Kalap: 10-30 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle sokáig begöngyölt marad, majd lassan ellaposodik; okkeres, okkerbarna, idősen barnás; felülete nemezes, széle fiatalon bolyhos, idősen lecsupaszodik és kissé bordássá válik, bőre helyenként pikkelyesen felrepedezhet.
Lemezek: Foggal a tönkhöz nőttek; fiatalon fehéresek, majd krémszínűek, végül sárgásak lesznek, idősen gyakran rozsdafoltosak.
Tönk: 6-16 cm hosszú; 4-8 cm vastag; vaskos, hasas, alja répaszerűen gyökerező; gyakran csoportos; fiatalon piszkosfehéres, majd okkerbarnás lesz; felülete nemezes, szálas.
Hús: Vastag; fehéres, a tönk felső részében márványozott; megvágva jellegzetes, kukoricabajusz-szagot áraszt, íze kellemes.
Fogyaszthatóság: Ehető, de védett, ezért hagyjuk termőhelyén!
Előfordulás: Májustól novemberig; tölgyesekben, elsősorban idős tölgyfák alatt növő, hazánkban egyre ritkábban előforduló, védett gombafaj.
Spóra: Fehér vagy enyhe krém színű; 4,5 -6,5 x 3-4,5 μm; tojásdad alakú, sima.
Összetéveszthetőség: A hasonló, ehető Háromszínű álpereszke vékonyabb húsú, tönkje nem gyökerező, és illata sem emlékeztet kukoricabajuszra. A még zárt termőtesteket a hasonló színű nyári vargánya fiatal példányaival lehet összetéveszteni, de kettévágva jól elkülöníthetők a lemezes illetve a csöves termőréteg alapján. Kifejlett példányai a szintén robusztus háromszínű cölöppereszkére (Leucopaxillus compactus) hasonlíthatnak, de ennek a fajnak nincs kukoricabajusz szaga, és tönkje sem gyökerező. A hasonló szagú nyárfa pókhálósgomba (Cortinarius paracephalixus) kisebb termetű, általános és részleges pókhálós burokmaradványokkal rendelkezik, húsa vörösödés után megfeketedik, és homoki nyárasokban fordul elő.
Megjegyzés: A természetközeli, idős tölgyesek gyérülése veszélyezteti a faj fennmaradását, amit az utóbbi 20 év csökkenő előfordulási adatai is alátámasztanak. A hatalmas termetű és tömegű (az eddig talált legnagyobb példány 1,75 kg volt) gomba feltűnő jelenség, mely étkezésre csábíthat. A leucopaxillus jelentése: a leuco=fehér és a paxillus=bot szavakból származik. A macrocephalus görög eredetű a makros=nagy és a kefalé=fej szavakból.
Fajleírás: 1874-ben Stephan Schulzer von Müggenburg írta le először Agaricus macrocephalus néven. 1943-ban Huijsman a Squamanita nemzetséghez sorolta, végül 1966-ban nyerte el jelenlegi tudományos nevét Bohus Gábor(1914-2005) által, aki a Leucopaxillus nemzetségbe sorolta.
Rendszertan:
Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Agaricales |
Család: | Tricholomataceae |
Nemzetség: | Leucopaxillus |
Fajnév: | macrocephalus |
A faj leírója: | (Huijsman) Bohus |
Magyar fajnév: | gyökeres álpereszke |
Életmód: | talajlakó szaprotróf |
Étkezési érték: | ehető |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Gyökeres álpereszke - Leucopaxillus macrocephalus