Zsemlebarna pókhálósgomba

Cortinarius varius



Kalap: A húsos 8-12 cm széles kalap először félgömb alakú, majd egyre jobban ellaposodik. A tapadós, egyébként sima bőrre többnyire lehulló levélmaradványok ragadnak. A kalap lehet feltűnően sárgás, halvány narancssárga, rókavörös és zsemlebarna színű. A széle felé halványabb, általában világossárga.

Lemezek: A lemezek mérsékelten sűrűnállók, kiöblösödően ránőttek a tönkre, szélesek és fiatalon élénk lila színűek. Később szép lilás ibolyakék, majd fahéjbarna színűek lesznek.

Tönk: A belül telt tönk néha üregessé válik, bunkó formájú, legfeljebb 7 cm magasságot érhet el. Felülete fiatalon kissé bolyhos, de többnyire selymesen sima. A színe fehér, de a kalap alatt többnyire halványlila árnyalatú. A tönkön a kihulló spóraportól barnára színeződött, szálas fátyolmaradvány látható.

Hús: A hús fehéres, nincs különösebb szaga és íze.

Spóra: világos rozsdabarna; 10–15 by 6.5–7.5 μm; mandula alakú.

Előfordulás: Csak meszes talajú tűlevelű erdőkben, magasabb hegységekben fordul elő ősszel, többnyire csoportosan. Hazánkban nagyon ritka.

Fogyaszthatóság: Ehető, de ritkasága miatt kíméletre szorul.

Összetéveszthetőség: Esetleg a hasonló színű pókhálósgombákkal téveszthető össze. Sárgás- narancssárgás- rókavöröses kalapja a lila színű lemezekkel, valamint fehéres húsa jól felismerhetővé teszik.

Megjegyzés: A zsemlebarna pókhálósgomba a pókhálósgombák nemzetségébe (Cortinarius), ezen belül a Phlegmacium alnemzetségbe tartozik, A határozásban segítenek a kémiai reagensek. Ha lúgot (20%-os nátron- vagy kálilúg) vagy ammóniaoldatot cseppentünk a húsára, megsárgul vagy legalábbis megbarnul és sárgás szegélye lesz. A varius jelentése változó, tarka.

Fajleírás: 1774-ben Jacob Christian Schäffer írta le tudományosan a fajt. 1838-ban Elias Magnus Fries sorolta a jelenlegi nemzetséghez, így létrehozva a mai elfogadott tudományos nevét.