Ágas tapló

Grifola frondosa



Védett Vörös Lista: 3

Termőtest: 20-50 cm átmérőjű; csoportos, több kg tömegű is lehet. A kalapok 3-10 cm átmérőjűek; az ágak végén helyezkednek el, több szintben, gyakran egymással összenőttem mindig féloldalasak, nyelv, legyező, lapát alakúak; okker-, szürkésbarnák, szélük felé többnyire sötétebbek, peremük fehéres, lekerekített; felületük sugarasan szálas, ráncolt.

Csöves rész: A tönkre mélyen lefutó: fehéres színű; pórusai szűkek, kerekdedek, idővel sokszögletűek lesznek.

Tönk: 1-8 cm vastag; oldalt álló; fehéres; csupasz; elágazó.

Hús: A kalapokban puha, a tönkben és az ágakban szívós, rostos; fehéres, krémszínű; fiatalon kellemes illatú, idősen sajtszagú, íze enyhe.

Spóra: Fehér; 5-6 x 3,5-4,5 µm; ovális, sima.

Előfordulás: Júliustól októberig; élő vagy elhalt lombos fák, elsősorban tölgy tövében növő, nagyon ritka, védelemre javasolt gombafaj.

Fogyaszthatóság: Fiatalon ehető, de ritka, ezért hagyjuk termőhelyén!

Összetéveszthetőség: Hasonlít hozzá a szintén csoportos növésű, védett Tüskegomba, de annak kalapocskái központosak, és tönkje föld alatti, feketés-barna, áttelelő teleprészből (szkleróciumból) nő ki.

Megjegyzés: A fajnév a latin frondos-levelek szóból ered, amely a levélszerű kalapokra utalhat. A japánok Maitake-nak hívják, ami táncoló gombát jelent. Mivel annyira értékesnek tartották, hogy ha valaki megtalálta, táncolt örömében.

Fajleírás: 1785-ben a skót James Dickson írta le ezt a fajt, mint Boletus frondosus. 1821-ben került a jelenlegi Grifola nemzetséghez, a brit Samuel Frederick Gray sorolta ide, és azóta ez az elfogadott tudományos név.