Légyölő galóca

Amanita muscaria



Kalap: Félgömb alakú, domború, végül kiterülő, 10-20 cm széles, de lehet nagyobb is. Piros színe különféle árnyalatú lehet, de idősebb korban, különösen a szélén barnássárgára fakul. A burokmaradványok vastagok, fehérek, varszerűek, szemölcsösek, de az eső teljesen le is moshatja őket. Az idősebb példányok kalapjának széle kissé bordás. Bőre lehúzható.

Lemezek: Fehérek, sűrűn állók, nem lefutók, szélesek, a kalap szélén a legszélesebbek.

Tönk: Megnyúlt, karcsú, lefelé vastagodó, 10-20 cm magas, 1-4 cm vastag, tömör, majd esetleg odvasodó, fehér. Gallérja fehér, ritkán kissé sárgás, lelógó, jól fejlett. A tönk tövén a gumó tojás alakú, és a burok tapadási helye rendesen több, varszerűen rücskös övben látszik rajta. Bocskora nincs.

Hús: Puha, eléggé törékeny, mint a legtöbb galócáé. Fehér, de közvetlenül a kalapbőr alatt sárga vagy narancssárga. Enyhén jó szagú.

Spóra: Fehér; 8-11 x 6-9 µm; gömbölyded.

Előfordulás: Főleg őszi gomba. A hűvösebb éghajlatot kedveli. Inkább a magasabb hegyek és az északi vidékek gyakori gombája. Nálunk csak helyenként fordul elő, de ahol előjön, tömeges is lehet. Többnyire október végén vagy novemberben, főleg fenyőerdőben, továbbá nyírfák és tölgyfák alatt találjuk. Gyökérkapcsolt gomba.

Fogyaszthatóság: Közismerten, de csak ritkán súlyosan mérgező gomba. A méreganyag vidékenként különböző mértékben fejlődik benne, és legtöbb van a kalapbőrben. Az északi országokban, ahol gyakori, a bőr lehúzása után ecetes sós vízben kifőzve (méregtelenítve) fogyasztják is. Méreganyaga az idegrendszerre hat. Régebben légyirtásra használták.

Összetéveszthetőség: Más gombával alig téveszthető össze. Barnás változata legfeljebb a Piruló galócához hasonlít. A Császárgalócától könnyen meg lehet különböztetni annak élénksárga lemezei és tönkje, valamint fehér bocskora révén. Ha a pettyek hiányoznak róla, akkor a Piros galambgombákhoz hasonló, de azoknak nincsen gallérjuk, húsuk pedig merev, pattanva törő. Az egészen fiatal gomba átvágás előtt a pöfetegekhez lehet kissé hasonló.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

CsászárgalócaPiruló galóca
Tüskés galóca

Megjegyzés: Burka már kezdetben is varszerűen rücskös és gyorsan szétszakadozik. A gomba fiatalon sem tojás alakú. A muscaria fajnév után nevezik a méreganyagot muszkarinnak, amelyről kiderült, hogy épp ebben a gombában található a legkevesebb. A gombát papírra kenve légyölő anyagnak használták, innen ered a neve. A musca latin szó jelentése: légy.

Fajleírás: 1753-ban, Carl Linné nevezte el, és a légyölő galóca akkoriban az Agaricus muscarius nevet kapta. (A legtöbb lemezes gomba akkoriban az Agaricus nemzetségbe került.) Christiaan Hendrik Persoon 1783-ban sorolta be az Amanita nemzetségbe, Amanita muscaria néven.