Ánizsillatú pókhálósgomba

Cortinarius odorifer



Kalap: A húsos, kemény kalap 10 (12) cm átmérőt érhet el. Először domború, majd ellaposodik, végül közepe bemélyül, esetleg tölcsér formájú is lehet. A széle sokáig begöngyölt marad. A lehúzható kalap bőre nedvesen erősen tapadós-nyálkás és szárazon fénylő. Közepe rézvörös színű, a széle felé egyre inkább zöldes, zöldesszürke, vagy olívsárga, még ibolyakékes árnyalatú is lehet. Idővel a kalap inkább egységes vörös- barna színű lesz.

Lemezek: A lemezek sűrűn és szabályosan állnak, többé-kevésbé erősen kiöblösödően a tönkre nőttek, sárgás vagy zöldes színűek, később olívbarnák lesznek.

Tönk: A tönk 5-8 cm magasságot és 1-2, a gumós, peremes bázisnál 3,5 cm vastagságot is elérhet. Belül mindig telt és húsos. Felülete halványsárga vagy zöldes színű. A tönkön levő fátyolmaradékokat a lehulló spórák barnásra színezik.

Hús: A hús kemény, sárgászöld, erősen ánizsszagú és enyhe ízű.

Spóra: vörösesbarna; 10-13 × 5-7 μm; mandula alakú

Előfordulás: Gyakran csoportosan jelenik meg meszes és szilikátos talajú fenyőerdőben. Az Alpokban és annak előterében, többnyire 300 m felett található. Nyártól késő őszig nő. Hazánkban eddig még nem találták.

Fogyaszthatóság: Ehető, de erős ánizsszaga miatt nem mindenki bírja.

Összetéveszthetőség: Hasonlít hozzá a tarka pókhálósgomba és a Cortinarius aureofulvus. A legbiztosabb elkülönítő bélyeg a nagyon intenzív ánizsszag.

Megjegyzés: Az odorifer jelentése jó szagú.

Fajleírás: Britz 1885-ben írta le ezt a fajt