Vöröspikkelyes pókhálósgomba

Cortinarius bolaris



Kalap: A kalap 8 cm szélesre nőhet meg, kezdetben félgömb alakú, később domború, gyakran hajlott. Halvány agyagsárga alapon cinóber- vagy kárminvörös pikkelyek borítják a felszínét, különösen a közepe táján.

Lemezek: A lemezek lekerekítetten ránőttek a tönkre, keskenyek és kissé sűrűnállók. Az élük finoman pillázott.

Tönk: A tönk maximum 8 cm magas és 1-1,5 cm vastag lehet. Hengeres, gyakran görbült vagy összenyomott, a tövén gumószerűen megduzzadt vagy elvékonyodott. Kalapszínű, a csúcsán halvány agyagszínű, lefelé vörös, szálas pikkelyek díszítik.

Hús: A hús fehér, nyomásra megvágva kissé megsárgul, gyenge porszaga és enyhe íze van.

Spóra: Halványbarnás; 6-8 x 4.5- 6μm; tojásdad alakú, közepesen durva felületű.

Előfordulás: Európában mindenfelé honos. Magyarországon ritka gombafaj. Melegkedvelő, a savanyú talajú ritkás tölgyeseket, bükkösöket, szelídgesztenyéseket kedveli, gyakrabban található fenyővel elegyes helyeken. Alacsonyabban fekvő hegyi bükkös-fenyves erdőkben is megjelenik. Augusztus végétől október végéig fordul elő.

Fogyaszthatóság: Élvezhetetlen, viszonylag ritka faj, ezért kímélni kell.

Összetéveszthetőség: Könnyen felismerhető jellegzetes külseje alapján.

Megjegyzés: Száraz kalapja alapján korábban a Cortinarius nemzetségen belül a Sericeocybe alnemzetségbe sorolták, bár számos olyan, ultraibolya fényben kéken fluoreszkáló anyagot tartalmaz, amelyek csak a Leprocybe alnemzetség fajaiban fordulnak elő. David Gledhill a "The Names of Plants" kiadványban a következő bejegyzést tette: bolaris azaz - sötét piros, tégla színű. A modern latin szerint a bolaris jelentése hálós (felületének mozaikus vöröses pikkelyeire utalva).

Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le, és az Agaricus bolaris nevet adta neki. 1838-ban a nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries sorolta át ezt a fajt a Cortinarius nemzetséghez, átnevezve Cortinarius bolaris-ra.