Fekete szagosgereben

Phellodon niger



Veszélyeztetett Vörös Lista: 2

Kalap: 2-8 cm átmérőjű; gyakran több összenő egymással; kerek, ovális, lapos, majd közepe bemélyedő, tölcséres, széle idővel kissé hullámos, karéjos; fiatalon kékes árnyalatú, majd barnásfekete, fekete, pereme kékes-fehéres; felülete nemezes, majd érdes, dudoros, kissé zónás, széle csupasz.

Termőréteg: Tüskés, a tönkre lefutó; piszkosfehéres, majd szürkés színű; tüskéi legfeljebb 0,3 cm hosszúak, rugalmasak.

Tönk: 1-5 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres; feketés; felülete nemezes.

Hús: A kalapban szívós, szálas, a tönkben kétrétegű, kívül szivacsos, belül kemény, szívós, fás; feketés színű; szárazon Maggi kocka-szagú, íze enyhe.

Spóra: Fehér; 3,5-4,5 x 2.5-3.5μm; gömbölyű, tüskés felületű, üvegszerűen áttetsző.

Előfordulás: Augusztustól novemberig; erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben, hazánkban nagyon ritka, védelemre javasolt gombafaj.

Fogyaszthatóság: Nem ehető.

Összetéveszthetőség: Hasonló illatú a nem ehető szalagos szagosgereben, de az szürkésbarnás kalapú, széle fehéres, tüskéi idősen barnásak, és húsa nem kétrétegű. A nem ehető dudoros szagosgereben, amely szürkésbarnás kalapja bársonyos, tüskéi kissé lilásak.

Megjegyzés: A nemzetség nevet Petter Karsten hozta létre ugyan abban az évben, amikor ezt a fajt ide sorolta. A jelentése a Phell-parafa és a don-fog szavakból származik. A niger fajnév egyszerűen feketét jelent. Innen ered a néger szó is.

Fajleírás: 1815-ben a nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries írta le ezt a fajt, és a Hydnum nigrum nevet adta neki. 1881-ben a finn mikológus Petter Adolf Karsten (1834-1917) sorolta át a Phellodon nemzetséghez,  mint Phellodon Niger.