Nagy csigagomba

Hygrophorus penarius



Védett Vörös Lista: 3

Kalap: 9-15 cm átmérőjű; domború, széle erősen aláhajló, majd ellaposodik, közepén gyakran púpos; fehéres, kissé krémszínű, gyakran okkerfoltos; felülete csupasz, fiatalon tapadós, de hamar száraz lesz.

Lemezek: A tönkre többé-kevésbé lefutók, ritkán állók, vastagok; fiatalon fehéresek, majd krémszínűek rózsás árnyalattal.

Tönk: 6-10 cm hosszú, 1,5-3,5 cm vastag; hengeres, alja kihegyesedő; fehéres, alsó részében krém vagy okkeres; felülete száraz, csúnyán korpás.

Hús: Vastag, kemény; fehéres, a tönk aljában okkersárga; szaga gyenge, íze enyhe.

Spóra: Fehér, 6-8 x 4,5-5 µm, elliptikus vagy ovális, sima

Előfordulás: szeptembertől októberig; tölgy alatt növő, elég ritka faj.

Fogyaszthatóság: Ehető, de ritka, ezért hagyjuk termőhelyén!

Összetéveszthetőség: Hasonlít az ehető száraz csigagombára, de annak kalapja kisebb (max. 10 cm), lemezeiben nincs rózsás árnyalat, legfeljebb a tönk alja lehet rózsás, és bükk alatt nő. Az ehető izabellavöröses csigagomba termőteste hasonlóan nagy, száraz, de sárgás-húsrózsás színű, édeskés szagú, és bükkösökben terem. Hasonlít hozzá a helyenként nem ritka csípős Fehér pereszke, amelynek lemezei azonban vékonyabbak, nem lefutók és sűrűn állók. Kalapja nem ragadós és íze csípős. Más, esetleg felületesen hasonlító fehér gombáktól, mint pl. a tarlógombától, az Erdőszéli csiperkétől, a fehér Gyilkos galócától megkülönbözteti, hogy azok lemeze nem lefutó, nem vaskos, és hogy tönkjükön gallér is van. Hasonlít hozzá több más csigagomba, így leginkább a nagy csigagomba, amelynek kalapja száraz, nem nyálkás, és húsa is vastagabb. Az ősszel helyenként igen gyakori, más színű többi csigagombát színük alapján könnyű megkülönböztetni.

Megjegyzés: A penarius a latin penaria szóból ered, amelynek jelentése= szükséges anyag, az étkezési értékére utal. A gomba hazánkban védett, ezért ne gyűjtsük be!

Fajleírás: 1836-ban Elias Magnus Fries írta le először tudományosan, és adta a jelenleg elfogadott nevét.