Borzas susulyka

Inocybe lacera



Veszélyeztetett Vörös Lista: 3

Kalap: 1-4 cm átmérőjű; fiatalon tompán kúpos vagy félgömbszerű, sokáig behajló széllel, végül púposan ellaposodik; kezdetben és nedvesen sötétebb barna, idősen és száraz időben világosabb, okkerbarnás; felülete gyapjas-szálas, borzas, idősen gyakran felálló pikkelyekkel.

Lemezek: Kis foggal a tönkre nőttek; fiatalon fehéres, majd okkerbarnák; élük világosabb, finoman fűrészes.

Tönk: 2,5-8 cm hosszú, 0,1-0,6 cm vastag; hengeres; szürkésbarnás, alja felé sötétebb színű, barnás; felülete finoman szálas-gyapjas.

Hús: A kalapban vékony, törékeny, fehéres, a tönkben szálas, kissé barnuló; spermaszagú, íze jellegtelen.

Spóra: Barna; 12-17 x 4,5-6 μm; elliptikus, hengeres, sima.

Előfordulás: Augusztustól októberig; homokos, tápanyagban szegény talajú, lomb- és fenyőerdőben, gyakran az utak mentén növő, nem ritka faj.

Fogyaszthatóság: Mérgező. Méreganyaga a muszkarin. Elfogyasztása után ½-4 óra múlva hányás-hasmenés, nyálfolyás, látászavarok jelentkeznek.

Összetéveszthetőség: Szintén pikkelyes felületű a mérgező Tengerparti susulyka, de nagyobb, tönkjén gyapjas gallérzónával, homoki nyárasainkban gyakori.

Megjegyzés: A lacera latin szó és tépettet, vagy rongyost jelent, vagy ahogy a Magyar neve is mutatja borzas. Az Inocybe jelentése szálas fej.

Fajleírás: 1821-ben a svéd Elias Magnus Fries írta le először tudományosan, és Agaricus lacerus-nak nevezte el a fajt. A korai időkben a kalapos gombák nagy része még az Agaricus nemzetséghez tartozott, később lettek felosztva; a felosztásban az 1838-as években maga Fries is nagy szerepet vállat. A jelen fajt 1871-ben Paul Kummer sorolta az Inocybe nemzetséghez, a jelenlegi tudományos neve azóta nem változott.