Bársonyos rókagomba

Cantharellus friesii



Kalap: Alakra és színre nagyon hasonló a Sárga rókagombához, de sosem éri el annak méretét. A vékony húsú kalap legfeljebb 4, ritkán 5 cm szélesre terül ki. A kezdetben domború kalap a fejlődés során ellaposodik, sőt erősen benyomottá vagy tölcséressé válik. Felülete kissé bársonyos, nemezes. Narancssárga vagy narancsvöröses színű, a pereme erősen hullámos lehet, fodrosnak tűnik.

Erezet: A vastag erek a tönkre mélyen lefutnak, villásan elágazók és összekötöttek is lehetnek. Színük először a kalapéhoz hasonló, de a fejlődés során szürkéssárga lesz.

Tönk: A 2-3,5 cm hosszú tönk átmérője a legjobb esetben 0,5-1 cm. A töve felé elvékonyodik, és itt finom nemezes bevonat figyelhető meg rajta. A tönk világosnarancs vagy sárgás színű.

Hús: A hús törékeny, a kalapban halvány narancssárga, a tönkben fehér vagy sárgás. Szaga a Sárga rókagombáéhoz hasonló, íze savanykás.

Spóra: Szalmasárga; 8-10 × 5-7 μm; ellipszoid, sima.

Előfordulás: Európában nem tartozik a gyakori gombák közé. Hazánkban nagyon ritka. Szórványosan található lombos erdőben, savanyú talajon, magányosan és néha csoportosan, júliustól októberig.

Fogyaszthatóság: Ehető. Szaga hasonlít a Sárga rókagombáéhoz.

Összetéveszthetőség: Nagyon hasonlít a Sárga rókagombához, az élőhelye is hasonló, de ennek színei sárgásabbak, nincs benne vöröses árnyalat. Ismert ezenkívül több eres termőrétegű gombafaj.

Megjegyzés: Az összes rókagomba ehető, így ez a faj is, de ritkasága miatt kímélni kellene, Biztosan talál a gyűjtő elegendő másik, lényegesen gyakoribb gombát étkezési célra. A friesii fajnevet a svéd mikológus, Elias Magnus Fries tiszteletére kapta.

Fajleírás: 1872-ben Lucien Quélet írta le először tudományosan.