Olaszgomba

Polyporus tuberaster



Védett Vörös Lista: 3
Természetvédelmi érték 5000.-

Kalap: 3-15 cm átmérőjű; félkör vagy vese alakú; közepe kissé bemélyedő, köldökös; pereme elvékonyodó, fiatalon aláhajló; világossárgás, okkeres, sárgásbarna; felületét körkörösen elrendezett, háromszög alakú, rányomott vagy felálló okkerbarnás pikkelyek díszítik; széle pillázott, idősen szabálytalanul, finoman rojtos lehet.

Csöves rész: a tönkre lefutó; fiatalon fehéres, majd krémszínű, végül világosokkeres lesz; pórusai tágak, hosszirányban megnyúltak.

Tönk: 3-8 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; lefelé elvékonyodó; többnyire központi helyzetű; fehéres, okkeres; felülete szöszös, szálas.

Hús: fiatalon puha, idővel szívóssá válik; fehéres; kellemes szagú és ízű.

Spóra: Fehér; 12-16 x 4-6μm; hengeres, sima.

Előfordulás: májustól októberig; gyakran elhalt lombos fa anyagán nő vagy a talajban levő, nagy, feketés „gombakőből” fejlődik ki. Védett faj.

Fogyaszthatóság: fiatalon ehető, de védett, ezért hagyjuk termőhelyén!

Összetéveszthetőség: Összetéveszthető az ehető Pisztricgombával, de annak tönkje oldalt álló, csupasz és alul fekete, ezenkívül mindig faanyagon terem. A jellegzetes gumó, amelyből kinő, könnyen felismerhetővé teszi.

Megjegyzés: A tuberaster jelentése gumókkal rendelkező, utalva a gumóra, amelyből a termőtestek nőnek. Szó szerint gumós követ, vagy gumós csillagot jelent. A polyporus név jelentése sok pórusú.

Fajleírás: 1796-ban a holland természettudós Nicolaus Joseph von Jacquin (1727-1817) írta le, és adta a kéttagú tudományos nevét; Boletus tuberaster. 1821-ben a svéd Elias Magnus Fries sorolta át ezt a fajt a Polyporus nemzetséghez, így létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét; Polyporus tuberaster.