Ánizsszagú fagomba

Lentinellus cochleatus



Kalap: A kalap 2,5-7 (9) cm széles, tölcsér formájú, gyakran féloldalas, szabálytalanul lebenyes és hajlott. Pereme vékony, néha kissé begöngyölt. A színe többé-kevésbé fakóbarna, vörösesbarna vagy világos bőrsárga.

Lemezek: A sűrűnálló lemezek a tönkre mélyen lefutók, keskenyek és az élük fűrészesen cakkozott. Először fehérek, később halvány hússzínűek.

Tönk: A bordás-ráncos tönk 3-9 cm hosszú és kb. 0,5-1,5 cm vastag, lefelé elvékonyodó, egy tőből rendszerint több termőtest fejlődik ki, csoportos növésű. A felülete többnyire kalapszínű, az alsó része sötétebb vörösbarna.

Hús: A hús vékony, fehéres vagy halványvöröses, bőrszerű, szívós, intenzív ánizsszagú, enyhe ízű.

Spóra: fehér; 4,5-5,5 x 3.5-4.5 μm; gömbölyded alakú, sima vagy finoman szemölcsös.

Előfordulás: Európában általános elterjedésű faj, a tengerparti régióktól az alpesi völgyekig megtalálható. Hazánkban nem gyakori faj, lombos fák törzsén vagy tuskóján ősszel nő.

Fogyaszthatóság: Ehető, de nagyon szívós húsú.

Összetéveszthetőség: Néhány mikológus a var. inolens változatot is megkülönbözteti. Ennek nincs ánizsszaga, Európa egyes részeiben ismert, így Franciaországban, Csehországban, Szlovákiában és Németországban. A köldökös fagomba többnyire a földben levő fadarabokon, különösen égeren nő. Általában kicsit kisebb, nem ánizsszagú és csípős. L. vulpinus is csoportos, többnyire nagyobb, de rövidebb tönkű, és nem ánizsszagú. Lombosfa- és fenyőtuskókon nő.

Megjegyzés: A Lentinellus nemzetséget 9 faj képviseli Európában. Szívós, excentrikus vagy oldaltálló, gyakran tönk nélküli termőtest, fűrészes lemezélek jellemzik. Fán vagy famaradványokon nőnek. Mérgező fajokat nem ismerünk. A cochleatus jelentése csiga vagy fül formájú.

Fajleírás: 1821-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le a fajt, és Agaricus cochleatus-nak nevezte el. A jelenleg elfogadott tudományos nevét a Lentinellus cochleatus-t, egy 1879-es kiadvány szerint a finn Petter Adolf Karsten (1834-1917) hozta létre.