Kalap: 5-15 cm átmérőjű; fiatalon félgömb, majd domború, idővel kissé kiterül; citrom-, olív-, okker-, barnássárga vagy mogyoróbarna, gyakran olív árnyalattal, nyomáshelyen sötétedik; felülete matt, gyakran ráncos; bőre a szélén ránő a csöves részre, száraz időben hálózatosán felrepedezik.

Csöves rész: A tönk előtt felkanyarodó; fiatalon citromsárga, majd szürkéssárga, végül olívbarnás színű; pórusai aprók, nyomásra barnulók.

Tönk: 5-10 cm hosszú, 1-3 cm vastag; aljánál orsószerűen elvékonyodik; alapszíne sárgás; hosszirányban megnyúlt hálózatba rendezetten, fiatalon sárgásán, maid barnásán pikkelykés, érdes.

Hús: A kalapban kemény, majd megpuhul; halványsárga, elvágva gyorsan vörösödik, majd lilásszürke, végül szürkésfekete lesz; szaga nem jellegzetes, íze kellemes.

Spóra: Okker, barnás-olív; 13-18 x 5-6 µm; orsó alakú, sima.

Előfordulás: Júliustól októberig; tölgyeseinkben nem ritka gombafaj.

Fogyaszthatóság: Ehető, de ritka, ezért hagyjuk termőhelyén!

Összetéveszthetőség: Hasonlít az ehető Sötét érdestinórura, de annak termőrétege és húsa fiatalon nem sárgás, hanem fehéres színű.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Megjegyzés: A leccinum egy régi olasz leccino szóból származik, amely magyaltölgyet, vagy gyertyánt jelent. A fajnév a latin croci (crocus) azaz sáfrány szóból ered, és a sárga színére utal.

Fajleírás: 1838-ban Letell. írta le, mint Boletus crocipodius. 1961-ben Roy Watling sorolta a Leccinum nemzetséghez, így a jelenleg is elfogadott kéttagú tudományos neve: Leccinum crocipodium.