Ráncos fenyőgomba

Gyűrűs ráncosgomba, cigánygomba

Cortinarius caperatus



Kalap: A kalapja 6-10 (12) cm-t érhet el. A húsos kalap először majdnem harang alakú, majd egyre jobban kiterül és végül szinte lapos lesz, közepén kis púppal. Halványsárga vagy okkerbarnás felszíne sugarasan ráncos. Fényes, ezüstös dér vonja be, ami középen tovább megmarad, mint a peremén. A kalap széle, különösen száraz időben, nagyon gyakran berepedezett.

Lemezek: A lemezek sűrűn állnak, a tönkre ránőttek és élük fogazott. Kezdetben halványsárga, majd lassan okkerszínűre változik.

Tönk: Az erős, belül telt tönk 2,5 cm vastagságot és 15 cm magasságot is elérhet. Felülete szálasán csíkos, színe piszkosfehér, A kalap alatt nem mozgatható, hártyás, kissé bordázott gallér látható. A tönk bázisán pedig fehéres burokmaradvány van.

Hús: A puha hús krémfehér színű, az idősebb példányok sárgásbarnásak.

Spóra: Rozsdasárga; 10-13 × 8-9 μm; mandula alakú, szemölcsös.

Előfordulás: Mindenütt elterjedt Európában, mintegy 2000 m magasságig fordul elő a hegyekben. Savanyú talajú helyeken nő, Észak-Európában a törpenyírt kíséri, Közép-Európában savanyú talajú lomb- és tűlevelű erdőkben, mohák és áfonyák között található, Júniustól novemberig terem.

Fogyaszthatóság: Kitűnő étkezési gomba, sajnos, nagyon gyakran kukacos.

Összetéveszthetőség: Esetleg nagyobb susulyka fajokkal téveszthető össze. Az élvezhetetlen Hagymatönkű pókhálósgombának nincs gallérja, és kellemetlen szagú.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Hagymatönkű pókhálósgomba

Egyéb latin név: Rozites caperatus

Megjegyzés: A Rozites nemzetségből csak egy faj ismert Európában. A Rozites nevet E. Roze francia mikológus tiszteletére kapta, A caperatus jelentése ráncos.

Fajleírás: 1796-ban Agaricus caperatus névan Christian Hendrik Persoon írta le először. 1838-ban Elias Magnus Fries sorolta a Cortinarius nemzetséghez.1887-ben Pier Andrea Saccardo a Pholiota nemzetséghez, majd 1879-ben a finn Petter Adolf Karsten a Rozites nemzetséghez sorolta. 2002-ben ismét a Cortinarius nemzetséghez került, P. Karst. által, mivel a genetikai kutatások ezt támasztották alá. Így a nevezéktan Fries leírását tekinti érvényesnek.