Égertinóru

Gyrodon lividus



Védett Vörös Lista: 2
Természetvédelmi érték 5000.-

Kalap: 3-12 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle sokáig aláhajló, elvékonyodó, hullámos, majd ellaposodik, idővel közepe kissé bemélyed; sárgás, okker- vagy fahéjbarnás, idősen szürkésbarnás, a nyomáshelyeken barnuló; felülete fiatalon nemezes, majd lecsupaszodó, nedvesen tapadós.

Csöves rész: A tönkre mélyen lefutó, vékony; a kalap húsáról nehezen fejthető le; kezdetben élénksárga, majd zöldes árnyalatú, végül olívbarnás, nyomásra piszkos zöldeskékre színeződik; pórusai fiatalon szűkek.

Tönk: 5-8 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres, karcsú, gyakran görbe, lefelé elvékonyodó; a kalaphoz hasonló színű; felülete többé-kevésbé szálas.

Hús: A kalapban puha, a tönkben szívós; sárgás, sérülésre gyorsan kékül, majd rozsdabarna lesz; szaga nem jellegzetes, íze kissé savanykás.

Spóra: Barnászöld; 4-6 × 3-5 µm; ovális, sima.

Előfordulás: Júliustól októberig; nedves helyen, éger alatt növő, védett faj.

Fogyaszthatóság: Ehető, de védett, ezért hagyjuk termőhelyén!

Összetéveszthetőség: Kissé hasonlíthat az ehető Tehéntinóruhoz, de az kéttűs fenyő alatt nő, termőrétege kevésbé fut le a tönkre.

Megjegyzés: Európán kívül még nem találtak rá erre a fajra. Mivel éger fához kötődik, és ezen fák visszaszorulóban vannak, így a gomba is ritka előfordulású. A lividus jeleentése ólom színű, és latin eredetű. A Gyrodon nemzetségnév görög eredetű, a gyros-kerek, vagy kanyargó és az odon-fog szavakból ered. Az gyros nevű étel is onnan kapta a nevét, hogy az elkészítéséhez a húst körbe-körbe forgatva sütik.

Fajleírás: 1791-ben a francia mikológus Pierre Bulliard írta le, és Boletus lividus-nak nevezte el. A jelenlegi binomiális nevét 1888-ban kapta az olasz Pier Andrea Saccardo-tól.