Élősdi tinóru

Pseudoboletus parasiticus



Védett Vörös Lista: 3
Természetvédelmi érték 5000.-

Kalap: 2-5 cm átmérőjű; sokáig domború, széle később is aláhajló; fakóságás, olívbarnás; felülete nemezes, bőre szárazon felrepedezhet.

Csöves rész: A tönkhöz nőtt; citrom- vagy aranysárga, majd sárgásbarna, végül olívbarnás lesz, nyomásra nem kékül; pórusai elég tágak.

Tönk: 2-7 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; hengeres, lefelé kissé elvékonyodó, gyakran görbült; sárgás színű; felülete szálas-pikkelykés.

Hús: Fiatalon kemény, hamar megpuhul; fakósárgás, megvágva színe változatlan marad, esetleg esős időben, nagyon kicsit kékülhet; szaga nem jellegzetes, íze kissé savanykás lehet.

Spóra: Olív-barna; 12-18,5 x 3.5-5μm; ellipszoid, sima.

Előfordulás: Augusztustól októberig; savanyú talajú lomb-és fenyőerdőben, a Rőt áltrifla termőtestének aljából fejlődik ki. Ritka, védett gombafaj.

Fogyaszthatóság: Ehető, de védett, ezért hagyjuk termőhelyén!

Összetéveszthetőség: Hasonlíthat az ehető Molyhos tinórura, és az ehető Recéstönkű nemezestinórura, de azok tönkje többé-kevésbé bordázott, és húsuk kissé kékül.

Egyéb latin név: Xerocomus parasiticus

Megjegyzés: A parasiticus fajnév jelentése élősködő, parazita. A nemzetségnév a pseudo-ál és a boletus, mint a boletus (tinóru) nemzetségnév szavakból ered. Tehát a jelentése áltinóru.

Fajleírás: 1790-ben Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le ezt a gombát, és a Boletus parasiticus nevet adta neki. 1888-ban Lucien Quelet sorolta át a Xerocomus nemzetséghez, így Xerocomus parasiticus néven volt ismert sokáig. 1991-ben a híres cseh mikológus Josef Šutara (született 1934) sorolta át a parazita tinórut a jelenlegi nemzetséghez, mint Pseudoboletus parasiticus , ami most az általánosan elfogadott tudományos neve.