Elefántcsont csigagomba

Hygrophorus eburneus



Kalap: Félgömb alakú, domború, 3-10 cm nagy. Pereme fiatalon aláhajló, kissé pihés.

Lemezek: Feltűnően ritkán állók, vastagok, nem törékenyek, kissé lefutók.

Tönk: Karcsú, vékony, gyakran hullámosan görbe, hajlott, 5-10 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag. Felülete kissé ragadós. A kalap alatt, a felső harmadában szemesés, korpásan pikkelyes.

Hús: Fehér. Igen jellegzetes, kellemetlenül erős csigagombaszagú és aromás ízű.

Spóra: Fehér; 8-9,5 x 4,5-5 µm; szélesebb elliptikus, sima

Előfordulás: Ősszel terem erdőkben, a talajon magányosan, néha seregesen. Helyenként gyakori.

Fogyaszthatóság: Ehető és sokféleképpen felhasználható gomba, de jellegzetes aromája miatt csak kevesen szeretik. Elkészítés előtt ragadós bőrét le kell húzni, de az étel így is kissé nyálkás tőle. Szárítható, gombapornak is használható.

Összetéveszthetőség: Hasonlít hozzá a helyenként nem ritka csípős Fehér pereszke, amelynek lemezei azonban vékonyabbak, nem lefutók és sűrűn állók. Kalapja nem ragadós és íze csípős. Más, esetleg felületesen hasonlító fehér gombáktól, mint pl. a tarlógombától, az Erdőszéli csiperkétől, a fehér Gyilkos galócától megkülönbözteti, hogy azok lemeze nem lefutó, nem vaskos, és hogy tönkjükön gallér is van. Hasonlít hozzá több más csigagomba, így leginkább a vagy fehér csigagomba, amelynek kalapja száraz, nem nyálkás, és húsa is vastagabb. Az ősszel helyenként igen gyakori, más színű többi csigagombát színük alapján könnyű megkülönböztetni.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Fehér nyirokgombaKőrisszagú csigagomba
Májusi pereszkeSzagos csigagomba

Megjegyzés: Egyszínű fehér vagy sárgásfehér, nyálkás, ragadós kalapú, közepes termetű őszi gomba, amely ritkán álló, vastag, viasszerű lemezeiről és a tönkön korpás pikkelyeiről ismerhető fel. A Hygrophorus nemzetség neve, a higro -nedvesség, és a phorus -hordozó szavakból ered. Az eburneus azt jelenti, elefántcsont , ami utalás a gombák törtfehér, elefántcsont színű megjelenésére.

Fajleírás: 1782-ben a francia biológus Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le, és nevezte el agaricus eburneus néven. 1836-ban Elias Magnus Fries nevezte át a jelenleg is használatos tudományos névre.