Pikkelyes tinóru

Strobilomyces strobilaceus



Védett Vörös Lista: 0
Természetvédelmi érték 5000.-

Kalap: A kalap átmérője 5-15 cm. Fiatal egyedeknél majdnem gömbszerűen domborodó, az idősebbeknél viszont kiterült. Pereme először begöngyölt, színe szürkésfehér és gyapjas- pelyhes, szétszakadó fátyol köti össze a tönkkel. A fátyol egy része gallérként marad meg a tönkön, a másik része pedig pelyhes, cafatos rojtok formájában lóg a kalap szélén. A kalapot fiatalon szürke vagy feketésbarna színű bőr borítja, ami a növekedés során felszakadozik és széles, elálló, szálas pikkelyekre különül el. Az egyes pikkelyek szálai egy csúcsba futnak össze.

Csöves rész: A csövek 1-3 cm hosszúak, a tönkre ránőttek, vagy kissé lefutók, de a tönk körül mindig rövidebbek. A csövek színe először fehéresszürke, majd szürke, később sötétbarna. Nyomásra először vörösre, majd feketére színeződnek.

Tönk: A tönk 8-15 cm hosszú, 1-3 cm vastag. Kemény, gyakran kissé görbült. A kalap alatt fehéresszürke, lejjebb piszkos szürkésbarna színű.

Hús: A szürkésfehér hús töréskor először megvörösödik, később szürke, végül fekete lesz.

Spóra: Barna; 9-15 x 8-12μm; ellipszoid, finom hálózatos mintával díszített.

Előfordulás: A savanyú talajú, lombos erdőket kedveli, A termőtestek július és október között jelennek meg. Európában nem gyakori faj, nem fordul elő mindenütt, gyakran évekig elmarad. Hazánkban ritka.

Fogyaszthatóság: Ehető ugyan, de a húsnak sajátos szaga és rossz íze van. Ritkasága miatt inkább kíméljük.

Összetéveszthetőség: A pikkelyes kalapfelszín alapján hasonlóságot mutat a Cserepes gerebennel, de ennél a kalap alsó fele tüskés.

Egyéb latin név: Strobilomyces floccopus

Megjegyzés: Közép-Európában a nemzetség egyetlen képviselője. Közép-Afrikában több faj is van ebben a nemzetségben, A floccopus jelentése pelyhes lábú, a latin flocco-bolyt, pehely és pus-láb szavakból ered. Ez a gomba a típus faja ennek a nemzetségnek. A Strobilomyces az ókori görög strobilos , vagyis a fenyőtoboz szóból származik. A fajneve szintén ebből a szóból ered. A gombák esetében nem megengedett az azonos elő- és utónév, ezért itt a nemzetség névhez a myces utótagot illesztették.

Fajleírás: 1770-ben az olasz mikológus Giovanni Antonio Scopoli írta le, és adta a kéttagú tudományos nevét Boletus strobilaceus. 1851-ben a brit mikológus Miles Joseph Berkeley (1803-1889) sorolta át ezt a fajt a Strobilomyces nemzetséghez (amit Berkeley maga hozott létre abban az évben).