Keserű álpereszke

Leucopaxillus gentianeus



Kalap: 5-10 (15) cm széles kalap először domború, majd egyre jobban ellaposodik és néha a közepén mélyedés van. A húsos kalapú gomba felszíne száraz, idős állapotban csupasz. Fiatalon finoman bársonyos, apró pikkelyes szerkezetű a kalapbőre, de ez a díszítettség nagyon hamar lekopik. Fahéj vagy bőrszínű, vörösesbarna vagy sötétbarna, csak a sokáig begöngyölt, vékonyan barázdált pereme marad kicsit világosabb, sőt fehér is lehet. Az idősebb gomba gyakran erősen kihalványodik.

Lemezek: A kiöblösödő lemezek sűrűnállók, a tönkre ránőttek, vagy néha foggal lefutóak, fehér vagy elefántcsontszínűek, gyakran rozsdafoltosak.

Tönk: A vastag, csak 6-8 cm magas tönk megerősíti a keserű álpereszke kompakt benyomását. A tönk néha bunkósan megvastagodott is lehet. Felszíne finoman csíkozott, a csúcsán kissé nemezes. Nyomásra megbarnul.

Hús: Némi fáradságba kerül a fehér, nagyon rugalmas hús elvágása, ha nincs kéznél egy éles kés, az íze azonnal keserű, lisztszagú, néha avas.

Spóra: Fehér; 4-6 x 3-5 μm; majdnem kerek, tüskés szemölcsökkel díszített.

Előfordulás: Nem gyakori faj, savanyú talajon, lombos és tűlevelű fák alatt, csarabosban érdemes keresni, ősszel.

Fogyaszthatóság: A keserű íze miatt élvezhetetlen.

Összetéveszthetőség: Hasonlít néhány pereszkére, nagyon jó elkülönítő bélyeg a keserű íz, amiről a nevét is kapta. Nem ajánlatos ezt és a hozzá hasonló gombákat étkezésre begyűjteni.

Megjegyzés: Korábban Leucopaxillus amarus volt a tudományos neve. Az amarus jelentése keserű. A leucopaxillus nemzetség név a leuco-fehér és a paxillus - bot, cövek szavakból származik.

Fajleírás: 1873-ban Clitocybe gentianea néven írta le a francia mikológus Lucien Quélet. 1966-ban František Kotlaba sorolta át a Leucopaxillus nemzetséghez.