Rőt keserűgomba

Lactarius rufus



Kalap: A kalap legfeljebb 8 (10) cm széles lehet, fiatalon kúp alakú, majd laposan domborodó, végül kiterül és a jellegzetes, hegyes púp körül benyomottá válik. Sokáig megtartja egységes sötétvörös vagy vörösbarna színét. Néha lehet kissé halványabb szélű egyebeket találni. A felülete néha finoman deres, ezért mattnak tűnik.

Lemezek: A sűrűnálló lemezek ránőttek a tönkre vagy lefutók, kissé villásan elágazók. Kezdetben fehérek, húsvörös árnyalattal, majd rozsdavöröses-világosokker színűek lesznek gyakran piszkos foltokkal, az idősebb egyedek fehéren porosak.

Tönk: A 4-8 cm hosszú és 0,5-2 cm vastag tönk többé-kevésbé hengeres. A fiatal példányok tönkjének felszíne fehéresen deres, később sima. Világos színe lassan halványvörös, rozsdavörös tónusba megy át, különösen a tönk közepén hasonlít a kalap színéhez.

Hús: A hús halvány vörösesbarnás színű. Kemény, a tönkben fiatalon tömött, később üreges lesz. Gyantás faillata van. Sérüléskor bőséges, fehéren maradó tejnedv folyik ki belőle. Íze rövid ideig gyantás, utána viszont égetően csípős és kaparós lesz.

Spóra: Fehéres; 6,5-9 x 5.5-6.5μm; ellipszoid, fejlett hálózatos gerincekkel díszített.

Előfordulás: Európában általában mindenfelé elterjedt, hazánkban nem gyakori. Szeptembertől novemberig, savanyú talajú fenyvesekben és nyírfa alatt nő, kedveli a mocsaras területeket.

Fogyaszthatóság: élvezhetetlen.

Összetéveszthetőség: A kámforszagú tejelőgomba, különösen beszáradva Maggi fűszer szagú. Az enyhén keserű barnásvörös tejelőgomba alapja élénk gesztenye-vörösesbarna, közepe sötétebb, a tönkje hasonló színű. Az enyhe poloskaszagú, Vörösbarna tejelőgomba kalapszíne halványabb, nem csúcsos és kissé zónázott. Hazánkban a tölgyesekben gyakori faj,

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Vörösbarna tejelőgomba

Megjegyzés: A rufus latin szó, jelentése rókavörös. A lactarius nemzetségnév jelentése a lacto-tej szóból származik, a nemzetség gombái sérülésre tejszerű nedvet adnak.

Fajleírás: 1772-ben Scopoli írta le, aki ezáltal létrehozta a fajt, és az Agaricus Rufus nevet adta a fajnak. 1838-ban a svéd mikológus Elias Magnus Fries átsorolta a Lactarius nemzetséghez, megteremtve ezáltal az elfogadott tudományos nevét Lactarius Rufus.