Kalap: Tojásdad, gyűszű alakú, végül kúposan szétterülő,1-6 cm nagy. Rozsdasárga, barnássárga, középen vörösesbarna. Hamvas, rajta fiatalon csillámló korpás szemcsék vannak. Felülete feltűnően sugarasan bordás, sőt szélein behasadozó.
Lemezek: Fehéresek, majd rózsásak, később barnák, de hamar megfeketednek és elfolyósodnak.
Tönk: Egy tőből sok tönk indul ki, szorosan egymás mellé zsúfolva. A 100 kalapból álló telep sem tartozik a ritkaságok közé. A tönkök megnyúltak, csövesek. Egy-egy tönk 2-15 cm hosszú, 4-8 mm vastag.
Hús: Fehéres, puha, vizenyős, törékeny, a kalapban igen vékony, a tönkben foszlósan szálas. Az egész gomba végül aránylag gyorsan megfeketedik, majd elfolyósodik.
Fogyaszthatóság: Szaga nem jellemző, íze nyersen jó. Jóízű gomba, de csak addig fogyasszuk, amíg lemezei nem feketék, mert azután az ételt feketére festi, és íze is rosszabb. Egészen fiatalon érdemes csak szedni, és azonnal fel kell használni, mert állás közben is megöregszik, sokszor már néhány óra alatt megfeketedik és elfolyósodik. Bár kicsiny, de nem szaporátlan, mert egy-egy csoportos telep nagy mennyiséget ad. Előkészítés előtt többször és jól meg kell mosni, mert többnyire homokos, földes. Fogyasztása után tilos alkoholt inni, mert a ráncos tintagombához hasonló tüneteket okozhat.
Előfordulás: Korhadó fatuskók, fatönkök, kerítésoszlopok, bokrok körül, fatörzsek tövén is, leggyakrabban homokos talajú kertekben, házak körül, udvarokon, út mentén, árokszélen, de gyakran erdőben is, különösen akácosban, nagy csoportokban és seregesen is terem. Igen gyorsan nő, és napok alatt elvirul. Kora tavasztól késő őszig mindenfelé igen gyakori. Ugyanaz a telep egy évben sokszor. akár minden eső után is terem. Ha megöntözzük, gyorsabban hozza termését.
Spóra: Nagyon sötét barna, vagy fekete; 7-10 x 4.5-6 µm; elliptikus pajzs alakú, sima
Összetéveszthetőség: Ha jól megismertük, akkor más gombával nem téveszthetjük már össze. Színre hasonló hozzá a mérgező Kerti susulyka, de ez csak magányosan nő, nem csoportosan, lemezei pedig szürkésbarnák. Alakra hasonlít ugyan hozzá a rossz ízű lúgszagú kígyógomba is, de ennek lemezei fehéres színűek maradnak, a kalapja pedig inkább szürkés. Hasonló lehet az ugyancsak ehető Barna porhanyósgomba, ennek kalapja és lemezei azonban sötétbarnák.
Megjegyzés: A nemzetség név a Coprinellus azt jelenti, hogy a kis Coprinus - élő trágya. Az -ellus (kicsinyítő) toldalék azt jelzi, hogy kisebb termőtestet hoznak, mint a coprinus. A micaceus azt jelenti: csillám vagy apró só szem, és utal az apró szemcsékre (fátyol töredékekre), amelyek csillognak a fiatal kalapon. A kis szemcséket a nedves időjárás néha elmossa, és a kalap felülete teljesen sima lesz.
Fajleírás: 1786-ban Jean Baptiste Francois Pierre Bulliard írta le, és adta a Agaricus micaceus tudományos nevet a gombának. A svéd mikológus Elias Magnus Fries később átnevezte a fajt, mint Coprinus micaceus . Ezen a néven volt ismert 2001-ig, amikor a molekuláris (DNS) elemzés kimutatta, hogy a Coprinus nemzetség sok olyan gombafajt tartalmaz, amelyek távoli kapcsolatban állnak egymással. Így a korábbi Coprinus csoportot felosztották, a kerti tintagomba pedig a Coprinellus nemzetségbe költözött. Több tintagomba is más nemzetség alá tartozik azóta.
Egyéb elnevezések: Coprinus micaceus
Rendszertan:Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Agaricales |
Család: | Psathyrellaceae |
Nemzetség: | Coprinellus |
Fajnév: | micaceus |
A faj leírója: | (Bull. |
Magyar fajnév: | kerti tintagomba |
Életmód: | fán élő szaprotróf |
Étkezési érték: | feltételesen ehető |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Kerti tintagomba - Coprinellus micaceus