Kőrisszagú csigagomba

Hygrophorus cossus



Veszélyeztetett Vörös Lista: 3

Kalap: 2-8 cm átmérőjű; domború, majd kiterül, közepén gyakran púpos; fehéres, idővel halvány okkeresszürke lesz; felülete csupasz, nyálkás.

Lemezek: A tönkre többé-kevésbé lefutók, ritkán állók, vastagok; fiatalon piszkosfehéresek, krémszínű árnyalattal.

Tönk: 4-12 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; hengeres, alján elvékonyodó; halvány kalapszínű; felülete nyálkás, csúnyán pelyhes-korpás.

Hús: Vékony, puha, vizenyős; fehéres; erős, édeskés szagú, íze nem jellegzetes; KOH-ra a tönk aljában nem ad színreakciót.

Spóra: Fehér; 7-9 x 4-5,5 µm; elliptikus, sima

Előfordulás: Augusztustól októberig; lomberdőben, elsősorban tölgy alatt növő, hazánkban elég ritka gombafaj.

Fogyaszthatóság: Ehető, de ritka, ezért hagyjuk termőhelyén! Nem jóízű gombafaj.

Összetéveszthetőség: Nagyon hasonlít az ehető Elefántcsont csigagombára, de az bükk alatt nő, és KOH (kálium-hidroxid) hatására a tönk alja narancsbarna lesz. Az ehető barnuló csigagomba termőteste fiatalon szintén fehéres és hasonló szagú, de nyomásra, ill. idősödve rozsdabarnás lesz, és meszes talajú bükkösökben nő. A Sárgapelyhű csigagomba szaga nem kellemetlen.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Szagos csigagomba

Egyéb latin név: Hygrophorus chrysaspis, hygrophorus cossus

Megjegyzés: A hygrophorus jelentése víztartó, a hygro=víz és a phorus=megtartó szavakból. A discoxanthus a görög eredetű xanthus=szőke és a disko=lemez szavakból ered.

Fajleírás: 1838-ban Elias Magnus Fries írta le. Majd 1908-ban a brit Carleton Rea (1861-1946) sorolta a jelenlegi nemzetséghez, így a gomba elfogadott tudományos neve hygrophorus discoxanthus lett.