Kámfor-tejelőgomba

Lactarius camphoratus



Veszélyeztetett Vörös Lista: 3

Kalap: 2-5 cm átmérőjű; domború, majd kiterül, idővel kissé tölcséres lesz, közepén gyakran púppal; vörösbarna, bor-vöröses színű; felülete száraz; széle gyakran kissé dudorosan, ráncosán bordázott.

Lemezek: A tönkre kissé lefutók; halvány vörösbarnák, barnán foltosodók.

Tönk: 3-6 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag; hengeres; kalapszínű, de alja felé sötét bor-vöröses-barna; felülete csupasz; üregesedő.

Hús: Vékony; halvány vörös-barnás; kissé cikória- vagy Maggi kocka-szagú, megszáradva illata intenzívebb, íze enyhe, kesernyés utóízzel; tejnedve fehéres, kissé vízszerű, nem színeződik el.

Spóra: Krém színű; 7,5-8 x 6.5-7.5μm; ellipszoid, elkülönült szemölcsökkel díszített.

Előfordulás: Júniustól októberig; erősen savanyú talajú fenyő- és lomberdőben, főként lucfenyő, ritkán bükk alatt növő, hazánkban ritka faj.

Fogyaszthatóság: Ehető, de ritka, ezért hagyjuk termőhelyén!

Összetéveszthetőség: Hasonló lehet, a nem ehető cikóriaszagú tejelőgomba (poloskaszagú tejelőgomba), de annak kalapja gyakran nagyobb, fahéj-barna színű, sokszor ráncos, tejnedve határozottan vízszerű, nem fehéres, megszáradva cikória- vagy poloskaszagú. Lomberdeinkben gyakori faj.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Daróc-tejelőgomba

Megjegyzés: A camphoratus szó jelentése kámfor, ami az illatára utal. A kámfort régen molyírtó és tüzijáték (lőpor) előállítására is használtak.

Fajleírás: 1792-ben a francia Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le, és adta a kéttagú tudományos nevét Agaricus camphoratus. 1838-ban a svéd Elias Magnus Fries sorolta át ezt a fajt a Lactarius nemzetséghez, így a tudományos neve Lactarius camphoratus lett, amely még mindig az elfogadott tudományos neve.