Lisztszagú döggomba

Entoloma nidorosum



Kalap: A vékony húsú kalap legfeljebb 9 cm-re szélesedik ki. Domború, majd ellaposodik, végül benyomottá válik. A tipikus csúcsot alig lehet felismerni közepén csak sejthető egy kis kiemelkedés. A szürlésbarna, olívbarna kalapszín nedvesség hatására a fényesszürke, enyhén rókavörös árnyalatba megy át. A kalap széle nedvesen áttetszően bordázott és gyakran berepedezett.

Lemezek: A kiöblösödő, néha lefutó lemezek nem állnak nagyon sűrűn, élük hullámosan-szabálytalanul bemetszett. A kezdeti fehér szín lassan rózsaszínre változik, ami a döggombákra jellemző bélyeg.

Tönk: A fehér, később kissé szürkés-selymesen fénylő tönk legfeljebb 10 cm magas lesz, az átmérője csak 3-6 mm-t ér el. Szinte szabályos henger formájú, közvetlenül a kalap alatt fehéren rovátkolt.

Hús: Fehéres és többé-kevésbé vizenyős. Szaga ammóniák szerű, mosólúgra emlékeztet.

Spóra: Rózsaszín; 8-10,5 x 7-8 μm; közel gömb alakú, de szögletes.

Előfordulás: Viszonylag gyakori faj nyáron és ősszel mindenféle lombos erdőben, de nagyon ritkán tűlevelű erdőben található.

Fogyaszthatóság: A visszataszító szag miatt nem lehet felhasználni, fennáll a gyanú is, hogy mérgező.

Összetéveszthetőség: Külsőleg hasonlít a többi döggombára, néha egyik-másik galambgombára. Elég azonban egy szagpróba: az ammóniák szerű, undorító szag nem hagy  kétséget afelől, hogy döggombára bukkantunk. Ezenkívül a galambgombák húsa és lemezei pattanva törnek.

Megjegyzés: A döggombák nemzettsége jelenlegi ismereteink szerint 153 fajt foglal magában. Vannak köztük ehetők is, de pontos határozásra van szükség mielőtt elfogyasztjuk. A nidorosus jelentése erős szagú.

Fajleírás: 1818-ban a nagy svéd Elias Magnus Fries írta le ezt a gombafajt, és ő adta a tudományos nevét Agaricus rhodopolius. 1871-ben a német Paul Kummer mikológus sorolta át ezt a fajt az Entoloma nemzetséghez, így lett a tudományos neve Entoloma rhodopolium. A gomba egyik szinonimája az Entoloma nidorosum, ami szintén Fries-hez köthető