Barnahátú zsemlegomba

Scutiger pes-caprae



Védett Vörös Lista: 2
Természetvédelmi érték 10000.-

Kalap: 6-12 cm átmérőjű; fiatalon a kalap domború, majd idővel ellaposodó és tölcséresedő. Gyakran féloldalas, pata vagy kagyló alakú, néha több egymással összenőtt, széle eleinte aláhajló, majd hullámos, karéjos lesz. Színe olív-, fahéj-, vöröses-, feketésbarna; felülete nemezes, majd finoman pikkelyes, felrepedező.

Csöves rész: A tönkre lefutó: fehéres, idővel vagy nyomásra sárgás lesz; pórusai nagyon tágak, eltérő nagyságúak, szabálytalanul szögletesek.

Tönk: 5-8 cm hosszú, 1,5-3 cm vastag; bunkó alakú, duzzadt, lefelé vastagodó, gyakran oldalt álló; sárgás, sárgásbarnás színű; felülete finoman pikkelyes, szemcsés, gödörkés.

Hús: Vastag, törékeny, fiatalon puha, idővel szívóssá válik; fehéres vagy kissé sárguló; kellemes szagú és mogyoróízű.

Spóra: Fehér; 8,5-12 x 7-8 µm; ellipszoid, sima.

Előfordulás: Augusztustól októberig; magashegységekben, fenyvesekben, hazánkban inkább savanyú talajú bükkösökben növő, ritka gombafaj.

Fogyaszthatóság: Fiatalon ehető, de ritkasága miatt hagyjuk a termőhelyén!

Összetéveszthetőség: Összetéveszthető az ehető Fakó zsemlegombával, de annak termőteste fiatalon fehéres, majd idővel megsárgul.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Zöldhátú zsemlegomba

Egyéb latin név: Scutiger oregonensis

Megjegyzés: A falnév a latin pes-láb, és caprae-kecske szóból ered, jelentése kecskeláb. A nemzetségnév jelentése sok pórusú.

Fajleírás: Az első leírás 1793-ból származik Jean-Jacques Paulet írta le, mint Fungus tuber. A jelenlegi nevének eredete Christiaan Hendrik Persoon leírása alapján alakult ki, 1818-ban Polyporus pes-caprae néven jegyezte le a fajt. Majd 1941-ben két mikológus, Bondartsev & Singer munkája nyomán alakult ki a mai elfogadott tudományos neve.