Erdei szegfűgomba

Marasmius wynneae



Kalap: Kicsiny, 1-6 cm széles, eleinte domború, később lapos. Színe fehéres, de lehet rózsás, lilás, szürkés vagy feketés is. A széle idős korban többnyire bordás.

Lemezek: Ritkán állók, nem lefutók, fehérek, olykor halványan sárgásak vagy barnásak. Spórapora fehér.

Tönk: Karcsú, egyenes, merev, 3-8 cm hosszú, 2-5 mm vastag. Felül fehéressárgás, lefelé fokozatosan sötétebb, középen vörösbarna, alul lilásfekete színű. Általában kissé csoportos, 3-6 példány nő együtt.

Hús: Fehéres, a kalapban vékony, rugalmas, merev, a tönkben igen szívós.

Spóra: Fehér, vagy krémszínű; (7.0-)7.5-9.0 x (3.5-)4.0-6.5 µm; sima és kissé könnycsepp alakú

Előfordulás: Erdőben a talajon, korhadó leveleken, kis csoportokban seregesen terem. Nyáron és ősszel sokfelé gyakori.

Fogyaszthatóság: A Mezei szegfűgombához hasonlóan szegfűszegszagú. Jó ehető gomba, amelyet - bár kicsiny - érdemes gyűjteni. Leginkább levesnek alkalmas.

Összetéveszthetőség: A mérges gombák közül hasonlítanak hozzá a parlagi, a kis fehér és a ViaszFehér tölcsérgomba, de azoknak lemezei sűrűn állók és lefutók. Mindegyiktől különbözik illatával és az alján sötét színű, szívós tönkjével is. A Mezei szegfűgombától megkülönbözteti fehéres színe és termőhelye. Az ugyancsak ehető Rozsdásszárú fülőke lemezei sűrűn állók.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Fehér porhanyósgombaMezei szegfűgomba
Rozsdásszárú fülőke

Egyéb latin név: Marasimus wynnei

Megjegyzés: A marasmius a görög marasmos szóbol ered, jelentése kiszáradt, elgyengült.

Fajleírás: 1859-ből Miles Joseph Berkeley(1803-1889) és Christopher Edmund Broome(1812-1886) nevéhez fűződik a jelenlegi elnevezés.