Lucfenyő-galambgomba

Russula queletii



Kalap: A kalap csak 5-8 cm-re szélesedik ki. A kifejlett példányok kalapja közepén mélyedés van, ami sok galambgombára jellemző. A kalap zavaros borvörös, bíborvörös színű, néha citromzöldes árnyalatú. Idővel erősen kihalványodik, különösen a szélén, közepe általában sötétebb marad. A bőre kissé ragadós és fénylő, majdnem a közepéig lehúzható. A kalap pereme jól láthatóan bordázott.

Lemezek: A lemezek sűrűnállók, a tönkre ránőttek. Fiatalon fehéresek, kifejlett állapotban viaszsárgák, nyomásra zölden foltosodnak.

Tönk: A tönk legfeljebb 7 cm magas és 1,5-2 cm vastag lehet. Sima, hengeres, a bázis felé megvastagszik, A faj jó ismertető jele a többnyire kármin-vagy bíborvörös színű tönk. Ritkán lehet csak nagyon világos vagy majdnem fehér tönkű egyedeket találni. A tönk kemény és merev.

Hús: A hús szürkés, de a kalap bőre alatt vöröses színű. Édeskés, gyakran egresbefőtt szagú, az íze égetően csípős.

Spóra: Krémsárga; 7-9 x 6-7.5μm; ellipszoid, nagy tüskés szemölcsökkel borított.

Előfordulás: Hazánkban szeptembertől október végéig a meszes talajú lucosban nő, de nem gyakori faj.

Fogyaszthatóság: Túlságosan csípős ahhoz, hogy élvezhető legyen.

Összetéveszthetőség: Az elviselhetetlenül csípős íz jól megkülönbözteti a többi vörös termőtestű és enyhe ízű, ehető galambgombától. A tapasztalatlan gyűjtők összetéveszthetik a szintén csípős ízű, vöröses kalapú és tönkű, vérvörös galambgombával (R. sanguinea), de ez a faj erdei vagy feketefenyő alatt nő. Ez a faj sem alkalmas fogyasztásra,

Megjegyzés: Az egresbefőtt szag nem mindig kifejezett, ezért nem jó határozó bélyeg, A queletii fajnevet a francia mikológus, L. Quélet tiszteletére kapta.

Fajleírás: 1872-ben a nagy svéd mikológus, Elias Magnus Fries írta le tudományosan, és ő adta a jelenleg elfogadott tudományos kéttagú  nevét a Russula queletii-t.