Sötét keserűgomba

Lactarius necator



Kalap: A kalap 6-20 cm széles lehet, először domború, majd kiterül és a közepe bemélyed, később kissé tölcséres lesz. A pereme sokáig begöngyölt marad, A bőr sötét olívzöld vagy majdnem olívfekete, olívsárga, olívbarna is, de a kalap közepe többnyire feketésnek tűnik; gyakran körkörösen sötétfoltos. A fiatal gombák kalapszéle sárgászöld pihés-nemezes és kissé rojtos. Nedvesen a bőr nyálkás-ragadós, szárazon kissé nemezes.

Lemezek: A lemezek elég sűrűn állnak, néha villásan elágazók, ránőttek a tönkre vagy lefutók. Kezdetben tejfehérek, később szalmasárgák vagy halvány okkerszínűek. Nedves időben a lemezek élei vízszínű cseppeket választanak ki, amelyek megszáradva piszkos, barna foltot hagynak maguk után.

Tönk: A tönk 3-8 cm hosszú és 1-2,5 cm vastag, zömök, hengeres, lefelé gyakran elkeskenyedő, néha viszont megvastagszik. A felülete halvány kalapszínű. A csúcsnál egy világosabb olív- zöldessárgás zóna látható. A tövénél barnás vagy kissé feketés.

Hús: A hús kemény, később kicsit törékeny. Megvágva fiatalon fehér, majd hosszabb idő múlva megbarnul. Először enyhe ízű, de később -a híg, fehéres tejnedvhez hasonlóan- égetően csípős lesz.

Spóra: Sárgásfehér; 7-9 x 4.5-6 μm; ellipszoid.

Előfordulás: Európában általában mindenfelé elterjedt, a fahatárig megy fel. Hazánkban ritka faj. Tápanyagban szegény, savanyú, nedves talajokon, főként nyír alatt, ritkábban lucfenyő alatt található. Júliustól októberig fordul elő.

Fogyaszthatóság: Élvezhetetlen, nyersen gyomor- és bélpanaszokat, hányást okoz.

Összetéveszthetőség: Nem valószínű az eltévesztése.

Megjegyzés: A necator jelentése gyilkos.

Fajleírás: 1781-ben Jean Baptiste François Pierre Bulliard írta le először tudományosan. 1796-ban Christiaan Hendrik Persoon sorolta a lactarius nemzetséghez, így a Lactarius necator a mai elfogadott tudományos neve.