Tarkahúsú érdestinóru

Leccinum variicolor



Védett Vörös Lista: 2
Természetvédelmi érték 5000.-

Kalap: 3-12 cm átmérőjű; domború, majd kissé kiterül; nem egységes színezetű, alapszíne szürkés-, sötét-, feketés-barna és világosabb, szürkés-okkeres, fehéres foltokkal tarkított; felülete fiatalon deres, majd csupasz.

Csöves rész: A tönk előtt felkanyarodó; sokáig fehéres színű, nyomásra fiatalon rózsásodik, idősen hús-barnás színű lesz; pórusai aprók.

Tönk: 8-16 cm hosszú, 1,5-2,5 cm vastag; hengeres, nyúlánk, karcsú; fehéres alapon, hosszirányban megnyúlt hálózatba rendezve, szürkésen vagy feketésen pikkelyes; tövénél többé-kevésbé kékeszölden foltosodik.

Hús: A kalapban hamar megpuhul, a tönkben megkeményedik; fehér, elvágva a kalapban és a tönk csúcsában rózsás-vörös lesz, a tönk aljában kékeszöldre színeződik; szaga nem jellegzetes, íze kellemes.

Spóra: Okkeres, barna; 14-19 x 5-6.5μm; hengeres, orsó alakú.

Előfordulás: Augusztustól októberig; főként tőzegmohalápokban, de üde, savanyú talajú erdőkben, kizárólag nyír alatt növő, ritka, védett faj.

Fogyaszthatóság: Ehető, de védett, ezért hagyjuk termőhelyén!

Összetéveszthetőség: Az ehető Nyárfa-érdestinóruval téveszthető össze, de annak tönkjének alja szintén kékül, de a termőtest többi részében a hús szürkül, nyárfák alatt nő.

Megjegyzés: A leccinum egy régi olasz szó, jelentése gomba. De jelent árteret is. A variicolor jelentése több színű, változó.

Fajleírás: 1969-ben a brit mikológus Roy Watling írta le, aki abban az időben a skóciai Edinburgh-ban dolgozott.