Tüskés galóca

Amanita echinocephala



Kalap: Kezdetben hófehér, 5-15 cm széles, elsősorban a középső részén fehéres, felálló, tüskésnek tűnő szemölcsökkel borított. Idővel a gomba halványzöldes árnyalattal keveredő szürkéssárga színűre változik. A fiatal példányok kalapjának pereme csipkézett, szabálytalan szegélyűnek tűnik.

Lemezek: Jó határozóbélyeget jelentenek a finom, szorosan álló, különböző hosszúságú lemezek, mindenekelőtt a galócáknál ritka, fiatalon halvány türkiz és -tengerkék, később szürkéssárga és sárgás szürkészöld színezetük miatt.

Tönk: A közvetlenül a lemezek alatt egy lebenyes, bordázott, lelógó gallér veszi körül. Az idős egyedek 16-20 cm magasak is lehetnek. A tönk bázisa vastag, gumószerű, alsó része pedig elvékonyodik és mélyen gyökerezik a talajban. Felületét gyűrűszerűen elhelyezkedő durva szemölcsök díszítik. A tönk felszíne fehéres, kissé sárgás- vagy olívzöld.

Hús: Hasonlít a lemezek színéhez, bár valamivel világosabb marad. Íze és szaga kellemetlen.

Spóra: Fehér, zöldesfehér; (9,5)-10-11 x 6,5-7,5-(8) µm; elliptikus

Előfordulás: Az Alpoktól délre mindenütt elterjedt ez a faj. Melegebb vidékeken és az enyhébb klímájú völgyekben terem. Hazánkban július és október között lomb- és vegyes-erdőkben fordul elő.

Fogyaszthatóság: Étkezési értéke nem ismert. Egyes források szerint, feltételesen ehető. Ritkasága miatt mindenképpen kímélendő.

Összetéveszthetőség: Alig van ilyen faj. Hasonló hozzá az Őzlábgalóca, amely hazánkban a szikes vagy homokos legelőn fordul elő. Valamint a fiatal gomba, a fejlődés korai szakaszában a Légyölő galóca fehér változatához hasonlít.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Cafrangos galócaŐzlábgalóca

Megjegyzés: A echinocephalus latin szavakból ered, ami tüskés fejet jelent. A latin előtag echino -tüskés és a latin főnév cephalum- fej szavakból.

Fajleírás: 1835-ben az olasz mikológus Carlo Vittadini írta le ezt gombát, majd Lucien Quélet sorolta új nemzetségbe, aki a jelenlegi tudományos nevet adta neki.