Óriás selyemgomba

Amanita ceciliae



Védett Vörös Lista: 3

Kalap: 6-20 cm átmérőjű; fiatalon hengeres-harang alakú, majd kiterül; bőre szürkés-, sárgás-, vörösesbarna; felülete kissé nyálkás, szürke, vastag, könnyen leváló pettyekkel borított; szél erősen bordázott.

Lemezek: Sűrűk, szabadon állók, fehérek, öregen lehet szürkés árnyalatú.

Tönk: 15-30 cm hosszú, 2-3,5 cm vastag; hengeres; felül fehéres, lefelé szürkés, szürkésbarna, nyomásra sötétszürkére változik; felülete szürkén pelyhes vagy kígyóbőrszerűen mintás; gallérja, bocskora nincs, alján burokmaradványból származó, kettő vagy több széttörhető övet visel. A talajban viszonylag mélyen ül.

Hús: Vékony, puha, törékeny; fehéres, szürkülő; szaga és íze jellegtelen.

Spóra: Fehér; 10-11,7 µm; gömb alakú.

Előfordulás: Májustól októberig; agyagos talajú lomberdőben, főleg tölgy és bükk alatt növő, hazánkban ritka gombafaj.

Fogyaszthatóság: Sütés-főzés után ehető, de ritka, ezért ne gyűjtsük!

Összetéveszthetőség: Hasonlíthat az ehető Piruló galócára, de annak húsa a tönk aljában nem szürkül, hanem vörösödik, és galléros. Az ehető Szürke galóca szintén bordás gallért visel, húsa a tönk bázisában fehéres marad.

Egyéb latin név: Amanita strangulata, amanita inaurata

Megjegyzés: A ceciliae latin eredetű a caecillus név női megfelelője, jelentése: vak. A Cecília név eredete is. A szinonim strangulata jelentése- fojtott. Az inaurata jelentése- aranyozott. A gomba hazánkban védett, ezért ne szedjük le!

Fajleírás: 1854-ben a brit Miles Joseph Berkeley (1803-1889) és Christopher Edmund Broome (1812-1886) mikológusok írták le,a gomba eredeti neve Agaricus ceciliae volt. 1984-ben a holland Dr Cornelis Bas (született 1928) adta a mai nevét.