszíne fiatalon és nedves időben erősen nyálkás-ragadós, szárazon fénylő. A kalap színe nagyon változatos, friss állapotban egészen vagy helyenként sötét- illetve olívzöld, később sárga vagy narancssárga, de húsvörös is lehet, végül kifakul. Lemezek: A vastag, hasas lemezek tönkhöz illeszkedők, ritkán állók, a nagyobb kalapoknál erekkel összekötöttek, zöldes vagy sárgászöldes, narancsos színűek. Tönk: A sima, karcsú tönk 3-7 cm magas, többnyire egyenletesen vastag 2-4 mm, gyakran hajlott, a tövén összenyomott és kihegyesedő, felül zöldes, lefelé inkább sárgás vagy narancssárgás, belül üreges. Szedéskor az ujj könnyen megcsúszik a nyálkás-síkos tönkön. Hús: A zöldes hús üveges-vizenyős, törékeny, íztelen és szagtalan. Előfordulás: Ez a nitrogénkedvelő faj mindenütt megtalálható Közép-Európában, az alföldeken ritkább, mint a hegyi és szupalpin helyeken. Az Alpokban 2500 m-ig fordul elő. Hazánkban nem nagyon gyakori faj, de ritkán lombos és vegyes erdőben, nedves réten, legelőn lehet találkozni vele júniustól novemberig. Spóra: Fehér; 7,5-9,5 x 4-6 μm; ellipszoid vagy tojás alakú, sima. Megjegyzés: A psittacina jelentése papagájhoz tartozó. A nemzetség név a Hygrocybe jelentése- vizes fej. Fajleírás: 1762-ben a német Jacob Christian Schaeffer írta le, és az Agaricus psittacinus nevet adta neki. A jelenlegi tudományos nevét 1871-ben egy másik német mikológus, Paul Kummer adta neki, aki a Hygrocybe nemzetséghez sorolta; neve így Hygrocybe psittacina lett. A nevezéktan szerint, már többen leírták a gombát, mint alfajt, így 1958-ban Henrik a Gliophorus nemzetséghez sorolta, ezért ezen a néven is utalnak rá: Gliophorus psittacinus.

Zöldes pitykegomba

zöldes pitykegomba képe

Entoloma incanum

Gomba leírása
Kalap: 1,5-3 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül, közepe benyomott, széle bordázott; sárgászöldes, olívzöldes; finoman szálas, pelyhes. Lemezek: Tönkre ránőnek, vékonyak, kissé szorosak; eleinte fehéresek, majd halványsárgásak lesznek, végül rózsássá válnak. Tönk: 3-5 cm hosszú, 0,2-0,3 cm vastag; hengeres; sárgászöldes, a töve felé kékeszöldes, az alja fehéren szálas. Hús: Törékeny, vékony; sárgászöldes, tönkje érintésre, sérülésre kékeszöldes lesz; átható, erős, szúrós egérürülék vagy égett szaruszagú, kellemetlen ízű. Előfordulása: Májustól októberig; füves helyen, útszélen, világos erdőben növő, nem gyakori faj. Spóra: Halvány rózsaszínes; 0,5 -14 x 7,5 – 10,5 µm; hosszúkás, szögletes alakú. Megjegyzés: Az entoloma a görög entos-belső, és a loma-szegély, perem szavakból származik. Az incarnus jelentése- hús színű. Fajleírás: 1821-ben Elias Magnus Fries jegyezte le Agaricus incarnus néven, a jelenlegi nemzetséghez 1969-ben került Hesler által.

Zöldessárga pereszke

zöldessárga pereszke képe

Tricholoma sejunctum

Gomba leírása
Kalap: 4-12 cm átmérőjű; fiatalon domború, púpos, majd ellaposodik; közepe gyakran púpos marad; citromsárga, olív-zöldessárga színű alapon zöldesbarnás, olívbarnás vagy feketés, sugaras irányban benőtten szálas; szárazon fénylő. Lemezek: A tönkre foggal ránőnek; fehéresek; élük durván fogazott. Tönk: 4-9 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, tövénél gyakran elkeskenyedik; fehéres vagy kissé sárgás árnyalatú; csupasz. Hús: Tömör; fehér;lisztszagú, kesernyés ízű. Előfordulása: Szeptembertől novemberig; lomb- és fenyőerdőben növő, nem ritka faj. Spóra: Fehér; 5-7 x 4-6μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A Tricholoma nemzetséget a svéd Elias Magnus Fries hozta létre. A tricholoma jelentése szőrős peremű, vagy szélű. A sejunctum latin eredetű, jelentése - elválasztott, szét választott. Fajleírás: 1799-ben, amikor a brit James Sowerby (1757-1822) leírta ezt a fajt, és Agaricus sejunctus-nak nevezte el, a legtöbb lemezes gomba az agaricus nemzetség tagja volt.  A híres francia Lucien Quélet 1872-ben sorolta át ezt a fajt a Tricholoma nemzetségbe, így a tudományos neve Tricholoma sejunctum lett.

Zöldhátú zsemlegomba

zöldhátú zsemlegomba képe

Albatrellus cristatus

Gomba leírása
Kalap: 3-12 cm átmérőjű; nagyon változatos formájú, szabálytanul kerek, legyező formájú, széle sokáig aláhajló, majd hullámos, karéjos; gyakran több összenő egymással; piszkos sárgászöldes, olívbarnás, széle felé sokszor világosabb; felülete nemezes, majd pikkelyessé, repedezetté válik. Csöves rész: A tönkre mélyen lefutó; fehéres, majd sárgás; pórusai elég tágak, kerekdedek vagy szabálytalanul szögletesek. Tönk: 2-4 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag; többnyire oldalt álló, lefelé gyakran elvékonyodó; fehéres majd olívsárgás színű; felülete nemezes. Hús: Fiatalon puha, törékeny, idővel szívóssá válik; fehéres; kellemetlen szagú, nem csípős, rossz ízű. Előfordulás: Júliustól októberig; hegyvidéki területeken, savanyú talajú lomberdőben, gyakran seregesen növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 6-7 X 5-5,5 μm; tojásdad, sima, átlátszó. Megjegyzés: A cristatus latin eredetű szó, a jelentése tarajos Az Albatrellus nemzetség 19 fajt tartalmaz. A nemzetséget Samuel Frederick Gray hozta létre 1821-ben. Az Albatrellus jelentése az Alba-fehér és ellus- kicsinyítő képzőből ered. A kis szűk pórusokra utal. Fajleírás: 1774-ben Jacob Christian Schäffer írta le, mint Boletus cristatus. Több nemzetséget megjárva végül 1957-ben  František Kotlaba és Zdeněk Pouzar cseh mikológusok sorolták az Albatrellus nemzetséghez.
close ablak