Kalap: Félgömb alakúból kiterülő, 5-15 cm széles, vékony húsú. Színe a termőhely és idő szerint igen változatos, többnyire barna, szürkésbarnás, de lehet fehéres, kékesszürke, feketebarna is. Gyakran felhőzetesen foltos, tarka, sugarasan rajzolt, de lehet még pikkelyes is. Felülete selymes-szálas, nyirkosan fényes, zsírfényű.

Lemezek: Színük kezdetben fehér, majd lassan rózsaszínen át hússzínű, végül piszkosvöröses lesz. Sűrűn állók,a tönkre nem nőttek rá, hasasok.

Tönk: Megnyúlt, hengeres, eléggé merev, a kalapból csuklósan kifordítható. 5- 12 cm hosszú, 0,5 -1,5 cm vastag. Fehér, de többnyire szürkésbarnásan vagy feketésen felhős, és rajta - főleg alul - hosszanti, finom, rásimuló feketés szálak húzódnak.

Hús: Fiatal korban rugalmasan kemény, később puha, vizenyős, és igen törékeny lesz. A kalapban vékony, a tönkben tömör, szálkás, rostos. Színe fehér. Enyhe, nem jellemző szag és íz.

Spóra: Halvány rózsaszín; 6-8 x 4-6 μm; elliptikus, sima

Előfordulás: Majdnem egész évben, ugyanazon a helyen ismételten is termő, gyakori gomba. Faanyagon, fatönkön, tuskókon, mindenféle erdőben és erdőirtás helyén, többnyire magányosan vagy kettesével-hármasával terem. Aránylag száraz időben is előjön.

Fogyaszthatóság: A fiatal gomba igen jó ízű, ehető, az idősebbtől az étel kissé nyálkás lesz. Törékeny, vizenyős, nem állóképes húsa miatt árusításra alkalmatlan. A tönk alsó része szálkásan rostos, ezért azt ne tegyük az ételbe.

Összetéveszthetőség: Alakja és élőhelye sem hasonlít egyetlen mérgező fajhoz sem. Közép-Európában mintegy 47 csengettyűgomba faj ismert. A bemutatotthoz a feketeélű csengettyűgomba hasonlít a legjobban, ennél azonban a lemezek éles fekete.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Egyéb latin név: Pluteus atricapillus

Megjegyzés: A cervinus jelentése szarvas, ami találó a kalap színére. Bár a legújabb eredt vizsgálat szerint nem a színre, hanem a kalapon a szarvasagancsszerű kitüremkedésre utal a neve. A gomba régebbi magyar neve: változékony csengettyűgomba. A Pluteus latin szó és azt jelenti védő kerítés vagy a pajzs,

Fajleírás: Eredetileg 1762-ben Jacob Christian Schaeffer írta le, aki Agaricus cervinus néven jegyezte. A jelenlegi tudományos nevét a híres német mikológus Paul Kummer adta neki 1871-ben. 1786-ban Batch mint Agaricus atricapillus szinonimaként írt róla. Később többen ismét cervinus néven jegyezték le.