Sárgulótönkű galambgomba

Russula puellaris



Kalap: A kalap mintegy 3-5 (7) cm széles, fiatalon kissé domború, később ellaposodik és középen benyomott lesz. A színe jellegzetes húsibolyakék vagy lazacvörös, melybe idővel több-kevesebb sárgásbarna is keveredik. A kalap közepe mindig Intenzívebb színű, kissé feketés árnyalatú, míg a széle többnyire halványabb, gyakran húsrózsaszín. Jellegzetes a húsból eredő okker- viaszsárga színezet is. A bőr a kalap közepéig lehúzható, nedvesen tapadós és fénylő. A kalap pereme hosszan, egyenetlenül dudorosan bordás és áttetsző.

Lemezek: A lemezek elég sűrűn állnak, a tönkre elkeskenyedve illeszkedők vagy szabadonállók; vékonyak, törékenyek és puhák. Eleinte krémszínűek, majd halványsárgák, végül telt okker színűek lesznek.

Tönk: A töve felé kissé bunkósan megvastagodott, törékeny tönk 3-5 (10) cm hosszú és 0,7-1,5 cm vastag. Az először sima, fehér felszín eressé-ráncossá válik és alulról felfelé megsárgul, végül okkerfoltos, és kissé selymesen fénylő lesz.

Hús: A hús a kalapban elég törékeny, a tönk kérge kemény, belseje szivacsos, vagy kamraszerűen üreges. Sárgásfehér a színe, gyakran erősen megsárgul. Gyengén gyümölcsillatú és enyhe ízű.

Spóra: Krémszínű; 6.5-9 x 5.5-7 µm; ovális, kis elszigetelt szemölcsökkel.

Előfordulás: Többnyire tűlevelű, ritkábban lombos erdőkben nő nyáron és ősszel. Hazánkban nem gyakori faj.

Fogyaszthatóság: Ehető.

Összetéveszthetőség: Csípős ízű, nagyon hasonló faj a nyír alatt növő sokszínű galambgomba (R. verslcolor), amelynek gyakran azonos a kalapszíne, de a sárga hússzín nem üt át a bőrön, a kalap pereme pedig gyengébben és nem hosszan bordázott. Figyeljünk az élőhelyre!

Megjegyzés: A puellaris jelentése a latin puella-lány szóból származik. A russula nemzetségnév jelentése vörösödő.

Fajleírás: 1838-ban Elias Magnus Fries írta le először tudományosan. Az elfogadott tudományos neve azóta nem változott.