Szalmasárga tejelőgomba

Lactarius scrobiculatus



Kalap: A kalap 10-20 cm széles lehet, kezdetben félgömbszerűen domború, majd kiterül, közepe köldökössé válik, később többé-kevésbé erősen tölcsér formájú lesz. A pereme sokáig erősen begöngyölt marad, Idősebb korban behajtott, szálas-bolyhos díszítésű, később nemezes. A szálas felülete enyhe okkertónusú, szalmasárga vagy aranysárga. A tapadó szálas pikkelyek zónákba rendeződnek, melyek sötétebb színárnyalatúak. A kalap közepe többnyire sima marad és vízfoltos.

Lemezek: A lemezek és közteslemezek sűrűnállók, a tönkre röviden lefutók. A színe fehéres vagy sárgás, nyomásra piszkos vörösbarna lesz.

Tönk: A tönk nemigen nő magasabbra 4-6 cm-nél, de tekintélyes, általában 3,5 cm-es vastagságával zömök és erőteljes külsőt kölcsönöz a gombának. Sárgásfehér felszínét számos lapos, szabálytalanul ovális, gyakran torz, sötét bemélyedésű gödröcske díszíti.

Hús: A fehéres hús kemény és gyümölcsillatú. A hús és a tejnedv égetően csípős. A tejnedv kezdetben fehér, de gyorsan intenzív sárgára színeződik.

Spóra: Világos okker; 9-11 x 7.5-9µm; nagyjából ellipszoid, kisméretű szemölcsökkel.

Előfordulás: Skandináviában, Dél-Németországban és az Alpokban található, fenyvesekben, többnyire meszes talajon fordul elő. Gyakran csoportosan jelenik meg, júliustól októberig. Hazánkban nem található.

Fogyaszthatóság: Valószínűleg enyhén mérgező, de rendkívül csípős íze miatt egyébként sem jön szóba étkezési gombaként.

Összetéveszthetőség: A Bojtos tejelőgomba nagyon hasonlóan néz ki, de a tönkje nem olyan gödrös és lombos erdőben nő. A lilásodó szőrgomba nedves fenyvesekben, ritkábban nyírfa alatt nő. Magyarországon egyik faj sem található.

Megjegyzés: A scrobiculatus jelentése gödörkés, a latin scrobis-árok szóból származik, a tönkön található apró gödröcskékre utal. A Lactarius nemzetségnév a lacto-tej szóból származik. A nemzetség gombái valamilyen tejszerű nedvet választanak ki, sérüléskor.

Fajleírás: 1772-ben az olasz mikológus Giovanni Antonio Scopoli írta le tudományosan, és ő adta a kéttagú tudományos nevét Agaricus scrobiculatus. 1838-ban a nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries sorolta át ezt a fajt a Lactarius nemzetséghez, megteremtve ezáltal a jelenleg elfogadott tudományos nevét, ami a Lactarius scrobiculatus.