Fehér tinóru

Suillus placidus



Kalap: A kalap 3-13 cm széles, először félgömb alakú, majd domború, párna formájú, később kiterül, a közepén tompa csúcs vagy kis mélyedés található. A fehér, elefántcsontszínű, a szélén sárgás kalap felülete nedvesen tapadós-ragadós, sima, csupasz és fénylő. Nyomásra lassan ibolyakékesre színeződik, a bőre könnyen lehúzható.

Csöves rész: A csövek fehéresek, kalapszínűek, csak kifejletten lesznek citromsárgák. A pórusok színe azonos a csövekével, szűkek, némileg elhúzottak, később szögletesek lesznek. Tejfehér, később barnás, esetleg vöröses cseppeket választanak ki, amelyek végül barnásvörös pontokként ismerhetők fel.

Tönk: A tönk 5-15 cm hosszú és 0,5-3 cm vastag lehet. Többé-kevésbé hengeres, gyakran görbült és belül telt. A fehér tönköt halvány, majd többé-kevésbé vörösbarna szemcsék borítják, amelyek gyakran vonalszerűnek tűnnek. Gyakran kis cseppeket lehet megfigyelni a csúcsán.

Hús: A hús szintén fehér, kifelé kissé sárgás, levegőn néha kékesszürke színű. Szaga nem feltűnő, enyhe ízű.

Spóra: Okkeres; 7-9 x 2.5-4 μm; hosszúkás ellipszoid, sima.

Előfordulás: Dél- és Közép-Európában meglehetősen szórványosan, a síkságtól a 2100 m magasan levő helyekig megtalálható. Úgy tűnik, nem kötődik egyik talajtípushoz sem, csak a cirbolyafenyőhöz és az Amerikából 1700-as évek körül behozott simafenyőhöz. Hazánkban nagyon ritka.

Fogyaszthatóság: Jó, étkezési gomba, de ritka, ezért kímélni kellene.

Összetéveszthetőség: Hasonlít hozzá a Cirbolyafenyő-tinóru, ami közeli rokona, de Magyarországon ezt a fajt még nem találták meg.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Cirbolyafenyő-tinóru

Megjegyzés: A placidus jelentése enyhe, kellemes, nyugodt, ami a megjelenésére utal.

Fajleírás: 1861-ben a német naturalista Hermann Friedrich Bonorden (1801-1884) írta le ezt a gombát, és ő adta a tudományos nevét: Boletus Placidus. 1945-ben a német származású mikológus Rolf Singer sorolta át ezt a fajt a suillus nemzetséghez, így a jelenleg elfogadott tudományos név a Suillus placidus jött létre.