Hagymatönkű pókhálósgomba

Cortinarius traganus



Kalap: Az először gömbölyded, majd domború kalap 4-10 cm-es nagyságot érhet el. Lila-ibolyáskék színe hamarosan világos okkerre változik. Az idősebb példányok elvesztik feltűnő színüket és ezüstös-fehéresre fakulnak ki. Fiatalon fátyolszerű burokmaradványok kötik össze a kalap szélét a tönkkel.

Lemezek: A széles, kiöblösödő lemezek mérsékelten sűrűn állnak. Kezdetben rókavörös- okker színűek, majd lassan fahéjbarnára változnak, és fűrészelt élűek.

Tönk: A tönk nem nő 10 cm-nél magasabbra, vastag bunkó alakja van, a bázis gumós. Ez is fiatalon élénk ibolyáskék, de idővel halvány okkerre változik. Fátyolszerű burokmaradványok fedik.

Hús: A hús sárgásbarna és kellemetlen acetilénszaga van.

Spóra: Rozsdabarna; 8-9 x 5-5.5 μm; ellipszoid, kis szemölcsökkel vagy pöttyökkel borított.

Előfordulás: Júliustól októberig található, magányosan vagy csoportosan, savanyú talajú lombos és tűlevelű erdőkben. Hazánkban ritka.

Fogyaszthatóság: Kissé mérgező gombafaj.

Összetéveszthetőség: Hasonlít az erősszagú pókhálósgombához, amely undorító bakszagú vagy rohadt burgonyaszagú. Ennek a fajnak a tönkje azonban karcsúbb, világosabb, és lemezeinek színe fiatalon liláskék. Hazánkból még nem került elő. A hagymatönkű pókhálósgomba fiatal termőteste összetéveszthető az ehető Ráncos fenyőgombával, ennek azonban nem pókhálószerű a részleges burka és kellemes szagú.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Ráncos fenyőgombaSzagos pókhálósgomba

Megjegyzés: A hagymatönkű pókhálósgombának kellemes, gyümölcsillatú változatai is vannak: var. finimus és odoratum, amelyek szintén nem fogyaszthatók. A traganus jelentése bakszagú.

Fajleírás: 1818-ban Elias Magnus Fries írta le először tudományosan, és Agaricus traganus nevet adta neki. 20 évvel később 1838-ban, szintén Fries nevezte át, amikor a jelenlegi nemzetséghez sorolta, így lett Cortinarius traganus a neve.