Zöld csuklyásgomba

Leotia lubrica



Termőtest: A 3-8 cm magas termőtestek csuklyára emlékeztető fejecskére és tönkre különülnek el. Az 1-2 cm széles, kocsonyás fejecske sárga, zöldessárga vagy olívbarna színű, szárazon majdnem fekete, szabálytalanul kerekded, lelapult, egyenetlen-púpos vagy köldökös széle erősen begöngyölt. Karéjos, hullámos felső oldala nyálkás-csúszós, az alsó sima.

Termőréteg: A termőréteg a fejecske felső oldalán található.

Tönk: A tönk 2-6 cm hosszú, 0,3-0,5 cm vastag, citrom- vagy aranysárga, később fahéjbarnás színű, felülete szemcsésen érdes, csőszerű vagy összenyomott, néha hosszában barázdás vagy gödrösen bemélyedt.

Hús: A belseje először telt, aztán üreges és nyálkával töltött lesz. A kocsonyás, sárgásfehér hús kissé dohos szagú és ízetlen.

Spóra: Sárgásfehér; 20-25 x 5-6µm; orsó alakú, gyakran ívelt.

Előfordulás: Ez az alig eltéveszthető gomba júliustól októberig csoportosan, nedves, agyagos helyeken, majdnem minden erdőtípusban előfordul, leginkább a nedves elegyes bükkösökben, de tűlevelű erdőkben és mocsaras helyeken is. Európában általában mindenfelé elterjedt, 1500 m magasságig megy fel. Magyarországon elég ritkán lehet találkozni ezzel a gombafajjal.

Fogyaszthatóság: Ehető ugyan, de nem kiadós és a húsa nagyon ízetlen. Hazánkban inkább védelmet érdemel ez a különleges alakú gomba.

Összetéveszthetőség: A bordás pajzsgombával téveszthető össze legfeljebb, de ennek a kalapja sárgább, nem kocsonyás. Nem lehet összetéveszteni a L. atrovirensel sem eltérő színük miatt (nem találtam rá magyar nevet).

Megjegyzés: A zöld csuklyásgomba a tömlősgombák (Ascomycetes) osztályába tartozik, a kucsmagombákhoz hasonlóan. A lubrica jelentése ragadós, csúszós.

Fajleírás: 1772-ben az olasz mikológus Giovanni Antonio Scopoli írta le a fajt tudományosan, és ő adta a binomiális nevét, Helvella lubrica. 1794-ben Christiaan Hendrik Persoon sorolta át ezt a fajt a Leoita nemzetséghez (amelyet Persoon maga hozott létre ugyanebben az évben), így a tudományos neve Leotia lubrica lett.