Sárga gyűrűstinóru

Suillus grevillei



Kalap: A kalap 3-10 cm széles lehet, kezdetben fél-gömbölyű, majd domború párna formájú, néha púpos, később kiterültebb vagy lapos lesz. A színe élénksárga, annak aranysárgába hajló variációival, sötétebb középpel, felülete nyálkás-tapadós, szárazon fénylő, csupasz és sima.

Csöves rész: A csövek sárgák, később barnássárga vagy szürkésbarna színűek lesznek, a tönkre ránőttek vagy kissé lefutóak. A pórusok színe azonos a csövekével, kezdetben kerekek, szűkek, később szabálytalanul elhúzottak és tágabbak lesznek.

Tönk: A tönk 6-10 (12) cm hosszú, 1 -2,5 cm vastag. Többnyire hengeres vagy a töve felé kissé megvastagodott, Kezdetben sárgás fátyol köti össze a kalap peremével, de ez hamarosan elszakad és csak dudoros-peremes, tapadós gallérzóna marad vissza a tönkön, ami száraz időben néha eltűnhet. A sárgás tönk felületén ezenkívül még barna szálak vagy pelyhek is megfigyelhetők.

Hús: A hús is élénk- vagy halványsárga, vágásra a tönkben halvány rózsásbarnásra színeződik. Kellemesen gyümölcsszagú, íze enyhe vagy savanykás.

Spóra: Sárgásbarna; 8-11 x 3-4μm; elliptikus, sima.

Előfordulás: Az északi mérsékelt övben mindenütt előfordul és a vörösfenyő természetes előfordulási helyein, de az ültetvényekben is megtalálható. A termőtestek gyakran csoportosan nőnek júliustól októberig, savanyútól a mésztartalmú talajokig.

Fogyaszthatóság: Ehető és árusíthaó faj.

Összetéveszthetőség: A szürke gyűrűstinóru hasonló habitusú, de a termőteste többé-kevésbé szürkés, a húsa fehéres. A Rozsdavörös fenyőtinóru hasonló formájú, de többé-kevésbé narancs-fahéjbarnás színű. Mindkettő vörösfenyő alatt nő, többnyire a meszes talajokat kedveli, hazánkban nagyon ritka.

Megjegyzés: A Suillus nemzetség név a latin suill-sertés szóból származik, a nemzetség gombáinak kalapja zsíros jellegű, ezért erre utal a név. A fajnevet Robert Kaye Greville (1794 -1866) tiszteletére kapta, aki nagyon híres botanikai, és táj kertész/művész volt.

Fajleírás: 1832-ben a német botanikus-mikológus Johann Friedrich Klotzsch (1805-1860) írta le, és Boletus grevillei néven hozta létre a fajt. 1945-ben Rolf Singer sorolta be a Suillus nemzetségbe, így a jelenleg elfogadott tudományos nevét Suillus grevillei adta neki.