Cirbolyafenyő-tinóru

Suillus plorans



Kalap: A kalap 3-15 cm széles lehet, fiatalon félgömb alakú, majd domború, párna formájú és csak ritkán púpos. Az okker-narancsbarnás, néha inkább sárga alapon benőtten, barnás szálas, pontozott. Nedvesen tapadós, de gyorsan szárazzá válik.

Csöves rész: A csövek halványsárgák, aztán olívbarna színűek lesznek.A pórusok színe azonos a csövekével vagy sötétebbek, viszonylag kicsik és kerekek. Fiatalon tejfehér folyadékot választanak ki, ami később barnára szárad be.

Tönk: A tönk 4-10 (12) cm hosszú és 1 -2,5 cm vastag. A töve többnyire elég vastag, a csúcsa felé elvékonyodik. Belseje telt, ritkán üreges. A piszkos okker- vagy narancsszínű tönk egész felületét sűrűn beborítják tejnedveket kiválasztó mirigyszemcsék, amelyek később feketésre száradnak be.

Hús: A hús narancsbarnás színű, a csövek fölött és a tönk csúcsában inkább sárgás, a tönkben kemény és a kalapban puha. Gyenge gyümölcsvagy mandulaillata van, kissé savanykás ízű.

Spóra: Barnásolív; 9–11.5 × 4–5 μm; ellipszoid.

Előfordulás: Az öttűs cirbolyafenyőt, az alpesi zóna tűlevelű fáját kíséri, ezért csak az Alpokban, Szibéria egyes részeiben és a Kárpátokban fordul elő. Termőteste nyártól őszig található. Hazánkban nem fordul elő. Mexikóban is megtalálták 1982-ben.

Fogyaszthatóság: Ehető, de ahol ritka, ott kímélni kell.

Összetéveszthetőség: Közeli rokona a Fehér tinóru, amely a simafenyő, de a cirbolyafenyő alatt is nő. Többé-kevésbé fehéres színűek.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Fehér tinóru

Megjegyzés: A plorans jelentése síró (a tejnedve miatt). A suillus nemzetségnév latin eredetű, jelentése, sertés. És a nemzetségbe sorolt gombák zsíros jellegű kalapjára utal.

Fajleírás: 1889-ben írta le először Rolland, aki Boletus prolansnak nevezte el. A jelenlegi nemzetséghez 1898-ban Otto Kuntze által került.