Barnulóhúsú galambgomba

Russula erythropoda



Kalap: A maximum 10-12 cm széles kalap fiatalon gömbölyded, később ellaposodik. Kifejlett állapotban finoman bordázott. Ennek a tűlevelű erdőkben növő fajnak kármin-, bor-, bíbor vagy sötétvörös színű kalapja van. A közepe gyakran sötétebb (fekete) színű. A bőr nedvesen tapadós, de szárazon matt és félig lehúzható.

Lemez: A lekerekítetten a tönkre ránőtt lemezek gyakran villásan elágazók, kezdetben halvány krémfehérek, később fakóokker színűek lesznek. Nyomásra megbarnulnak.

Tönk: A tönk 6-9 cm magasra nőhet meg, és legfeljebb 3 cm vastag lehet. Gyakran erősen bunkós vagy hasas, egyébként hengeres formájú. Fehér alapon kárminvörös futtatású, ritkán egységesen vörös. Nyomásra piszkosbarnára változik.

Hús: A fehér hús a tönkben többé-kevésbé barnás, a levegőn nagyon gyorsan barnul. Friss gyümölcsszaga van néhány percig a szedés után, de később intenzív heringszagú.

Spóra: Világos okker; 8-11 x 6.5-8μm; ellipszoid, kisebb szemölcsökkel, de ezek nem alkotnak hálózatot.

Előfordulás: Tűlevelű erdőkben (luc, erdeifenyő) található nyáron és ősszel. Hazánkban nem gyakori faj.

Fogyaszthatóság: Ehető gomba, de intenzív heringszaga miatt nem kedvelt.

Összetéveszthetőség: Élőhelytől függően 4 fajt különítenek el ebben a csoportban. Az olajzöldes galambgomba zöld, olívszínű, lombos erdőben nő, pl. bükk, tölgy, nyír alatt. A bükkös galambgomba bükkösökben fordul elő, a kalapja barnább, borbarna, a közepén sárgásabb. Hasonló az erősszagú galambgomba, amelynek kalapszíne, a tönkje fehér, később sárgásbarnás. Többnyire tölgy alatt nő.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Dióízű galambgombaHánytató galambgomba

Egyéb latin név: Russula xerampelina

Megjegyzés: Az erythropoda jelentése vöröslábú. A xerampelina a görög Xeros-száraz, és ampělinos-szőlő szavakból származik - arra utal, hogy a gomba színe hasonlít a szárított szőlő levelekre.

Fajleírás: 1770-ben a német botanikus Jacob Christian Schaeffer írta le először tudományosan, és az Agaricus xerampelina tudományos nevet adta neki. 1838-ban a svéd Elias Magnus Fries sorolta át ezt a fajt a russula nemzetséghez, ezáltal létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét a Russula xerampelina-t. Russula erythropus név 1908-ból származik, de nem elfogadott név.