Daróc-tejelőgomba

Lactarius helvus



Védett Vörös Lista: 1
Természetvédelmi érték 5000.-

Kalap: 4-15 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül, idővel közepe bemélyed, végül tölcséressé válik, közepén gyakran tompán púpos; okkersárgás, sárgás-hússzínű, világos fahéjbarna, széle felé világosabb; felülete száraz, matt, finoman nemezes, néha körkörösen foltos.

Lemezek: A tönkre kissé lefutók; krémszínűek, idősen húsokkeresek.

Tönk: 2-12 cm hosszú, 0,6-2,5 cm vastag; hengeres; halvány kalapszínű; felülete deres vagy csupasz, tövénél gyakran nemezes.

Hús: Merev, törékeny; krémszínű vagy húsokkeres; tejnedve vízszerű, nem bőséges; lestyán vagy Maggi kocka-illatú, jellegzetes szaga száradás során egyre intenzívebbé válik; enyhe, fűszeres ízű.

Spóra: Krémes fehér vagy halványsárga, narancsos sárga; 6-9 x 5-7,5 μm; ellipszoid, nagy tüskékkel díszített.

Előfordulás: Augusztustól októberig; hazánkban főleg tőzegmohalápon, nyírek alatt nő, de néha savanyú talajú, nyírrel vagy fenyővel kevert elegyes erdőben is megjelenik. Hazánkban nagyon ritka, védett gombafaj.

Fogyaszthatóság: Mérgező, a tünetek 30 perc elteltével jelentkeznek, hányás, hasmenés formájában.

Összetéveszthetőség: Megszáradva hasonló illata lehet a vörösbarna színű, savanyú talajon növő, ehető Kámfor-tejelőgombának is.

Megjegyzés: A helvus fajnév jelentése méz-sárga, borostyán-sárga; a szó latin eredetű. A lactarius nemzetségnév jelentése tejelő, ami a lacto-tej szóból származik, és szintén latin eredetű. Ez a faj átlátszó nedvet termel, nem tejszerűt, mint a legtöbb Lactarius faj.

Fajleírás: 1821-ben Elias Magnus Fries írta le tudományosan, és a fajt Agaricus helvus-nak nevezte el. Később 1838-ban ő maga sorolta át a Lactarius nemzetségbe. Az elfogadott tudományos neve azóta nem változott.