Könnyező likacsosgomba

Pseudoinonotus dryadeus



Jellemzés: A tölgyfák tövén nő ez a különleges taplógomba, amely a többnyire 10-40 (60) cm-es hosszával, 5-20 cm-es mélységével és 3-10 (15) cm-es vastagságával tetemes méretet érhet el.

Termőtest: A termőtest nyáron gumós-kerekded, szabálytalan, vastag párnaként jelenik meg közvetlenül a talaj fölött, a fatörzs alján. A dudoros-gödrös felületét kezdetben sárgásfehér pelyhek borítják, majd nemezes-poros tapintású lesz, vízcseppeket választ ki, amelyeket a kalaphúsból kioldott színanyagok vörösbarnára színeznek. Idővel eltűnnek a pelyhek, a kifejlett gombán vörösbarnás, csupasz, vékony kéreg képződik, csak a szélén levő tompa, sárgás-fehér növekedési zónát borítják barna cseppek.

Termőréteg: A kifejlett gomba alsó felén alakulnak ki egyetlenegy rétegben a 0,5-2 cm hosszú, gesztenyebarna csövek.

Csöves rész: A pórusok meglehetősen kicsik, milliméterenként 3-5 db van, kerekek, barnásak, frissen ezüstösen csillognak. A vastag, rozsdabarna színű hús először szívós, puha, lédús, kissé zónázott, később megkeményedik és szálas-parafaszerű lesz.

Spóra: Fehéres, aztán sárgás; 7,5-8,5 x 5,5-6,5 μm; ellipszoid, sima.

Előfordulás: Európában a tölgyfajok elterjedési területéhez kötődik, északi határa Dél-Skandináviában van. Ezen a területen belül is csak szórványosan vagy ritkán fordul elő, a melegebb vidékeket kedveli, ahol nyáron és ősszel jelenik meg nagyobb tölgyek törzsének tövén vagy a gyökerein. Hazánkban főleg a síksági tölgyesekben található. A gomba fehérkorhadást idéz elő. Idős, kocsányos tölgyesekben nagymértékű károsodást okozhat. Egyes években tömegesen jelennek meg a tapló termőtestei, máskor alig találkozunk vele.

Fogyaszthatóság: Élvezhetetlen.

Összetéveszthetőség: A hasonló likacsosgombáktól a pórusain megjelenő cseppecskék különböztetik meg. Más fajokkal nem téveszthető össze.

Egyéb latin név: Inonotus dryadeus

Megjegyzés: A dryadeus jelentése fánlakó. A pseudoinióonatus jelentése a latin pseudo-ál, hamis, az ino-rostos és az ot-fül szavakból származik. Kifejezetten tölgyfákhoz kapcsolódik, ami jó elkülönítő és határozó bélyeg.

Fajleírás: 1799-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le, és létrehozta a fajt, amikor a Boletus dryadeus nevet adta neki. A jelenleg elfogadott tudományos név egy 2001 kiadványból származik, amelyben a német mikológusok Tobias Wagner és Michael Fischer publikált. 2001 előtt ezt a fajt Inonotus dryadeus néven ismerték.